A Jászberény elleni parádézás után maradunk az NB III. Keleti csoportjánál, és az aktuális második után az aktuális kilencedik ellen is próbára tesszük, mire képes egy olyan összetételű csapatunk, amelyik a kezdőnk peremembereiből áll, vagyis azokból, akik ha bármi történik azonnal tűzközelbe kerülhetnek.
// a kupakör teljes sorsolását megtaláljátok az MLSZ oldalán.
Természetesen Tiszaújvárosban (vagy ahogy ma írták viccesen: a Tiszaferr ellen) se kell lemondani az ismerős nevekről, például ott lesz Faggyas Milán, aki 2012-ben a negyediket lőtte az utolsó fordulóban Pécsett, és ezzel odaértünk a negyedik helyre, az pedig akkoriban egy igen rég nem látott sikernek számított Kispesten.
A másik ismertebb játékosuk Lipusz Norbert korábban megfordult Diósgyőrben és Kaposvárott is, azon kívül, hogy fene tudja miért, de emlékeztem a nevére, igazán mély nyomot nem hagyott a magyar futballon. 2010-ben például kiesett a centenáriumát ünneplő Dióval.
(Jászberényben játszott a kispesti nevelés, és az NB I-ben is bemutatkozó Fejes János, a csak kispadig jutó Szöllősi Ferenc, valamint egy korábbi kapusunk, Miski Zoltán és egy csatárunk a 2006/07-es szezonból: Sándor István. Bónusz, az edzőjük, Arany László is megfordult Kispesten.)
De, hogy a tegnapi kupameccsről is valamit.
Kezdjük a szervezéssel: a sör a meccs hetedik percére elfogyott. Ennyit erről. (Később, némi unszolás után hoztak még pár tálca meleget.)
Tischler átlépi, N’Gog érkezik, és már az elején 1-0 ide. A Tischler átlépi pontos kibontása: akkora luftot rúgott, hogy egyszerre röhögtünk és fogtuk a fejünket, és csak azért nem tettük ezt hangosabban és tartósan, mert érkezett N’Gog és bevágta.
Akkor még nem sejthettük – éljünk Pelikán József felcsapásával -, hogy ennyi volt a mérkőzés számunkra. Mert amúgy tényleg. Volt még pár nagyobb helyzetecskénk, a végén a Jászberénynek is, Horváthnak bizony védenie kellett, és ennyi.
Az NB I-es keretünk perememberei, vagyis azok, akik hétről-hétre együtt edzenek mindössze ennyire voltak képesek egy NB III-as csapat, jó, NB III-as élcsapat ellen. Bevallom, senkin nem éreztem azt, hogy leharapná az ellenfél fejét, csak hogy szombaton ott legyen a kisvárdai keretben. (RW szerint egyedül N’Gog érdemelné meg, de ő sem a teljesítménye, hanem a futballistákra hasonlító képességei miatt, amit vétek elpocsékolni, ha már a keretünkben tudjuk.)
(Hopp, most látom, hogy Supi ugyanerre a visszafogottságra panaszkodik.)
Szomorú. Supka minap nyilatkozta valahol, hogy remek hangulatú kerettel dolgozhat, ahol a srácok egymásért (és pontért, pontokért) hajtanak, bla, bla, látható, persze, mégis szomorú, hogy a második vonal, nevezzük így, ennyire képes, mert Kecsón pont azt léthattuk, hogy egy 22-25 fős keretből, ha kiveszed a legerősebbnek hitt kezdődet, akkor mi marad. A sérüléséből visszatérő, és egy félidőt kapó Gazdin kívül csak a padon találtunk két nevet az “A”-ból: Gróf és Holender.
Nem állítom, hogy Supitó nagyot kockáztatott, mert tényleg az van, hogy ezek a játékosok is együtt készülnek a többiekkel, igazából elég jó neveknek is számítanak, talán az NB I-ben se állnának kieső helyen, de ettől még a mezei szurkolónak hadd legyen fájó, ha azt látja, amit kapott.
Mondjuk azt (mégis valahol a magyar focin nőttünk fel, tehát nem fog nehezünkre esni), hogy a Jászberény – Honvéd egy tipikus kupameccs volt, egy hétvégére tartalékoló nagycsapattal, és egy magát felszívó szimpatikus ellenféllel.
