Ha létezik toplistája a valódi aljasságoknak a magyar futballban, akkor a 2014. március 8-án, nőnapon történt drapilevétel vélhetően benne kell van az első háromban. A később Molinó-gate néven továbbgyűrűző eseménysorozat bőven tartogatott nem várt fordulatokat.
A történelmi hűség kedvéért említsük meg, hogy bár nem ez volt a szándékom, azért volt némi közöm az egészhez. Már bőven nem voltunk szomjasak, amikor kitettem a mostani poszt nyitóképét a Facebook-falamra a következő szöveggel:
az van, hogy nem engedtek kitenni a kispestieknek puskas nevet drapikent. szollosi, bazdmeg, de tenyleg.
Nem telt bele pár perc, és az akkoriban még minőségi sajtóterméknek számító Origo kimondottan minőségi sportrovatától csörgött a telefonom. A túlvégen _benito szólt bele, hogy látta a Facebookon, mi ez a cidri? Mivel a meccs kezdése előtt valamivel értem ki a stadionba, így a pontos részleteket nem ismertem, inkább kerestem egy illetékest. Hamarosan kint volt az anyag, ami aztán önálló életre kelt.
A meccset egyébként 4-0-ra nyertünk, ez volt ugye a (menet közben pont felcsútivá lett) “Prosser bebaszta“, a tévé egyedüliként nem közvetítette, mert akkoriban még adta a tévé a meccseket, szóval nem lett volna semmi, ha a felcsútiak nem trollkodják meg abszolúte indokolatlanul a drapijukkal csendben, ámbár jogosan hőbörgő kispesti szurkolókat.
A következő napok részletes kronológiájával és sajtóvisszhangjával nem untatnálak titeket, ide kattintva elolvashatjátok.
A Molino-gate utóéletéhez tartozik azért pár apróság:
- természetesen egy hónappal járunk a 2014-es választások előtt, így a Puskás, Kispest, Hungary molinó miatt megkaptuk az akkori felcsúti kommunikátortól, hogy bajnaista provokáció történt. Gurulva fetrengtünk a röhögéstől – természetesen a Bajnaitól kapott húszezresekkel megszórt padlón, akkorát provokáltunk;
- Rőzse a Reggeli Startban züddajcse pornóbajuszban mesélte el a történteket. Szöllősi nem vállalta a szereplést;
- alig pár hónappal később a felcsúti kommunikátort felfelé buktatják, vélhetően nem kis részt a tavaszi ámokfutása miatt, amelynek külön pikantériája volt, hogy a magyar futball összes nézőjét leelmebetegezte;
- természetesen ne hagyjuk szó nélkül a név nélküli revolverújságírás pajzsra emelését sem, hiszen ekkor jelent meg egy szintén valamilyen mindenidők-válogatásba illő anyag a magyar FFT-n a következő címmel: Egy politikai torzszülött klub sajátítaná ki Puskás nevét. Ha valakinek addig nem baszta fel az agyát eléggé a felcsúti hálózat arroganciája, ezt követően egész biztosan;
- a cikknek egyébként a bíróságon is lett folytatása, amely végül kimondta, hogy attól, hogy valami undorító és névtelen, meg ilyesmi, attól az még lehet vélemény. (Ennek egyébként én nagyon örültem a sajtószabadság védelmében, annak viszont nem, hogy a Honvéd jóhírnévhez való jogát nem vizsgálták, pedig ha nem tévedek, ez volt az egész pereskedés alapja.) Mindeközben a habzó szájjal rákosizó felcsúti érdekkör olyan mezeket árult, amelyekre vöröscsillagos-rákosista címert varrtak;
- Hemingway még mindig tízpertizes kommentárját itt olvashatjátok el az ítéletről, benne ilyen finomságokkal: “ahogy várható volt, Szöllősi a gyávák védelmét vetette be. Rögtön elmondta „… egy véleményt tartalmaz ez az írás…”. Tehát biztos, ami biztos, ha hazugságon kapnak, csak véleményt mondok, ezért egy szabad országban nem büntethetnek meg.”;
- azt pedig, hogy a végül a Kúria által is véleménynek minősített anyag eredetileg mennyi igazságot tartalmazott, arról egy külön tanulmányt írtunk. Így, két évvel a megjelenését követően talán szpojlerezhetek annyit, hogy: semennyit.
A felcsúti klubmodellel (de legalább a névhasználatával), valamint az akkori kommunikációs igazgatójával szembeni – talán nevezhetem így: – gyűlöletünk azóta is múlhatatlan, és el sem tudok képzelni olyan szituációt, amikor a megbocsájtás keresztényi szikrája akár csak egy pillanatra is, de feltűnne a mi kollektív lelkünkben.
Puskás – Kispest – Hungary
Ennyi.
