Kispesten úgy lemondott az egész elnökség, hogy jegyzőkönyvileg megköszönték a munkáját, majd azonnal újraválasztották

1930 tele az élvonal utolsó helyén találta a Kispestet. Elfogytak a nézők, a csapat képtelen meccset nyerni, a Nemzeti Sport közönségszavazásán az olvasók szerint a helye igazából a másodosztály középmezőnyében lenne, vagyis nem éppen rózsás a helyzet. A város polgármestert választ, talán a nagy esélyes, dr. Molnár József, a KAC korábbi főtitkára, a Wekerletelepi SE jelenlegi elnökének vezetése mellett a város is beszáll a sportegyesület fenntartásába.

Mayer Béla 22 év után mondja be az unalmast.

Nemzeti Sport, 1930. december 10., szerda

A Kispest vezetősége a csapat balsikerű szereplése miatt — hír szerint — le akar mondani. A lemondást állítólag a klub legközelebbi választmányi ülésen akarja beadni a kispestiek vezetősége. Ez a hír Kispesten általános megdöbbenést keltett, mert Kispest jelenlegi vezetősége általános vélemény szerint egyáltalán nem okolható azért, hogy a piros-feketéknek olyan szerencsétlen őszi szezonjuk volt. Remélik tehát, hogy ez a hír nem fog valónak bizonyulni és a jelenlegi vezetőség fogja remélhetőleg szerencsésebb körülmények között továbbra is az eddigi agilitással vezetni a kispesti proficsapatot.

Nemzeti Sport, 1930. december 12., péntek

Kispest vezetősége tényleg lemond a piros-feketék mai választmányi ülésén
— Saját tudósítónktól —

A szállingózó hírek tényleg valóra váltak. Kispest jelenlegi vezetőségének négy legaktívabb tagja: Mayer futballigazgató, Révész dr. intéző, Szokody pénztáros és Raix tréner a kispestiek ma esti választmányi ülésén tényleg lemond tisztségéről.

Hogy miért, arra szolgáljon válaszul a lemondó klubvezérek egyikének alábbi nyilatkozata:

— Nagyon el vagyok keseredve! Nemcsak a csapat balszerencséje, hanem elsősorban az a páratlan közöny kedvetlenített el, amelyet nemcsak a kispesti közönség, hanem a vezetőség nagyobbik fele részéről lépten-nyomon tapasztalni voltam kénytelen.

— Az elnökség bennünket, a klub színeiért legnagyobb önzetlenséggel dolgozó vezetőket egyáltalán nem támogatott munkánkban, csak kritizálni tudott. Természetesen növelte elkeseredésünket és elkedvetlenedésünket az a hihetetlen balszerencse is,amely a tévedések sorozatával párosulva a csapatot érdemtelenül az utolsó helyre vetette vissza.

— De nem ez a pillanatnyilag utolsó pozíció indított erre a lépésre, amely egyáltalán nem a süllyedő hajóról való menekvés, hiszen nagyon könnyen meglehet, hogy a tavasszal a legrövidebb idő alatt, már a 2—3. forduló után elkerül erről az ominózus helyről a csapat, — hanem tisztára a kispestiek, főleg a vezetők közönye és meg nem érdemelt kritikája.

— Büszkén állapíthatjuk azonban meg, hogy amidőn távozunk, a nehéz körülmények ellenére, is, egy fillér adóssága sincs a klubnak, a játékosok a mai napig pontosan ki vannak fizetve, sőt a Hungáriától járó 1500 pengő és az FC Baritól járó 3000 pengővel tulajdonképpen 4500 pengőt kitevő tartalékunk is van.

— Lemondunk tehát abban a reményben, hogy a kritizálok között egy szerencsésebb kezű kormányos akad, aki talán nagyobb szerencsével fogja kivezetni tudni peches csapatunk hajóját a veszélyes zónából, mint mi!…

Sporthirlap, 1930. december 13., szombat

Lemondott a Kispest vezetősége,
de a választmány a lemondást nem fogadta el, hanem a december 27-i rendkívüli közgyűlés elé utalta
Kispesten bíznak Mayer Béla visszatérésében, a városi támogatás megindulásában, a csapat nekilendülésében és a kiesés elkerülésében
Az amatőr KAC nagy eréllyel teremt rendet a portáján

Kispest sporttársadalmát mostanság két komoly válság hírei izgatják. A város két reprezentatív sportegyesületében nagy bajok vannak. A profiklub, a Kispest megingott, mert a csapatnak a pályán történt sorozatos kudarcai nyomán anyagi gondok nehezedtek reá, másrészt a nagymultú amatőr egyesületben, a Kispesti AC-ban az álamatőrség réme ütötte fel a fejét és késztette szigorú intézkedésre az amatőr futballsport felső fórumát. A válság egyik részről pénteken este már a teljes összeomlás lejtőjére vezetett, amennyiben a Kispest vezetősége lemondott. A másik fronton viszont némileg tisztult a helyzet, mert a Kispesti AC elnöksége erélyes kézzel irtja ki a klubból az amatőrséget veszélyeztető szellemet.

