Mastodon Mastodon

A sportlap élménybeszámolója egy 85 évvel ezelőtti Kispest-Fradiról

Nem véletlenül állítjuk, hogy a világ legmenőbb dolga Kispest-drukkernek lenni. Mindig is az volt.

Derbi odakünn…

(Messze van a Sárkány utca…)

Nem könnyű megközelíteni a kispesti sárkánybarlangot. Ez a sárkány göröngyös és sáros utak övezetével védi magát s csüggedést nem ismerő munka, önfegyelem, elszántság, cipőnek és ruhának épségével való bizonyos leszámolás kell hozzá, hogy eljussunk odáig. Az utak két oldalán szorosan vonulnak, szinte zárt rendben a nézők s a személyautó csak lépésben haladhat (nemcsak a teher), mert az autók kereke a sarat testvériesen szétosztja kétoldalt a ruhákon. Hát sár volt elég. Ezzel szemben viszont mit szóljanak szegény játékosok?

A Sárkány Közép premiért tart. Két darab méteres szócső képezi a vezértölcséreket. Rá van írva mindkettőre hatalmas betűkkel: Sárkány Közép – Hajrá Kispest! Piros-fekete vadonatúj zászlót lengetnek, mindenki föl van szerelve kis tölcsérrel. Élénk, hangos a tábor. Megéljenzik a páholyban ülő kispesti polgármestert, Molnár József dr.-t, megéljenzik a sajtópáholyban meghúzódó Gallovichot, aztán szólásra emelkedik a vezértölcsér és körülbelül ezt bömböli a Fradi Közép felé, mely a bejárat felé eső sarkon húzódik meg:

– Kedves Fradi Közép! Üdvözlünk benneteket a kispesti derbin! Becsületes vetélkedésben mérjük össze erőnket és hangunkat. Igaz magyar vendégszeretettel és barátsággal fogadunk benneteket. Egyébként is két eset lehetséges! Vagy mi győzünk, vagy ti kaptok ki!

Ennek az utolsó mondatnak igen nagy sikere van. Aztán felhangzik a „hajrá Kispest!” igen impozáns tenorban. (Helyenként szopránban, mert nők is voltak.)

Kezdődik a derbi, melyet ezúttal nem övez még csak nyavalyás húszezer ember sem, de öt annál inkább. Potyásokkal együtt kiadta a hatezret is. A pálya tócsák és szigetek eléggé tarka változata. A föld nem nyelte el a vizet. Nem volt szomjas.

A Kispest erősen szorongatja a Fradit. A Sárkány-Közép ujjong. A kis Taki oroszlánt markiroz, de arra vigyáz, mint jó gyerek, nehogy összesározza a nadrágját.

Tájékozatlan beszélgetés a bekkekről:
– Ki az az új Fradi-bekk?
– Nem tudom. Valami Hunyadi.
– Helyes, ha a Ferencváros fiatalokkal kísérletezik.

Papp, a másik „szeleburdi” gyerek is jól állja a sarat. Amire nagy szükség van, mert ezek a sárkányok igen rohamoznak.

Izgalmas támadás, leszakad egy korlát. Rohannak az érdekeltek tégláért s rövidesen ismét látnak. A Sárkány-Közép sokszor kihagy, inkább néznek, mint kiabálnak.

Iváncsicsnak rossz a memóriája, sokat felejtett… Itt-ott bemondásra is ítél. Nem egy konok ember, lehet vele vitatkozni.

Rövid passzok dolgát mély pocsolya bírja… Lázár, mint megátalkodott lapos passzoló, igyekszik a víz alatt játszani. Serényi még egyelőre nem dicsekszik a jobblábával. Ez a szerénység mindig sajátja volt ennek a szimpatikus fiúnak. Sárosin lassan vastagrétegben rakódik le a sár, míg a kis Taki ruhája a patyolat tipikus esete.

A ferencvárosi gól után egyáltalán nem esik kétségbe a kispesti tábor. Ellenben haragja egész áradatát a bírónak szegzi:

— Ne félj, Sárosi, veled az Iváncsics!
— Még a Korányit is pótolja a bíró!

Félidőben a Fradi Közép elvonul a kispesti előtt, átvonulnak az ellenkező kapu felé. Közben nagy összeéljenzések vannak, a két közép lelkesen megéljenezi egymást. Szépen, lovagiasan.

Sárosinak a második félidőben a csuromsáros nadrágján kívül a melle is csupa sár. Egy hang:

— Gyurka, vedd le a kötényt!

Megható, hogy aggódnak Sárosiért. Ilyeneket kiabálnak:

— Uj nadrágot a Gyurkának, mert megfázik!

Át is öltöztetik Sárosit, öten spanyolfalat állnak a kapu mögött körülötte s gyorsan megtörténik Sárosi toalettcseréje. Csere után azonban már nem megy neki úgy, mint előbb. Ennek magyarázására két elmélet is hangzott el: 1. Kímélte az új ruhát. 2. A vizes, sáros mezben úgy fázott, hogy kénytelen volt sokat szaladni.

A kis Taki többször egymásután úgy csinál, mintha futballozna. Hunyadi a legjobb Hunglerre emlékeztet. Serényi a legrosszabb Steinerre. Na és Iváncsics mi volt azelőtt? Jó bíró…

Már akkor látható volt, hogy ezt a derbit most a Fradi nyeri. Kispestiek búsonganak. Pláne az utolsó gól után, melyet a végső pillanatra hagytak a fradisták – csattanónak.

– Kikaptunk… – mondja szomorúan egy „sárkány”.

A másik vigasztalja:

– Mindegy. Ez bizonytalan meccs volt, örök derbi. Sose lehet tudni!

forrás: Nemzeti Sport, 1933. november 13. // címlapkép: Nemzeti Sport, 1933. november 9.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

Exit mobile version