Ha lesz meccs akkor azért, ha nem lesz, akkor meg azért lesz emlékezetes a mai meccs vagy nem meccs

Az utóbbi időben a Videotonnal valahogy az indokoltnál is több emlékezetes meccset játszottunk. Pörög az agyam, hogy Újpest, Fradi, Haladás, vagy bárki, azonban valamiért az az érzésem, hogy Honvéd-Videotonból még így is több jut eszembe, mint a többiek összesen.

Persze a többségéről nem tudom megmondani, hogy mikor volt, vagy ha tudom, hogy mikor volt, akkor nem azt történt akkor, amire gondolok, illetve az máskor volt és nem is ott, talán nem is a Videoton ellen. Jobb tisztában tenni a dolgokat, ezért legyen ez egy monstrébb (ez relatív, de mindenképp felsorolós) poszt az utóbbi pár évről, már csak magam miatt is, hogy képben legyek, ha véletlenül a Vidire terelődik ma a szó.

Kezdjük mondjuk 2010 októberében, amikor szinte sansztalanul mentünk le az első bajnokságáért hajtó, még Mezey-féle Videotonhoz, és Morales Moreirával, Rouanival, Bojtorral súlyosbított csapata az akkor még rohamnégerként szélsőt játszó Danilo két góljával nyertünk. Emlékszem, a meccset a Krúdy nevű műintézményben néztem Díszbohóc barátommal, és amikor meccs előtt megkérdezte mit várok, simán bemondtam, hogy Danilo duplát. Bejött, röhögtünk. Danilo akkoriban mindennek tűnt, csak ügyesnek nem.

A visszavágó 2011 május, a Videoton elérhető közelségben az első bajnokságához, majdnem tele a vendég, negyed óra után vezetnek 2-0-ra, én pedig azzal nyugtatok mindenkit a környékemen, hogy a Bozsikban rajtunk kívül még nem lett bajnok senki. Supkával a padon, Zelenkával a kezdőben már félidőre egyenlítünk, végül jöhet a jól megérdemelt nótázás: holafieszta? 

A 2011/12-es augusztusi hazairól nincs emlékem, de azt az őszi csapatot tudtam rajongani, pláne miután visszatért Sanyi. Pár hónappal később Sanyi – ahogy azt kell – előbb leteszi a nagyesküt, hogy pár nappal később a Videotonba igazoljon, és bolondok napján egy hosszabbításban lőtt góllal verjen minket.

A következő idényre edzőt váltunk, jön Rossi. A harmadik fordulóban megyünk Fehérvárra, a kezdőben a Vidovic sérülése miatt kényszerbalhátvéd Baráthtal, tele újfiúval, de hatalmas lendülettel, hiszen két győzelem (Siófok, Diósgyőr) van mögöttünk. Zsivány már az elején gólt lő, de az igazi sztori az utolsó percekig várat magára. Előbb Kemenest szórják ki, majd Lovric megfogja Nikolic büntetőjét. Na, ez a fieszta.

A végül bronzos szezon egy hazai Videotonnal, és egy meglepően jó meccsel, gyönyörű gólokkal, csak éppen 0-4-gyel rajtol. Lanzafame, Martinez először, Pascariu először és utoljára. Érdekesség, hogy a standard védelmünkből hiányzott Ingjatovic, Tandia és Baráth Boti. Később egy vereség még bejátszik a Hungárián, hogy jöjjön a tavaszi menetelés, majd az ünneplés egy csornai benzinkútnál. Húsz év után újra érem. [videó]

Újabb év, újabb remények, de aztán mégsem. Rossi alatt szétkapják a bronzcsapat gerincét, az érkezők meg sem közelítik a távozók szintjét, egyedül talán a puhos kolumbiai, Edixon Perea, és az ő isteni lábikója, ahogy King passzát beveri a hosszabbításban. 2013 október, 2-1 ide idegenben. Perea végül nem tért vissza tavaszra, állítólag mert fázott.

Arra a tavaszra, ahol összezuhanunk, belebonyolódunk egy klubtörténelmi vereségsorozatba, így nem meglepetés, hogy május elején már Simon Mikivel a padon kapunk ki otthon 1-0-ra, igaz, tele saját neveléssel. (Mensah egyetlen meccséről videó is van.)

A négyedzős 2014/15 semmi különös. Novemberben idegenben már a Vérhódot és az ideiglenesen kinevezett Jaspert váltó Csábi Jocóval, 0-1, nem voltunk rosszak, csak nem volt szerencsénk. (videó) Májusban otthon már újra Rossival és 1-1, a télen igazolt kilenc légiósból csak Elez játszik végig, és Punosevac is kap pár percet. Valami épülni kezdett. (videó) Év végén a Videoton simán bajnok, mi pedig az utolsó fordulóban maradunk csak bent.

2015/16 a Videoton ellen rajtol, egy visszatérő táborral, happening a Templom téren, és Gyula góljával 1-0 a meccsen. (videó) A parádés szezonkezdetet sajnos gyengébb folytatás követte, és októberben már a pár évig utolsó fehérvári meccsünkön sima 0-3. (videó) Emlékszem, valamiért nem volt autónk lefelé, ezért Ábellel a Magyar Álomvasutakat választottuk. A KöKiről valami ferencvárosi (nyilván) vágányzár miatt az istennek se akartak elindulni a vonatok, ezért áttömegközlekedtünk Kelenföldre, ahol szintén valami gebasz volt, és végül egy sokadik járattal indultunk csak el. Az órákkal korábbra tervezett leérkezésből végül az lett, hogy a fehérvári pályaudvaron taxit kellett fognunk, és így éppen beértünk az első negyedóra végére.