A kispesti sportélet nyugalmát pillanatnyilag megzavaró eseményekről az alábbiakban számolunk be:

Szomorú választmányi ülés a kispesti Lukács-vendéglőben

Hetek óta a temetők hangulata üli meg Kispest sporttársadalmát. Ezen az őszön alaposan megvetette itt a lábát a baj és a balszerencse. A város reprezentatív proficsapata erőtlenül vergődött az egész szezonban, 11 mérkőzésből mindössze 3 pontot szerzett és reménytelenül áll jelenleg a bajnoki tabella utolsó helyén. Össze-vissza tarkaságban keltek szárnyra a hírek a bajok okáról. Elmaradt a közönség, Kispest társadalmát nem érdekli már a futball, elégedetlenek a játékosok, meghasonlott a vezetőség, anyagi bajok, belső félreértések…

Az okok, magyarázatok, megvilágítások mind ott keringtek az üllőiúti Lukács-vendéglő különtermének szivarfüstjében, a tegnap esti választmányi gyűlés tárgysorozatán. Összejöttek a választmányi tagok vagy húszán s a vigasztalan őszi szezon szomorú befejező aktusán úgy ülték körül a fehér asztalokat, ahogyan a csárdában a búbos kemence mellett búsuló magyarok. A hangulat és a miliő legalább is ez volt.

A Lukács-korcsma földberoskadt, lapostetejű ház. Bent a söntésben füstös falak, kártyázó cigányok, üres székek, hepe-hupás asztalok, pár rokkant ringli, izzadt sóskifli csatársora és offszájdon, egészen offszájdon egy szál vendég, aztán a rozzant üvegajtó és túl az ajtón — a gyűlés. Karcsú spriccerek és öblös söröskorsók között tenyérbe ejtett fejek komor, merev tekinteteket szegeztek egymásra és csak ritkán szakította félbe néhány heves közbevetés vagy fanyar helytelenítő bólintás, kérlelő gesztus Mayer Bélát, aki úgyszólván az egész estét egyedül beszélte végig és — benyújtotta lemondását.

Mayer Bélával együtt lemondott Révész dr. intéző és Szokody főpénztáros is.

A választmány hosszas latolgatás s Kukla városi bizottsági tag ellenzéki felszólalása után úgy határozott, hogy

a vezetők lemondását nem fogadják el, hanem az egész ügyet a december 27-ikére összehívandó rendkívüli közgyűlés elé utalja.

A választmányi ülés éjjel 11 órakor még javában tartott. A kezdeti letargikus hangulat lassanként felengedett. Komolyan szóba került a csapat és különösen a csatársor reorganizációja. Sajnos, a küszöbön álló polgármesterválasztás sok hangadó választmányi tagot távoltartott. De a jelenlevő minoritás propozíciója valószínűleg keresztül fog menni a közgyűlésen:

a várostól fognak segítséget kérni.

Eddig Kispest volt az egyetlen vidéki elsőigabeli proficsapat, amely a városától egyetlen fillér támogatást sem kapott. A helyi sajtót fogják megkérni hathatós propagandára és sokat remélnek Molnár József dr.-tól, a valószínű új polgármestertől. Mindenekelőtt

reménykednek abban, hogy Mayer Béla és a lemondott vezetőségi tagok visszavonják lemondásukat.

Hisz a klub igazgatója 22 év óta vezeti a kispesti futballt, volt idő, amikor diadalról diadalra vezette. Eisenhoffer, Jeny, Jeszmás, Dudás, mind az ő nevelése, a régi KAC aranykora mind az ő érdeme, csak ő az, aki visszavezetheti a klubot a régi nagyság felé, Mayer Bála az egyetlen, aki meg tud birkózni majd, ha kell a tabellával is!

A gyűlés végén úgy látszott, feltámadt a remény, a komor arcok bizakodóvá enyhültek, de

Mayer Béla egyelőre hajthatatlannak látszott.

Lemondott és fentartja lemondását!

Mayer Béla elkedvtelenedett, mégis azt mondja „… nem esünk kiˮ

Beszélgettünk Mayer Bélával Szomorú volt ez az őszi út, az elvesztett pontok útja az elvesztett munkakedv választmányi üléséig. Mit érzett ő ezen az úton? Mi késztette visszavonulásra?

— Tessék elhinni — elkedvtelenedtem. Hiába volt minden fáradozás, hiába minden munka!

Mindenre gondolnak Kispesten, csak a sportnak nem jut megértő szó.

— Csak a futball felé nem nyúl barátságos gesztus. Meg aztán nem úgy van itt, mint másutt, a nagy egyesületeknél. Itt minden vezetőségi tagnak nagy elfoglaltsága van, senki sem szentelheti magát a sportnak száz százalékig. Olyan vezetők kellenek, akik egész nap rendelkezésre tudnak állni! Nincs semmi bántó él. támadó keserűség a szavában, őszintén kívánja a klub talpraállását, a jó vezetőséget és csupa hit meg bízó reménykedés a szava, mikor a csapat jövőjéről beszél:

— Mi az az egy pont hátrány? Pécs-Baranya van előttünk és tavasszal a Sárkány-utcában játszunk ellene.

