Az megvolt, hogy a matyó, vagyis a piros, sárga, zöld, alapvetően a rózsák köré épülő hímzés csak alig kétszáz éve különült el az akkori Magyarországra jellemző egyéb hímezgetésektől? Mondjuk azt el kell ismerni, hogy a kellően harsány, a maga módján még iszonyatosan menő szín- és formavilágon hamar megakad az ember szeme.
Talán nem véletlen, hogy a dualizmus korában, amikor hirtelen igény támadt a modern magyar(ság fogalmának) kitalálására, akkor a sok apró és bonyolult, egymással kölcsönhatásban létező, egymásra reagáló helyi kultúrák szövetének egy leegyszerűsített, könnyen bemutatható, könnyen kommunikálható, kifelé mindenképp egyedinek tűnő formája adja magát alapnak. Például a matyó népviselet. Innen kicsit visszaveszünk, ezt a formát megtartjuk, áthelyezzük valami más ruhára és máris kész a modern magyar népviselet, ami kellően népi, kellően magyar, lehet vele parádézni az Operában, a casinókban, a mindenhol.
Sajnos a matyó hímzés, a matyó formavilág is megsínylette a tömegtermelés, a kommunizmus és a tömegkultúra együttes hatását, és mára gyakorlatilag visszahúzódott az iskolás csoportok által látogatott múzeumok világába. Élt és virágzott alig 100-150 évet, hogy manapság kulturális örökségnek hívjuk.
Elmondom, hogy miért kezdtünk egy kis történelmi ismeretterjesztéssel.
Az van, hogy most újra egy Modern Magyar fogalmának kitalálása zajlik, mert olyan már nincs, hogy Hagyományos Magyar, aki hóna alatt két törökkel leugrik a kisboltba, hanem nekünk mindig ki kell találni magunkat. Lehet az szovjet mintára, lehet pörköltszaft-tumkoló mintára, de valamire mindig szükség van. Ugye mi vagyunk a furfangosak, a nagytudásúak, mert jó az oktatásunk és a genetikánk, és mi találtuk fel a c-vitamint és a rubik-kockát, miközben épp vízilabdában nyertünk olimpiát. Van nekünk Talpra magyar!, meg gyorsított himnusz (amúgy akkor az Animára miért jött korábban a hőbörgés?), újra felfedeztük a kereszténységünket, csak éppen
mindez alapvetően senkit sem érdekel. A magyar ember ugyanúgy hajtja a pénzt, mint hajtotta Kádár idején, aztán ha megunja, kivándorol ugyanúgy. Minket mindig kitalálni akarnak, és senkit sem érdekel, hogy már megvagyunk.
Mondok egy jellemző példát. Ha a környező országokban jársz és bekapcsolod a rádiót, akkor ugyanaz a tüci-tüci-szerű valami szól belőle, de, és itt a de a lényeg, mert ott van a zenében a helyi jellegzetesség, valami leegyszerűsített formája a népzenének. Nézz körbe, és azt fogod látni, hogy a helyiek, akik hallgatják, megmozdul a lábuk, a fejük, a kezük, és ha nem is táncolnak, de bennük van a bugi.
Szóval van valami hagyomány, ami átöröklődik. Jó, egy románnak is ki kell találnia mi az a román, pláne a magyarhoz képest, vagy egy szlováknak, hogy mi az a szlovák, pláne, hogy nagyon sose volt, de ez nem baj, van úgy, hogy megkésve zajlanak le folyamatok a történelemben. A svédek is a harmincas években találták ki a modern svédet.
Az viszont nekem már kezd kicsit sok lenni, hogy magunkat tartjuk a kis káeurópai szemétdombon a legtökösebb kakasnak, miközben azt sem tudjuk mi magunk kik vagyunk.
A kis kitérő után vissza a matyó hímzésre és a matyó labdarúgásra.
A magyar futballt, ahogy minden mást, éppen újra kitalálják. Van már nekünk akadémiai hálózatunk, tao-finanszírozásunk, stadionjaink, műfüveseink, akaratunk, Kisvárdánk, Felcsútunk, Mezőkövesdünk, mindenünk. A futballt már nem kiöregedett játékosok csinálják, mint mondjuk Komora, vagy Szívós, hanem feltörekvő államtitkárok, és vagyonosodó NER-lovagok.
A Mezőkövesd ebben a formában az új matyó hímzés. Megjelenet a sok vidéki csapat sorában, egy volt közülük az NB III. magasságában, majd kiderült, hogy a városkának van egy híres szülötte, jöhetett tehát a habokból kiemelkedés, a sok vidéki középváros futballja között elsőnek lenni. A kövesdi modell (ezt a cikket mindenképp tessék elolvasni, mert pontosan leírja, hogy miért nincs szükség a Mezőkövesdekre) volt az egyik első az értelmetlenségek sorában, ahol pusztán azért volt futball, hogy legyen, hogy lehessen mit mutogatni a pártszékházban.
A kövesdi futball a NER matyó hímzése. Ha kívülről megnézed az egészet, azt látod, hogy ugyanaz a pár ember ücsörög kicsi, de legalább új stadionok páholyaiban, kering egy folyamatosan gömbölyödő, általában szotyolázó orákulum körül, lesi minden szavát, és közbe a pályán Felcsút-Balmazújváros, vagy valami hasonló. Hogy is fest mostanában az NB I.?
