- MTK – Honvéd @ Hungária, az albérletünkben
- Haladás – Honvéd @ Szombathely, egy számunkra új stadionban
- Jászberény – Honvéd @ Kecskemét
- Kisvárda – Honvéd @ Kisvárda, ismét stadiont avatunk
- Paks – Honvéd @ Pakson, egy majdnem kész stadionban
Remek kis két hét lesz, sok utazással, sok rácsodálkozással az épülő-szépülő vidékre, hiszen amikor legutóbb Szombathelyen jártunk az nagyon rég volt, romos volt, majd Sopronnak hívták egy ideig. Kisvárdán nem is jártunk, csak Kemecséig jutottunk, ahogy a futball is egy normális világban, csak közben változtak az idők.
De addig még idegenben MTK, hogy minden szektorát egyenletesen lakjuk le az új Hidegkutinak.
Egy.
Gazdag (reméljük felépült*), Nagy Geri, Holender, Gróf és Baráth Boti is válogatottnál volt az elmúlt hetekben, vagyis Supitó a várható kezdőcsapatának mindössze 6/11-ed része felett opponálhatott felkészítésileg, tehát hatalmas feketemágiát kell bevetnie, hogy ma valami újat hozzunk ki magunkból, és ne csak frissebbek, fittebbek legyünk, ami azért nyilvánvalóan ránkfér, látva az utolsó meccsek vérszegény teljesítményét.
*_ Titkolni mondjuk teljesen felesleges, tele volt MTK-játékossal az U21-es válogatott, szóval úgyis tudják, hogy játszhat, vagy sem ellenük. Egyedül mi nem tudunk semmit.
Kettő.
Mondjuk gólt még így sem kaptunk, cserébe nem is igazán lőttünk. Utóbbi csak azért baj, mert ha mégis kaptunk, akkor annak vereség lett a vége, mert nemhogy a fordításra, még az egyenlítésre is képtelenek voltunk. Azt még nem tudom, hogy strukturális jelenségről van szó (ötlettelen játék, etc), és emiatt vagyunk képességhiányosak egyes szituációkban, vagy csak simán így alakult. Hajlok az utóbbira, mert ha ellenünk egyszer találnak kaput és az gól, majd nyer vele az ellenfél, akkor az általunk többször eltalált kapuban is lehetne legaláb egy gól, hogy ha másra nem, döntetlenre mentsük a helyzetet.
Három.
Tényleg kéne már egy kis szerencse. Jó, kívülről nézve könnyű azt mondani, a második helyünkben már így is van bőven, mi azonban ezeket a hangokat engedjük el a fülünk mellett, mert pontosan látjuk, hogy nem. Olyen nincs véletlenül egy mérkőzésen, hogy az ellenfeled nem talál kaput, mert a célja mindenképpen az, hogy találjon, márcsak azért is, mert ez a gólszerzés legegyszerűbb formája. Supitó rendbe tette a dolgokat hátul, jobb számokat hoz lassan, mint hozott Rossi a fénykorában*. Csak a gólszerzés nem megy.
*_ A Hemingway-éra rekordja 0,6 kapott gól/meccs 2012/13 (bronzos) tavaszának utolsó 10-11 fordulójában. Supkához hasonló 0,7-et hozott egyébként Morales is 2009/10 tavaszán. Rajtuk kívül EvdM járt még az 1 kapott gól/meccses mutató alatt, pár meccsen keresztül, miután átvette a bajnokcsapatot, de aztán tett róla, hogy gyorsan elmúljék. (0,8-on veszi át, majd 1,9-en adja át a csapatot, ezt nyomta le Supitó egy év alatt 0,7-re.)
_megjegyzés: a bajnokcsapat 21 egymást követő fordulóban tartotta 1-en, vagy az alatt az utolsó tíz meccsen kapott gólok átlagát, ami ugye majdnem egy teljes szezont jelent. Most ötnél tartunk (vagyis legalább tizenöt meccse csökken a kapott góljaink száma), és ha valahogy megmaradna ez a sorozat, akkor idény végén egész biztos örülnénk valaminek.
Négy.
Dávid Egy’gól – hallgatom hetek óta ezt a pusztító szójátékot, vagy áthallásos valamit, mindenesetre értjük a lényegét. Bejött a Loki ellen, első meccse, pár perc múlva ott is az első gól, és azóta annyira semmi, hogy Bőnyön is Tischler duplázzott, meg Hidi. Jó, Tischi a másik. Ő se lövi a gólokat, hiába töltenek együtt egy játékosra való meccset a pályán, megrekedtek összesen egynél. Az pedig kevés. Pláne, hogy Danilo se teszi hozzá hetek óta a magáét.
Öt.
Ma lemegy az első kör, mondhatjuk azt, hogy képbe kerülünk. Végre mindenki játszott mindekivel, kivéve a Videoton az Újpesttel, az idegen/otthon se számít nagyon, mert van elég semleges pályás meccs is, szóval tájékoztató jelleggel, amolyan közelítő valamiként elfogadhatjuk a sorrendet. Pl. nagyjából úgy, hogy a Fradi és a Videoton más liga, aztán jövünk mi, az MTK, a Paks, ki tudja mi lesz az Újpesttel, Debrecennel, Kövesddel, tehát van néhány csapat, akik között nyüanszok döntenek, például az, hogy valamelyikük kimagaslóan jó egy részterületen. Mint mondjuk Supitóék a védekezésben, vagy mondjuk a Paks hazai pályán.
Hat.
Pintér Csaba viszi a meccset, és hátha ő hozza meg a szerencsénket. A legutóbb hét közös meccsünkből hatot megnyertünk, és csak Pakson ikszeltünk (ez volt az, amikor bejött Kabangu, és majdnem kikaptunk miatta, de nem, mert egyenlítette a végén). Az utolsó vereségünk Pintérrel egyébként 2014-es, igaz, pont az MTK ellen, de mondom, hátha meghozza a szerencsénket, amit az egyik pontban annyira hiányoltam.
Hét.
Most jut eszembe a gyáva népnek nincs hazája szöveg, és állt össze fejben Supitó halvérűzésével. Lehet benne valami, hogy amilyen az edződ, olyan a csapatod, és innem már Attila az előrelépés legnagyob gátja. Vicces, hogy egyáltalán felmerülhet bennem a gondolat: második helyen állunk, és az edzőnk miatt nem lépünk csak előrébb. Bazz, gondoltátok volna pár hete, hónapja? Még én sem, pedig rendszertelen időközönként leírom, hogy Supitóval nem leszünk nagyon jó, de nagyon rosszak sem, mert van egy szint, amire bármilyen csapatot be tud állítani, és ha jó játékosai vannak, akkor az a szint magasan van. Ugyan nem több, mint a játékosainak az öszképessége, de legalább nem ront el egyetlen keretet sem, nem hoz ki belőlük kevesebbet, mint amit ki kell hozni különösebb hozzáadott érték nélkül. Továbbra is tartom, Supka ezzel bőven a magyar edzőtársadalom legfelső és eléggé szűk kasztjába tartozik. Nem kell őt kedvelni, ahogy Hemingwayt se, mindenkinek a maga döntése, de azt valahol fölöslegesnek érzem, hogy minden mozzanatukban csak a legrosszabbat, a nekünk ártást keressem.
Nyolc.
Valahogy így.
MTK – Bp. Honvéd @ Hungária körút, 17:00
Töltsük meg a vendéget, és a Netovábbot.
címlapkép: cocoparisienne