— Nem fogunk kiesni.

— Csak fel kell javítani a csapatot. Mert bizony ősszel épp azok a játékosok mondtak csődöt, akikre a csapat struktúrája volt felépítve.

— Meg a balszerencse! A sorozatos sérülések, Raix lábtörése és a bírók, uram, a bírók! Ott van a 33-asoktól kapott gól, melynek szabálytalanságát most már Juhász bíró maga is elismeri… Aztán meg itt van a nyakunkon az üllőiúti pálya nagy konkurrenciája, ott ugyanazért .a pénzért két mérkőzést lehet látni…

Közben egészen megfeledkezik arról, hogy visszavonul, minden szava, a csapat, a jövő, a közönség és hogy fel kell rázni a közönséget! Magára vonatkozólag újra csak azt mondja:

— Huszonkét évig dolgoztam és ez az eredmény..? Elment végleg a kedvem…

Vígasztalan és főleg Kispestre vigasztalan kijelentések ezek. De a szavak között mintha megcsillanna december 27-i közgyűlés, mely nem fogja elfogadni a lemondást és a mosolygós két szemben mintha töretlen munkakedv ragyogna.

Szokody, a lemondott pénztáros is nyilatkozik még:

— Lemondásomat minden körülmények között fentartom. Nincsen megértés,

a vezetőség nem tanúsít kellő érdeklődést, a közönség nem támogatja a klubot, a játékosok közömbösek.

Meglátszik rajtuk, hogy idegenből jöttek, nem tudnak lelkesedni a helyi színekért. Pedig anyagilag jól állunk. Az olasz 3000 pengőn kívül a Hungária és más egyesületek összesen 2100 pengővel tartoznak. Nem is itt a baj, hanem, hogy

két tábor áll egymással szemben.

— Folytonos veszekedés van, állandóan kritizálják az összeállítást, nincs a munkáért elismerés, agyonverik az embert a kritikával…

Íme, a második nyilatkozat. Kispesten nincs anyagi baj. Belső bajok emésztenek. A viszálykodás sok mindent megölt már és ha tovább tart, meg fogja ölni Kispest elsőosztályúságát és a II. osztály sírverme betemeti majd mindazt a szép lehetőséget, ami egy komoly ligacsapat számára fennáll.

Ideje, hogy feleszméljen a kispesti közvélemény!

(…)

Nemzeti Sport, 1930. december 29., hétfő

Debreceni apróságok
A haladás városa, a friss, új szellemé — A lelkipásztor és a meccs, az igazgató és a mindennapi testgyakorlás — Egyetemi közönség — Base ball Bocskai, a kupa és a bajnokság
— Saját tudósítónktól

(…)

Íme, a sok-sok -apróság egymás mellé téve. Ilyen a debreceni közönség sportszelleme. És ha olvassuk, hogy Budapesten egy futballderbin, (Ujpest—Hungárián) 6000 néző van kint az egymillió lakosból, a Budai „11” mérkőzésén 800, Kispesten 200—300, míg Debrecenben az átlagos publikum decemberben is 3000, akkor számokkal is igazolva látjuk, miért veretlen Debrecenben a Bocskai, miért érte el a második helyet, miért fog a vidék előretörni. S akkor nem lesz szokatlan és meglepő, ha nem a Ferencváros és Újpest a második, hanem a Bocskai és talán nem lesz utópia az sem, ha egyszer, pár év múlva a magyar kupa után mondjuk a magyar bajnokság is Debrecenbe, vagy ha úgy tetszik Szombathelyre, avagy Szegedre vándorol. És így van jól, így lenne rendjén…

A debreceni sportéletről szóló cikk végét csak azért idéztük be, hogy érzékeltessük, Kispesten nem volt épp napirenden a lelátó bővítésének kérdése.

Egyébként a cikk szerzője szépen mellélőtt a jóslatával. Az első vidéki bajnokság ugyan megszületik 1944-ben (Nagyvárad), azonban a Debrecennek (és nem az idő közben megszűnt Bocskainak) egészen 2005-ig kellett várnia az első bajnoki címére. Szombathelyen és Szegeden pedig egyelőre az is csoda, ha egyáltalán van élvonalbeli csapata a városnak.

Nemzeti Sport, 1930. december 30., kedd

A Kispest vezetőségének lemondásáról döntő közgyűlés szombaton határozatképtelenség miatt elmaradt. Az új terminus január 10-e, amikor már a megjelentek számára való tekintet nélkül határozni fognak.

Nemzeti Sport, 1931. január 6., kedd

Kispesten minden csendes. Tréningek nincsenek, a játékosok szabadságon vannak és csak a hónap végén kezdik meg a rendszeres munkát. A csapat, illetőleg az egyesület vezetésének sorsa pedig a január 18-iki közgyűlésen dől el, amely dönteni fog arról, hogy az eddigi vezetőség lemondását elfogadja-e. Kispesten nagyon bíznak benne, hogy sikerül a régi vezetőket elhatározásuk megmásítására bírni.

