Mint az MTK ellen, csak helyzetek nélkül, rosszul, vagy ha nem is rosszul, de mindenféle cél nélkül futballozva úgy egy pont, hogy simán lehetett volna három is, miközben teljesen veszélytelenek voltunk a kapura. Azért mondom, hogy mint az MTK ellen, amikor viszont jól játszottunk, mert az utókornak úgyis csak annyi marad meg, hogy vezetünk, majd a végén egyenlítenek, két pontnak pedig pápá, nagyon fog hiányozni.
Gróf
Eddig rendben. Bravúr is volt, igaz, semmit sem ért, mert addigra már mindenki fekszik, kivéve Drazic.
Heffler, Baráth, Kamber, Batik (Skvorc), Kukoc (Holender)
A megszokott védelem, és a megszokott csere, ha plusz egy csatárt kell behozni. Batik sajnos megsérül a hatvanadik perc előtt, akkor már jött volna be Nagy Geri, jön is, majd rögtön utána Skvorc, két cserénk elpattant, pedig csak Pilíket hoztuk volna le.
A védelem amúgy hozta, amit hozni kellett, egyedül abba köthetek bele, hogy talán Kamber beragad a kövesdi gól előtt, ami némi fegyelmezettlenségnek tűnik, mert mi szabadítottunk fel, a labdát azonban azonnal elvesztettük a térfelünk közepén, és a visszaívelés találta meg Drazicot. Ha nem csak kocogunk kifelé, hanem azonnal lesen hagyjuk a támadókat, nincs semmi gond, így viszont lett.
Hidi, Pilík (Nagy Geri), Gazdag
A középpályán csak két dolognak örülhettünk: Hidi kétszázadik meccsének, és Nagy Geri visszatérésének. Sajnos a tegnapi teljesítmény aggregált szinten egyszerűen kevés volt.
Pilíket engedjük el, töltelék, semmi, itt van hónapok óta, és semmit, egyszerűen tényleg semmit sem tudnék mondani, ami hozzá köthető. Nem mondom, hogy rossz, azt se állítom, hogy jó, tényleg amolyan töltelék.
Gazdi próbálkozik, azonban ha ne megy, akkor cifrázni próbálja, hátha az úgynevezett váratlan majd bejön. A második félidőben többször is sarokkal hagyta ott a labdát, sarokkal tette vissza az üresbe próbálkozó társnak, azonban ezek inkább nem sikerültek, területet egyikkel sem nyertünk, új játékhelyzetet valójában nem eredményeztek (volna), szóval feleslegesnek bizonyultak. A hátha nem erre való, a hátha az akkor számítana, ha valaki valóban a határon áll, és nincs jobb ötletünk. Úgy persze nehéz egyébként, hogy Danilo többet járt tegnap a szélen, mint eddig összesen a bajnokságban.
Hidi is nehéz ügy, mert közel sem az a Hidi, aki külföldre igazolt a bajnokcsapatból. Sehol a hosszú és jó labdái, amik persze úgy hosszúak és jók, hogy sokat próbálkozik, és néha tényleg bejön. Mintha nem lenne értelme előre tenni, vagy csak nem merné. Jó, tényleg nem Filip és King várja a szélen, és nem Eppel, Lanzafame, vagy Koszta elől, hanem Filip és Danilo, a szélen meg Kukoc és Heffler, ami azt jelenti, öt helyett legfeljebb három helyre pakolhatunk, így tényleg nehezebb. Mellékesen már lövőbe se kerül oda, pedig tudjuk, hogy tud.
Danilo, Holender (N’ Gog)
Holcsika még csak hagyján, gólt lőtt, próbálkozott, még tizenhatról is lőtt, sabaj, a betonfal megfogta. Látszik, hogy akar, a válogatott jót tett neki, de az is látszik, hogy nem az igazi posztja a másik középcsatár. Valamit ki kéne rá találni, mert félő, elpazaroljuk, hogy végre van egy pörgő féléve, amikor tényleg jó, és stabilan jó.
Ha lenne két szélsővédőnk (és az egyik nem ő), akkor kipróbálhatnánk Lanzában, kötetlenül játszva Danilo mögött, hátha. Pár meccset szerintem megérne, simán belefér a játékunkba, és kockáztatni se kell vele nagyot, mert azt a részt már ismerjük, hogy legfeljebb hátramegy balhátvédbe.
Egyébként utóbbi se lenne feltétlen baj, ha lenne még egy csatárunk, mint például N’Gog. Három ember (mert ugye Kukoc helyére jönne, aki amúgy se számít; Heffler meg ab ovo nem) azért mégiscsak több támadásban, mint kettő. A lényeg, hogy valamit találjunk ki rá, mert szimplán csak csatárba feltolva kevéske.
Danilo. Direkt néztem, könnyedén szorították ki, szinte alig jutott be középre, a vonal mellett kavargatott, ami azt jelenti, hogy könnyedén lepattant a kövesdi védelemről. Egyszerűen nem volt benne, hogy akár csak véletlenül, egy odakerült labda, megvillan, és akkor történik valami. Vele szinte semmi sem történt. Jó, labda se nagyon érkezett értékelhető területre, a visszalépősdije inkább kilépősdi volt oldalra, ami ha jön be onnan labda, akkor nem gond, ha viszont az ellenfél jön dobással, akkor igen.
A lényeg, hogy nem volt támadósorunk, és ami rosszabb, még a korábbról ismert ad hoc támadójáték is hiányzott. A tudatos támadójátékot már egy ideje nem kérjük számon, ahhoz látni kellene valamiféle nyomát, azonban a stabil védekezés, és az elől majd jók vagyunk egy gólra, mert azért minőségi játékosaink vannak ott is című dolog ugyan bejött, sőt, valahol még örülni is kéne a helyzetkihasználásnak, hiszen nagyjából másfélből berúgtuk az egy egészet, azonban hadd legyek már telhetetlen, hogy az a másfél lehetne négy-öt is, és szívesebben hőbörgök a sok kihagyott lehetőség miatt, mint a lehetőségek hiányán. Értitek, nagyon nem ugyanaz.
Valami ilyesmi történt tegnap. Vesztettünk két nagyon fontos pontot, amit akár be is mákolhattunk volna, mint annyit ebben az évben. (A mákolás vs. nem mákolás az őszünk vitát egyszer már megnyitottuk, a téli szünetben újra elővesszük, mert érdekes kérdés.)
Ja, az új melegítőnk viszont elég szép lett:
címlapkép: 1909foto
Osztályozókönyv //