- Mezőkövesd, Kisvárda, Felcsút;
- Fradi, Videoton;
- egy legalább a jól kommunikáló dajcstomival önjárónak tűnő MTK;
- egy becsicskított Diósgyőr;
- egy beházasodott Haladás.
Van még kérdés, hogy miért a kövesdi futball a NER matyó hímzése? Görgerssünk vissza arra a képre, amelyiken Tállai András festményt ajándékoz Orbán Viktornak. Na, mi van a kép jobb oldalán? Igen, az Aranycsapat festett portréi. Érted, az már nem is kiakasztó, hogy egy sosem volt klub úgy őriz hagyományt, hogy az egy teljesen másik hagyomány, hanem arra is volt pénz, hogy ezt a hagyományt valamiből megfestessék, csicsásan bekeretezzék, mert egy fotó nem elég, ha már úgysem a saját hagyományunk.
Így megy ez a NER futballjában.
Mindenre van pénz, minden a miénk, mindent kisajátítunk, keresünk valami egyszerűen kommunikálható pillanatot, arra ráfeszülünk, nem engedjük, beállítjuk sajátnak, fürdünk a fényében, az sem baj, ha hatvan-hetven éve volt, mondjuk Rákosi alatt, pont leszarjuk, hogy koszosan adták át a zuhanyt, még papucsot se húzunk, remek lesz az úgy, ahogy volt, csodálatos minták, csak tovább kell vinni.
És közben így találjuk ki a legújabb Modern Magyart is. Hát, engedjétek meg, hogy háttal kezdjek egy mondatot, mert gondolom a Modern Magyar nem teszi, szóval, hát, hogy még egyszer, mert van az a pillanat, amikor szeretném jelezni, én inkább kimaradnák ebből a Modern Magyarból. Felőlem csinálja, akinek gyomra van hozzá, varrassa karjára a kövesdi címert, a kapura törő felcsúti Knezevicet, ordítsa bele hangosan az éjszakai körútba a kisvárdai indulót, dobálja magasban a 2Rule-címkés betyárkalapját, azonban
ez nekem kevés. Semmi választási lehetőség, minden mellett politikai alapon kell elköteleződni (formállogika: ha ellene minden támadás politikai, akkor a védelem se lehet más, és ugye kötelező tartozi valamelyik oldalra – ha nem velünk, akkor kötelezően ellenünk), és elfogadni mindent, de tényleg mindent, amire azt mondják, hogy mi (Mi).
Bevallom, nekem nem megy, hogy egyik nap ez vagyok, másik nap az. Egyik nap még egyetértek valamivel, hogy másnap reflexből védenem kelljen az azzal legszögesebb ellentétben álló álláspontot. És mindezt hitből. Már bocsánat, de tényleg nem megy.
Valahol el lettem baszarintva azzal, hogy kispestinek születtem. Nekünk valóban léteznek hagyományaink, sőt, létezik az a késztetésünk, hogy kialakítsunk új hagyományokat is, amik egyértelműen következnek a korábbiakból, reagálnak a modern világunkra, és megőrzi az egész valódi lényegét, a kispestiséget. Nem eljátszunk valamit, amit elvárnak tőlünk, hanem magunk formáljuk a magunkat és egymást. Ezt nevezik élő hagyománynak amúgy, és ettől lesz mindig több egy Kispest a Mezőkövesdeknél.
(Nem, nem attól, hogy a Kövesd későn ébredt, hogy csak alig pár évtizede léteznek, hogy nincs Puskásuk, de még egy Olajkár se nagyon született a környéken, hanem az erőszakos hagyományteremtés miatt, hogy őket kitalálta valaki, és nem ők találták ki saját magukat, amit aztán ténylegesen meg lehetne élni.)
Nagyon elkanyarodott a poszt. Nem ez volt a terv, csak kijött belőlem, mint a másnapos hányás.
- Gazdag sérült;
- N’Gog játszhat, ha Supka játszatni szeretné;
- vajon, ha N’Gog játszik, akkor Holender visszamegy Heffler helyére és mindkét oldalra jut támadó szélsőnk?
- Baráth kezd? Kamber kezd? Batik kezd? Skvorc szerintem igen, tehát a háromból csak kettő fér be mellé. (Jézusom, azt írtam, hogy mellé!)
- Vajon mi lehet Lovriccsal? Megtartottuk, mert féltünk az emberhiánytól? Még Supi hozta Kispestre, vajon mi a terve most vele?
Nagyjából ennyi, valamint egy olyan apróság, hogy oké, még csak négy forduló, de szinte bármit játszunk, maradunk a második helyen.
Ja, a tévé nem, csak az m4sport.hu adja a meccset héttől.
címlapkép: a tényleg menő matyó népviselet || fotó: hungarikum.hu
Tegyük hozzá, hogy derékon kapott, felváltva két bika védőt a Hudákot meg a Szalait, nem volt semmi… Ez a Hudák nem egy ügyetlen srác, ráadásul egy fejjel magasabb volt Danipacinál.