Sporthirlap, 1931. január 17., szombat

Jöjjenek a kispesti sportolók és én szívesen fogadom a kéréseiket
— mondja Molnár József, Kispest új polgármestere

Kispesten kezdődik a szezon vasárnap. Az első tavaszi tréningmérkőzés a Sárkány-utcai pályán lesz. A Wekerieteiepi SE a kispesti profiik első partnere. A tavaszi futballélet első jelével csak a régi hagyományokhoz maradnak hívek a kispestiek. Mert ez a város a futballban mindig a kezdeményezések városa volt. Igaz, hogy eddig csak a szomorú emlékű kezdeményezéseké. Itt pattant ki az első profibotrány még a régi „amatőr” időkben és hogy a futballtudomány hivatalosan is a hivatások közé vonult, a szétválasztott, kedvtelésből sportolók első profibotránya is Kispestnek jutott. Az elsőségnek épp elég kétes dicsőségei voltak ezek, hogy most már végre olyan kezdeményezés is induljon Kispestről, ami életet jelent. Uj életet, komoly, nagy munkát, melyre oly égető szükség van már. Nemcsak a bajnoki tabella teljes mezőnyének nagy nyomása, hanem a sport nemzetmentő nagy jelentősége követeli meg elsősorban, hogy az állandó torzsalkodás, személyi ellentétek, a pusztulás felé mutató nagy bajok megszűnjenek végre és olyan összefogó, együttes, komoly sportmunkálkodás vegye kezdetét, amelyre ezt a várost természetes adottságai, a főváros tőszomszédsága, lakóinak nagy száma, önálló, zárt területének fényes lehetőségei és nem utolsósorban nagy múltja predesztinálják.

És mintha tényleg indulna valami Kispesten. Nemcsak ez a vasárnapi első tréning, de a város sportolóinak megváltozott hangulata is erről beszél. Az őszvégi temetői siránkozások után szinte jól esik most a mosolygó arcokat látni, a reménykedő, bízó szavakat hallani:

— Nem fogunk kiesni kérem, vasárnap lesz a közgyűlés, valószínűleg megmarad a régi vezetőség, a KAC-al is lényegesen megenyhült légkörben tárgyalunk már… mert a polgármester úr, kérem, a polgármester úr mindennek megtalálja a kulcsát…

Kispesten minden bízó szó, minden remény a polgármester köré csoportosul. Az új polgármester köré, akit csak decemberben választottak, de aki máris nagy eredményeket ért el a zilált várospolitika rendezésében, a sportban is tőle várnak mindent. És Molnár József már eddigi polgármestersége alatt is számtalan bizonyítékát adta annak, hogy szívügye a sport. Azt, hogy Kispest szívügye Molnár Józsefnek, tudták már, hiszen azért választották, de hogy a sportnak mekkora fontosságot tulajdonít, azt most látják. Nincs problémája a kispesti sportnak, melyben teljes tájékozottságot ne tanúsítana és nincsen olyan sportmegmozdulás, nincs az a kis verseny, melyen személyesen meg ne jelenne.

Kispest nem olyan nagy város, hogy a polgármester személyes megjelenése hatás nélkül maradna. A sportolók hosszú-hosszú ideig lelkesednek abból a találkozásból, melyen a város feje résztvett az ő versenyükön, elismerte az ő nemes vetélkedésüket, örült az ő örömüknek.

Szívesen teszi mindezt az új polgármester, hisz régi sportember. Kispesthez pedig különösen szoros kötelékek fűzik. A főtitkára volt hosszú ideig a régi KAC-nak és jelenleg is helyet foglal a vezetőségben. Ezenkívül elnöke a szomszédos Wekerletelepi SE-nek.

Alkalmunk volt Kispest város polgármesterével beszélni. Ő a legelfoglaltabb ember ma a városban. A késő esti órák még munkában találják. Hatalmas atlétatermet, igazi kúnfajta katonás jelenség. A városházi tisztviselők is úgy forognak körülötte, feszes katonás lépésekben járnak, mint a katonák.

— Rövid pár percem van csak, mert egy ünnepi vacsorán kell résztvennem — mondja.

— Talán elég lesz ahhoz, hogy néhány szót kérjünk polgármester úrtól a vajúdó kispesti sportról és a kibontakozás lehetőségeiről — feleljük.

— Minden reményünk megvan arra, hogy az őszi szomorú bajok teljes és békés megoldást nyernek — mondja a polgármester. — Elcsitulóban van már az ellenségeskedés,

nincsenek már olyan mély szakadékok a KAC és a Kispest FC között,

melyek jóakarattal és megértéssel áthidalhatók ne volnának. Mind a két fél részéről látok már bizonyos hajlandóságot a közeledésre.

— Kispest társadalmának eminens kötelessége a sportegyletek közötti teljes harmónia megteremtése. Fontos pontja ez az én társadalomszervező várospolitikámnak is, mert a békés együttműködés legfontosabb feltétele a fejlődésnek. Ügy látom, hogy rövidesen megoldódnak ezek a kérdések, a város iránti szeretet tetőponton van most a lakosságban. Kispest fiatal város, még nem körvonalazták eddig azokat a kereteket, melyekben a társadalmi erők intenzíven együttműködhetnének.

A sportnak feltétlenül nagy szerepet szánok Kispest életében

és meg vagyok győződve arról, hogy a mostani általános felkészültség és a békére való hajlandóság ezen a téren is megtenni majd a gyümölcseit.

— Anyagi bajok vannak..?

— Az idei költségvetésbe, sajnos, nem tudtam még a sportot szívem szerint beállítani, de Kispest sporttársadalma legyen meggyőződve, hogy

a jövőben intézményesen fogom rendezni a városi támogatás kérdését.

Legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy mindenekelőtt a régi sportbarátokat rázzuk fel a letargiából és sorakoztassuk újra a nagymultú kispesti színek mögé. A végleges szanálás, az egészséges vérkeringés megindítása elsősorban a kispesti társadalomtól függ. A magam részéről minden tekintetben arra törekszem, hogy

a sikertelenségek hosszú során elveszett önbizalmat visszaadjam

és már most tavasszal induljon ideg az intenzív munka, amellyel helyrehozzuk a mulasztásokat.

— Mit üzen polgármester úr a kispesti sportolóknak?

— A kispesti egyesületek konkrét kéréssel eddig még nem jöttek hozzám.

Szeretettel és megértéssel várom a kérelmeiket.

Minden panaszt szívesen meghallgatok, ahol tudok a lehetőségekhez képest segítek. A magam részére bizalmat kérek és odaadó önzetlen munkát…

Eddig a polgármester nyilatkozata. Minden szava csupa határozottság és erély. És meleg szeretet a sport iránt. Úgy érezzük, a kispesti sport megtalálta Molnár Józsefben a régóta áhított vezetőjét. Most már csak a sportolóktól függ, hogy mikorra lesz meg az eredmény. A polgármester segíteni akar, konkrét kérelmeket vár.

Nemzeti Sport, 1931. január 19., hétfő

Tegnap megkezdődtek az előkészületek az új szezónra
A csapatok egy része már pályán volt
Kispest meccset is játszott és féltucat gólt rúgott
A Hungária, III. ker. FC, Nemzeti és Budai „11“ verőfényes napsütésben mozgalmas tréninget tartott
— Sajót tudósítónktól —

Alig haladtunk még túl január közepén, a csapatok nagy része máris megkezdte előkészületeit az új szezónra. Tegnap már nem egy pályánkon volt mozgalmas élet. Ha a pályák talaja nem lett volna itt-ott lehetetlen állapotban, már meccset is lehetett volna játszani, mert hiszen a tréningek mindenhol verőfényes, pompás tavaszi napsütésben folytak le. Sőt Kispesten dacoltak is a talajviszonyokkal és bátran kiálltak mérkőzésre. Lepergett az első mérkőzés és Kispest fél tucat góllal terhelte meg amatőr ellenfelének hálóját. Jó jel az új szezónra! (A jó jel szükséges is, hiszen Kispest a dicstelen utolsó helyen szerénykedik.)

Nem láttuk pályán a Ferencvárost, amely kivételesen szünetet tartott, de holnap m ár folytatja a tréningjeit, úgyszintén a lila-fehér dresszek is szertárban pihentek még. Jövő vasárnap kezdenek csak Újpesten s ugyanakkor startol a Vasas is.

Csend volt tegnap vidéken is.

Néhány pesti pályán azonban annál vígabban folytak az előkészületek s mint a jövő heti program unkból látható, legtöbb csapatunk vasárnapra már komoly barátságos mérkőzést tűzött ki.

A tegnapi tréningekről a következőket jelenthetjük:

Kispest
tegnap már komoly meccset vívott és felfrissített csatársorával szezonnyitóul féltucat gólt lőtt lelkesen küzdő amatőr ellenfelének

Kispest—WSE 6:0 (2:0)
Góllövő: Paczolay, Pálos, Steiner, Steiner, Pálos, Pálos
Sárkány-utca. 300 néző. Bíró: Szabó Bálint.
Kispest: Dénes — Rozgonyi, Császár — Raix (Keresztes), Purczeld, Csendes — Senkey II., Paczolay, Pálos, Krausz, Steiner.
WSE: Szalai I. — Szladek II., Linet — Mézes I., Tarsoly I., Kiss — Virág, Mézes II., Petőcz I., Seinbach, Szalai II.

Amint a tavasziasra fordult időben, ragyogó napsütésben, de a hólétől felázott úton bokáig belesüppedve a feneketlen sárba kifele evickéltünk Kispest határában, a sárkányutcai pálya felé, azt hittük, hogy ezúttal futballmeccs helyett vízipólómérkőzésben lesz részünk. Ámde, kellemesen csalódtunk! A sárkányutcai pálya homokján ugyanis valahogy nem olvadt el, hanem megmaradt a hó és a vékony hóréteggel borított pálya, szinte alkalmasabb volt ilyen állapotban a játékra, mint nyáron, amikor bokáig süppednek a játékosok a homokba.

A szezonnyitó 2×30 perces tréning mérkőzésre mintegy 300 főnyi közönség verődött össze, amely ezúttal nem annyira a kispesti „srácokból” hanem Kispest intelligenciájából és vezető embereiből rekrutálódott, azokból, akik a tegnap délelőtti közgyűlésen megfogadták, hogy reprezentáns profiegyesületük érdekében végre mindannyian teljes erővel összefognak.

Amint kifutnak a csapatok, a legnagyobb érdeklődés aziránt nyilvánul meg, hogy milyen összeállításban játszik a piros-fekete csapat. De csak a csatársorban látni két új arcot. Azok közül is az egyik: Krausz, régi ismerős, néhány évvel ezelőtt már játszott a piros-feketéknél, most azonban már hosszabb ideig Komáromban élt és a tavaly nálunk járt CsAF-MLSz válogatott csapatnak is tag ja volt.

A sárkány-utcai pálya közkedvelt gondnokának, a kitűnő „Bálint bácsinak, Szabó Bálintnak sípjelére Kispest kezd és mindjárt az első akcióknál feltűnik, hogy mindkét részről milyen komolyan veszik a játékot. A piros-feketék jobbszárnyának energikus támadása mindjárt eredményes is és a kiugró Paczolay lövése nyomán már az első percben a WSE hálójában táncol a labda. 1:0! Alig kezdenek újra, Senkey II. hatalmas erejű labdája a felső lécről bepattanva újabb gólt eredményez, de a bíró ezt ofszájd címén nem adja meg.

Feltűnően élénk iram ú a játék to­vábbra is, természetesen Kispest van többet frontban, de a wekerletelepiek is veszélyeztetnek néhányszor. A kispesti támadások azonban csak kornersorozatot eredményeznek. A WSE-védelem ugyanis olyan lelkesedéssel és önfeláldozóan dolgozik, mintha bajnoki pontokról volna szó. Végre a 28. percben újabb gólt ért el a Kispest. Rozgonyi szökteti Senkey Il.-t, akinek pontos centerét a befutó Pálos élesen kapura fejeli. Szalai fogja ugyan a labdát, de kiejti, úgyhogy Pálos közvetlen közelről a hálóba továbbítja. 2:0! További Kispest-fölény közben az eredmény szünetig már nem változik.

Szünet után Raixot Keresztes váltja fel, egyébként változatlanul állnak fel a csapatok. Tíz percig nagyon belefekszik a WSE is, a 12. percben azonban Steiner megszökik és közvetlen közelről a balsarokba vágja a labdát. 3:0! A 15. percben Senkey II. kiugratja Paczolayt, aki jobbra kitör, éles beadását ismét Steiner értékesíti góllá. 4:0! A 18. percben Pálós átdolgozva magát az egész védelmen, a jobbsarokba plassziroz. 5:0! A kispesti csatársor most m ár fölénybe kerül és ennek eredményeképpen az utolsóelőtti percben Purczeld előreadásával Pálós ugrik ki ismét és védhetetlenül vágja a labdát a jobb sarokba. 6:0!

Kispest híveit megnyugtathatta a csapat tegnapi első próbálkozása. Máris jól mozgott a csapat. Különösen a csatársor játszott jól, főleg a második félidőben, mikor már kissé összeszokott. Legjobb a két szélső, Senkey és Steiner volt közöttük, de a belső trióra sem lehet panasz. A halfsor is fáradhatatlanul küzdött, úgyhogy a védelemnek kevés dolga akadt mögötte.

A WSE minden embere végig lelkesen küzdött, de kissé kemény dió volt számukra a meccset komolyan vevő, nagy energiával küzdő kispesti profiegyüttes. A féltucat bekapott gól ellenére a hatalmas m unkát végző közvetlen védelmük állta meg legjobban a helyét, melyet a halfsor is öneláldozóan igyekezett támogatni.

Nemzeti Sport, 1931. január 19., hétfő

Kispest városának egész társadalma összefog a piros-feketék érdekében
A tegnapi közgyűlésen bizalmat szavazva újra megválasztották a régi vezetőséget, Molnár József dr. polgármestert pedig díszelnökké választották
— Saját tudósítónktól —

A Kispest FC vezetésében beállott válság a tegnapi közgyűlésen közmegelégedésre teljesen elsimult.

A közgyűlésen Kispest város társadalmának színe-java, körülbelül százötven klubtag vett részt. Megállapították azt, hogy a piros-feketék múlt őszi gyenge szerepléséért a régi vezetőséget nem lehet okolni. Ezért a lemondott vezetőségnek bizalmat és jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak és újból megválasztották. A választások további folyamán a tisztikart és a választmányt nagy mértékben kibővítették, és. a kispesti társadalom minden rétegének helyt adtak benne. Az egyhangú lelkesedéssel díszelnökké választott Molnár dr. polgármester nagyhatású beszédben tett fogadalmat, hogy Kispest egész társadalmát összefogva mindent meg fog tenni a város reprezentáns proficsapata érdekében.

Az új tisztikar a következő: Díszelnökök: dr. Molnár József, dr. Markovich Miklós, dr. Edelmann József. Ügyvezető elnök: Kukla József. Alelnökök: Báthory Ferenc, Bencsik Gyula, Czumpf István, Herskovits József, Nyizsnánszky Richard. Főtitkár: Deutsch Árpád. Főpénztáros: dr. Révész Miklós. Pénztáros: Morttnann Károly. Jegyző: Bogyay Gyula. Ellenőr: Szokody Imre. Háznagy: Huszár Károly. Szertáros: Pohly József. Ügyész: dr. Rózsa Lajos. Cluborvosok: dr. Heller Márton, dr. Tüzes József: Számvizsgálók: Jung István, Érczhegyi László és Vansovszky László.

Futballigazgató: Mayer Béla. Tréner: Raix Gusztáv.

Nemzeti Sport, 1931. január 27., kedd

Uj center Kispesten
— Saját tudósítónktól —

Kispest tegnap leszerződtette Páli Lajost, az ULI tehetséges centerét, akit a kispestiek legutóbbi két tréning mérkőzésükön Pálos néven szerepeltettek. A fiatal, alig 19 éves nyurga, kemény kötésű játékos sokban hasonlít Sólyomra. Lövése, fejese elsőrangú, jól is oszt labdát, csak kicsit lassú még. Ha gyorsaságban nyer és a szükséges rutint is megszerzi, akkor Kispest csatársorának gólképessége nagy mértékben fog emelkedni az ő irányítása mellett.

Páli Lajos végül nem futott be komoly karriert Kispesten. Az 1930/31-es szezonban mindössze két meccsen lépett pályára, és gól nem szerzett. Kispestről Rákospalotára, majd a Turulhoz került, hogy néhány alsóbbligás csapat után külföldön próbáljon szerencsét. 1938/39-ben hazatér, és Kispesten 8 mérkőzésen 4 gólt lő, majd a következő bajnokságra a debreceni Bocskaihoz igazol (7/2). Utolsó ismert csapata a BSZKRT (1940/41 1/0). (via Futball és történet)

Sporthirlap, 1931. február 5., csütörtök

Élednek a kispesti remények,
mert
szilárd a védelem, felfrissül a csatársor
és
megmozdul a társadalom

— Tudjátok-e mi az, utolsónak lenni?
Ha ezt a kérdést a Somogy- vagy Attila-hívőknek teszi föl az ember, feltétlenül az a válasz rá, hogy: igen. De mit mondanak erre az élcsoportnál? Azt, hogy elég gond nekik, hogy elől tartsák magukat, meg hogy egyáltalán fentartsák magukat, csak nem fognak azon is rágódni, hogy milyen érzés utolsónak lenni? Mayer Béla tudja. Mayer Béla a Kispest igazgatója, ezenkívül pedig nagyon elfoglalt ember, ami bizonyos szempontokból szerencsének nevezhető. Például gazdasági szempontból. Meg abból a szempontból is, hogy nem ér rá nagyon elemezni a kellemetlen helyzetet és környékét.

— Öreg vagyok én már—mondja Mayer—, nincs sok kedvem ezekhez a dolgokhoz.
— Hány éves?
— Negyven.

Mayer Béla az őszi szezon végén lemondott. Jött a közgyűlés, újra vállalta az igazgatói tisztet.

— Miért mondott le? — kérdjük.
— Nem azért, mert az utolsó helyen vagyunk — válaszolja. — Én nem élek meg kérem abból, hogy a Kispest ügyeit intézem, nekem van egy mellékfoglalkozásom, abból élek. Én nem jöhetek el a hivatalból akkor, amikor akarok. Már pedig ahhoz, hogy egy csapat a pályán eredményes legyen, szövetségi képviselet kell. Olyan ember kell, aki egyébbel nem foglalkozik, csak a csapattal. Már pedig egy ilyen embernek megélhetést kell nyújtani.
— Miért nincs szövetségi képviselőjük ?
— Mert nincs rá pénzünk. Csináljunk újabb adósságot? Örülök, hogy rendben vagyunk anyagilag. Révész dr. feljár az intézőbizottsági ülésekre, de őt sem lehet agyonterhelni. Elvállalta a főpénztárosi tisztet s ha ezt ellátja, elvégezte a dolgok legnagyobb részét. Tessék elképzelni, neki kell a pénzt előteremteni.
— Szóval, most nincs adósságuk?
— Nincs. A játékosfizetésekkel rendben vagyunk. Már arra is gondoltam, hogy e körül van a baj. Amikor tartoztunk ide, oda, játékosoknak, sohase volt kiesési gondunk. Most van.
— Van valami reményük a bentmaradásra?
— Hogy van-e? Hát egyebünk aztán igazán nincs, csak a remény. Hol tartanánk, ha reményünk se volna. Ha bíró nélkül lehetne játszani…
Mayer a Budai „11” elleni Kispest-vereségre céloz. Amikor egy szabályos góljukat a bíró az egyik határbíró bemondására anullálta.
— Ilyen dolgok láttán elmegy az ember kedve mindentől. Tessék elképzelni, hogy állunk, ha két ponttal többünk van. Tessék megnézni a tabellát. Na, de — a Dreyfuss-ügyben is kiderült az igazság…
— Érdeklődik valamit a közönség?
— Hát most tényleg van valami megmozdulás. Hetenkint egyszer a játékosok is egybegyűlnek, ilyenkor a drukkerek egy része is elnézeget a klubhelyiségbe. A hivatalos város is jobban érdeklődik, amióta új polgár- mestere van Kispestnek. A fiúk között jó a hangulat…
— Vasárnap kilenc gólt rúgtak…
— Ez igaz, de erre nem lehet sokat adni. Mit mondjak: ha a Nemzetinek az egyharmadát rugjuk, meg leszek elégedve.
— Van valami hír a játékosfronton?
— Nehadomát kértük el a Hungáriától.
— És lesz az ügyből valami?
— Valószínű. Már csak az elnök hozzájárulása szükséges.
— Nehadomát az Attilához akarták vinni.
— Lehet, hogy akarták. Sok mindent akar az ember. Én például Hauert is akartam. Erről pedig hallani sem akart a Hungária.
— Nehadoma kölcsönbe menne?
— Nem. Végleg.
— Ezenkívül, miféle készülődésekkel mennek a szezonnak?
— Hát, nagyokat nem ugorhatunk.
— Kapus?
— Dénes. Az utóbbi időben megkomolyodott. Nem lesz vele annyi bajunk, mint a múltban volt.
— Hátvédek?
— Itt nincs semmi baj. Rozgonyi—Császár.
— Fedezetsor?
— Hát bizony, itt alapos átcsoportosításra lenne szükség. Raix lesz a jobbhalf egyelőre és ha találunk egy megfelelő centerhalfot, akkor Purczeld lesz a balhalf.
— Csatársor?
— A két szélső posztja fix. Annál bizonytalanabb, hogy kik lesznek az összekötők. Paczolaynál hiába minden igyekezet, hiába kitűnő technikája, nem megy neki a góllövés. Tréningeken szenzációs dolgokat csinál, a mérkőzéseken meghal a kapu közelében. Márpedig, ha a csapat el akar kerülni az utolsó helyről, akkor gólt is kell lőni. Nem?
— Igen.
— Hát, ha Nehadomával sikerül az ügy, akkor talán ez a poszt megoldódik. A balösszekötőben Darvassal van baj. Neki nem lehet megmagyarázni az összjáték szükségességét, sem pedig azt, hogy valóban akcióképes balszélsőnket, Steinert gyengébb fizikumának megfelelően, hogyan lássa el labdával. Márpedig ettől nagyon sok függ, mert ha Steinert kellőképpen foglalkoztatják, akkor igen sok mérkőzést tehetünk erősen nyílttá. Ide valószínűleg Krausz kerül, aki eddig mutatott formája alapján igényt tarthat a szerepeltetésre. Center: Páli lesz.
— Hogy került ez a fiú Kispestre?
— Páli Újpesten, az ULI-ban futballozott, Steiner látta játszani, kihozta hozzánk, bevált, leszerződtettük.
— Tud valamit?
— Hát kérem, lehet, hogy az első mérkőzéseken még kiütközik a rutinhiány nála, lehet, hogy kissé gyengébben fog játszani, de biztos, hogy tud a fiú és ha csak a felét hozza ki annak, amit tud, megoldottuk a centerproblémát. Ha egy Senkey — Nehadoma — Páli — Krausz — Steiner csatársorral állunk fel, akkor hamar elkerülhetünk az utolsó helyről. A védelmünk jó, a fedezetsornál meg majd csak lesz valahogy — — — — —

Tetszenek látni, kérem: Kispesten nem várják a sültgalambot, nem az a szempont, hogy lesz, ahogy lesz, megpróbálkoznak sok mindennel, ami esetleg a kiutat jelenti. Nem az első ligából való kiutat. Ellenkezőleg. A bájból való kiutat.

És hát — ahogy Mayer mondja — éled a kispesti társadalom — élednek a kispesti remények.

A Kispest a bajnokságot végül 16 ponttal a 10., már bennmaradó helyen zárta. Az igazsághoz tartozik, hogy a 16 pontból 12-t az utolsó hét fordulóban szerzett.

---

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár , a Hungaricana Közgyűjteményi Portál és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum digitalizált dokumentumait használtuk fel.

címlapkép: A Kispest csapata 1929. november 10-én, a Hungária elleni idegenbeli 1-1 előtt. forrás: Sporthirlap

---

Apró fejezetek a klubtörténetből sorozatunk korábbi részei //

• 117 éves az MLSZ (1901)
• Öt darab kéményről (1912)
• Figyelmeztetés a pályatulajdonosokhoz! (1923)
• Lord Rothermere, a Kispest díszelnöke (1930)
• Lemondott az elnökség (1930)
• A Sárkány-közép egy Kispest-Fradin (1933)
• A kispesti sporttelep átadása 1939-ben
• Majdnem nevet váltott a Kispest (1941)
• Kovács Miklós legendája (1942)
• Györkös József szurkoló Puskásról (1944)
• Egy elfeledett bajnok cím (1956)
• Tichy Lajos utolsó bajnoki meccse (1971)
• Legendás csatárduók (2018)
• # Források a kispesti stadion történetéből