Mastodon

Hónap: 2018 szeptember

Egyelőre egy osztályozókönyv Felcsútról

Tényleg az van, hogy egyelőre ötletem sincs mit mondani, annyira nem értettem a tegnapot. Nem állítom, hogy egykapuztunk, de azt igen, hogy helyzeteink inkább nekünk voltak, erre ugyanaz dettó, mint a Fradi ellen: egy egyéni hiba, egyetlen kihagyás, kapunk egy gólt az első negyedórában, és onnan vége, képtelenek vagyunk egyenlíteni, vagy akár fordítani. Miért? A helyzetek megvannnak, a nyomás megvan, igazából attól sem kell nagyon félni, hogy bekapjuk a másodikat, és mégsem, valahogy mégsem. Nem értem.

Inkább osztályozókönyv egyelőre, aztán hátha lesz gondolatom hosszabban. Vagy RW-nek.

Ja, és egy kérdés: vajon Supka miért képtelen rangadót nyerni? (És most számoljuk ide a Felcsútot is, mert nekünk az eléggé fontos. Utoljára 2011 augusztusában vertük vele otthon a Fradit, majd a Videotont, azóta semmi.)

“Egyelőre egy osztályozókönyv Felcsútról” bővebben

Timur Lenk, William Gibson, Soros György, Vivaldi, Donald Sutherland, Han Solo, hogy csak pár nevet említsünk a részben Felcsútról szóló posztunkból

Felcsút – Bp. Honvéd @ Felcsút, 17:00

Fél nyolckor kivetett magából az ágy. Eskü, tegnap mindössze egy pohár Inside (Yeast Side), egy üveg Rafa (Fehér Nyúl) és egy pohár Desítka (Svijany) csúszott le, a Zuboly Sörpbe (füstös stout, Fehér Nyúl) csak belenyaltam, valahogy nem az én ízvilágom, bár néha egy Aecht Schlenkerlát simán elkortyolgatok, pláne sózott lilahagymával. A lényeg, hogy nem nehéz fejjel kerültem ágyba, mondhatom azt is, hogy jól aludtam (az aktivitásmérő szerint 3 óra 56 perc mély alvás, és 5 óra 4 perc könnyű alvás volt a rendszerben), sőt, most, hogy ránézek a zárójeles adatokra, valószínűleg fáradt lehettem, jól jött a csaknem kilenc óra, ami nyilván nem annyi, mégis több, mint a szokásos. (Ennyit a mérések pontosságáról.)

“Timur Lenk, William Gibson, Soros György, Vivaldi, Donald Sutherland, Han Solo, hogy csak pár nevet említsünk a részben Felcsútról szóló posztunkból” bővebben

Jászberénybe látogatunk a kupában

A hivatalos meccsnap: október 31., szerda.

A találkozót október 31-én, szerdán – vélhetően 12.30-as kezdéssel – rendezik Gyöngyösön. – írja a Jászberény honlapja.

A meccsnap azonban még borulhat, mert 31-én lenne egy Gyöngyös-Kisvárda is – ugyanott. (Közben a Gyöngyös is megerősítette, hogy otthon játszanak 31-én.)

Amúgy tavaly már jártunk a gyöngyösi pályán. Akkor valamivel egyszerűbb volt a helyzet, mert a Gyöngyössel játszottunk.

Napikispest 2018.09.27.

  • közbeszerzés // mindenféle pletykák keringenek az új Bozsik közbeszerzése körül, gyorsan tegyük helyre a legfontosabbat:
    • a TED-en, vagyis az EU közös közbeszerzési portálján egyetlen szó sincs arról, hogy eredményesen zárult volna a kiírt közbeszerzés. Tehát még mindig elbírálás alatt áll, magyarul nincs még se győztese, se vesztese, egyedül a várakozás van.
    • ami viszont fura, hogy június óta várunk a győztesre, és bárhogy számolom, ez simán három hónap. Máskor gyorsabb szokott lenni a folyamat.
    • nyugi // fel vagyok iratkozva a “Bozsik” és a “stadion” kulcsszavakra, tehát amint bármi változás van a közbeszerzés státuszában, és az felkerül a portálra, azonnal jön az értesítés, és máris kerül ki ide az oldalra.

Napikispest 2018.09.26.

  • Baráth Boti // először feszegeti egy cikk nyilvánosan Boti december végén lejáró szerződését. Az NSO úgy tudja, hogy a klub és a játékos már többször is egyeztetett egymással, de megegyezés egyelőre nincs.
  • Hemingway a Reggeli Startban // még tegnapelőtti az anyag, azonba nem beszéltük át, hogy az Öreg bedobott egy 10 millió eurós árat, amit elfogadható ajánlatnak tartana a klubért. Tavasszal, amikor átfutottuk a klub mögötti cégek publikus adatait, akkor mi is nagyjából 3 milliárd forintra (tehát nagyjából 10 millió euróra) tippeltük egy normális piaci környezetben azt a pénzt, amennyit el lehet kérni egy olyan vállalkozásért, amelyik egy adott gazdálkodási szerkezett mellett nagyjából előre kiszámítható eredményt tud felmutatni évről évre.
    • Mindenképp jegyezzük meg, hogy Magyarországon, és különösen a magyar futballban momentán nem érvényesülnek a normál piaci környezet szabályai, tehát könnyedén előfordulhat olyan helyzet, hogy például a Honvéd nem fér hozzá valamilyen okból a korábban számára is nyitott támogatási és finanszírozási formákhoz, ezzel is hazavágva az eredményességét és az érte elkérhető összeget. Netán jön az ismert telefon: “Hallom, Hemingway úr, eledná a klubot …” – és itt elhangzik egy összeg, ami akár lehet egy forint, akár tízmilliárd, kérdés mekkora az akarat a Honvéd átvételére.

Viszlát korlát, viszlát korzó, viszlát Bozsik, köszi az elmúlt évtizedeket

Egész héten azon járt az agyam, milyen lesz elbúcsúzni hivatalosan a Bozsiktól. Nyilván nem igazi búcsú, mert a fakó egy ideig még ott játszik, és nyilván búcsú, mert azt mondjuk, és ha mondjuk, akkor illenék írni valamit róla. Már csak magam miatt, kicsit összerendezni a gondolatokat, az emlékeket, úgy általában az elmúlt csaknem negyven (de rossz ezt leírni, pláne belegondolni: negyven) évemet, amit a bűvöletében töltöttem.

Közben kijött Pietsch Tibi képzelt interjúja a stadionnal, hogy néhány részén majdnem elbőgjem magam.

“Viszlát korlát, viszlát korzó, viszlát Bozsik, köszi az elmúlt évtizedeket” bővebben