Tavaszra jött Eppel, és levágott egy olyan március-áprilist, amit régen nem láttunk csatártól Kispesten. A Videoton például 2-1-re vertük, mondhatnám, hogy két góljával, de a 92. percben, miután már átemelte a kapust, Vernes még belepiszkált a gólvonalon. Sebaj.

És a bajnoki szezon. Szeptemberben 1-2 itthon (videó), márciusban már fej-fej mellett az élen, sima 0-3 Felcsúton (videó), hogy jöjjön május 27., a mondhatni döntő, amiről kár is beszélni, betéve tudjuk. King elmegy, Eppel lő, 14. (videó)

Tavaly ősszel Felcsúton játszottunk 1-1-et, EvdM talán egyetlen valóban jónak mondható meccsén. Holender csodálatos formában játszott azokban a hetekben. (videó)

Foglaljuk össze miket emeltünk ki eddig //

• valamiért nekem emlékezetes (vonatozós, Danilo duplája, visszatér a tábor);
• bajnoki döntő;
• utolsó perces meccsek (Perea, Torghelle, Vernes);
• Lovric;
• jó meccs, hatalmas verés (0-4 a bronztavaszon);

Hét és fél év alatt kilenc olyan meccs, amelyik bármikor bekattanhat, amelyikre emlékszem, pedig legendásan nem tudok kötni dolgokat dolgokhoz, emlékeket másik emlékhez, meccseket csapathoz, edzőhöz, játékoshoz, dátumhoz, szóval úgy általában valamit valamihez.

Na, de ma mi lesz?

Hideg.

Kicsit bővebben: hideg, és fázás, de meccs nem.

Nem vagyok az a finnyás típus, felőlem lehet bármilyen időjárás, legfeljebb felöltözök, de ha meccs van, akkor meccs van, menni kell. Emlékszem, pont Videotonban voltam lent lázasan, plédekbe csavarva, forró teával, és nagyon kedves kishölggyel a sajtóterasz büféjében. Annyira látványos volt a nyomorom, hogy többen is úgy érezték, kötelességük ápolni. Valahol megalázó volt. (A vicc, hogy nem tudom melyik meccs volt, bár a képre emlékszem, amit feltöltöttem a poszthoz, majd kikeresem, ha jött velünk a költözéskor. Mondom, hogy szelektív a memóriám, és ez egyre csak rosszabb lesz, ahogy öregszem.)

Visszatérve. Tehát ha lesz is meccs a havas, fagyos, ónos esővel terhelt pályán, ha egy munkanap alatt játékra alkalmasnak tűnőre lehet felhozni, akkor sem érzem. Ez most butaság lenne. Az például pont lesz*rom, hogy a pályán a futballt legfeljebb mímelni lehet majd, mert azt ideális időben, biliárdasztal-minőségű gyepen is tudja hozni az NB I, ha a spori szerint a labda megfelelő magasságig visszapattan, és nem durván balesetveszélyes, akkor tessenek futballozni, ez a munkájuk.

Én viszont néző leszek, aki az előszobai szőnyegben is képes pofára esni, akár mezténláb is. A hideg nem érdekel, van kabátom, pulcsim, aláöltözőm, sálam, sapkám, pálinkám, elszántságom, minden, amivel átmenetileg ellensúlyozni lehet a mínuszokat, azonban a szükségtelen kockázatra nem nagyon van ötletem. Tegnap a közértbe menet is eltaknyoltam, Charlie Chaplin hozzám képest a futóesztéták álma, a saját test feletti totális kontroll Caesarja. Mindegy, nem rólam szól, végülis én csak egy néző vagyok az összesből, akiért az egészet érdemes csinálni. Mármint a futballt,

ami ma tuti nem lesz. Meccs lehet, hogy igen, de a futballon meglepődnék. Papíron a peremfeltételek környékén egyensúlyozó időjárás a gyengébb csapatokat segíti, mert kiegyenlíti az esélyeket, ám én ebben nem hiszek. Már csak azért sem, mert ha valaki áprilisban, 20-22 celsiusban, enyhe észak-északkeleti szél mellett jobb, mert szinte minden poszton jobb játékosai vannak, akkor az miért lenne nagyobb sansszal 0-3 akkor, mint most? Jó, lehet a tapasztalat és az idősorok valóban azt mutatják, hogy ilyenkor gyakrabban születnek váratlan eredmények, elfogadom, nem néztem utána.

Ellenben felsoroltam egy valag Honvéd-Videotont a poszt elején, volt közte kettő, ami bajnoki címről döntött, volt közte mindenféle, pont igazán rossz időjárás nem, valahogy mégis kiegyenlítettnek tűnik a párharc. Danilo duplája óta 7 győzelem, 3 döntetlen, 6 vereség a mérleg, vagyis ha az időjárás is befolyásol, akkor nagyon sunyin teszi, és minden tiszteletem az övé.

Ha lesz meccs, legyen, ha nem lesz, ne legyen, igazából nekem mindegy. A csodákban tavaly óta nem hiszek, azt egy életre letudtuk testületileg.

Hopp, írtam egy posztot, ami végül nem szól semmiről, cserébe ha kommentelni akartok alatta, akkor jó lassan tölt be a sok videó miatt és még görgetni is kell. Bocsikah.

címlapkép: csapatkép 2012 nyári Videoton-Honvéd után. A képről már csak Lovric és Baráth van a keretben, meg persze Pandur Robi. Ja, és hahahah, a háttérben egy jó Bjelkanovic vigyorog. || fotó: babar/1909fotó

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése