Édesanyám azt mondta, mínusz öt fok volt tegnap Gyirmóton a meccs idején. Átkapcsolt a tévés közvetítésre, állítása szerint nézte is egy ideig, de annyira unalmas volt, hogy inkább más műsort keresett. A hőmérséklet azonban megmaradt neki: mínusz öt. Gondolom ezért fáztam én is talptól felfelé.
Aztán az is volt, hogy folytatódott a sorozatunk, és ismét kispestiek hozták össze a meccs jeleneteinek nagy részét: Holender góljánál Gengeliczki faultol, majd Torghelle berúgja a második tizit. Ben-Hatira, Mezghrani beadása, majd Kukoc fejjel centerezése után szerzett gólja valahogy rendszeridegennek tűnik mostanság.
Amúgy jól számolom, hogy Gróf öt, sorozatban kivédett büntető után hasalt el? Ejnye-bejnye, ennél azért többet várnánk a Honvéd mindenkori kapusaitól. Na.
Nem volt jó meccs.
Részemről szenvedés volt az egész, és ahogy körbenéztem, a kötelező körös vihogáson túl, mindenki más is szenvedett. Pedig a gyirmóti stadion minden, csak nem ingerszegény környezet:
Eleve az Új Élet úton kell lekanyarodni a stadion felé, 
aztán a Pókemberek ki vannak tiltva, és 
még a sajtónak is külön állóhelyet biztosítanak.
Sajnos azonban úgy alakult, hogy az egyébként nagyjából negyedórányi szórakozást ígérő épített környezet helyett egy kilencven perces bajnoki labdarúgó-mérkőzést választottunk inkább. Az viszont hozta az elvártat, amit mínusz öt fokban, 400 néző előtt, egy másik városban, eredménykényszer alatt csak hozni lehet: szenvedett mindenki, akinek köze volt az egészhez, akár aktorként, akár befogadóként.
Például hihetetlen, hogy Kamber mennyit hibázott. Láttuk már rossznak, vagy formán kívülinek, de amióta Kispesten van, talán a legfeltűnőbb balul sikerült meccsét játszotta. Csoda, hogy gól nem kaptunk belőle közvetlenül, bár tizenegyest igen, amikor a második félidőben rettenetes ütemben lép ki Bognárra, aki befut mögé, és Kálnoki már csak belebotlani tud.
Aztán ott van Kukoc. Képtelen vagyok elfogadni, bár megértem a létezését a csapatban. Rendben, hogy Uzoma sérült (fegyelmi problémák vannak vele?), rendben, hogy az évek óta mantrázott, balhátvédbe igazolnánk szöveg helyett átálltunk a három/ötvédős rendszerre, ahol a balhátvédnek nincs akkora szerepe, viszont ide azért egy olyan játékos kéne, aki képes bejátszani az egész szélt, képes védekezni, képes labdát tartani, és igen, képes az előrejátékra is. Kukoc ebből vajon mennyi követelménynek felel meg azon kívül, hogy nincs más éppen a posztra? Tegnap még a külit is elengedte az utolsó percekig, és nagyon helyesen, mert arra se idő, se lehetőség nem szabad, hogy legyen még egy közepesebb tempójú NB I-es meccsen sem, viszont hamar kiderült, lendületből, nekifeszülés nélkül egyszerűen képtelen értelmezhető passzt adni a tizenhatos tájékára, majd az eladott labdát követő kontrával se tudja felvenni a tempót. A Ben-Hatirának befejelt labdája (gólpassz) viszont szép volt.
Pécézhetnénk ki egyenként a neveket hétről-hétre, van baj elég, inkább hagyjuk, és keressünk valami pozitívumot:
Lement 22 forduló, vagyis két teljes kör. Az elsőben 20, a másodikban 15 pontot szereztünk, ami azt jelenit, hogy év végén 50 pont körül számolhatunk, ha tatjuk a formánkat. Az 50 pont egyébként az elmúlt években (53, 52, 49) közel dobogót jelentett, vagyis nagy baj nincs. Ha elengedjük a NER-kiemelteket, akkor a bajnoki címért megyünk az Újpesttel és a Debrecennel. Számszakilag tehát nem állunk rosszul, és még Filip is vezeti a góllövőlistát, Danilo kettővel leszakadva szintén elől van, satöbbi, satöbbi.
Közben meg az van, hogy a számok mögött tartalmat keresve például megtalálhatjuk a legnagyobb orosz rulettező csapatot, a Diósgyőrt. Kétszer egymás után maradt bent úgy, hogy az utolsó forduló után több győzelme volt, mint a legjobb kiesőnek, aki általában oda-vissza verte, jobb góldifivel rendelkezett, ráadásul az összes eredmény, ami kellett, a bajnokság utolsó tíz percében állt össze a Diónak.
Na, valami ilyesmi az idei szezon számunkra is. Ha minden klappol, és hatalmas mázlink van, akkor mi lehetünk a legjobb közepes, ami ugye a bronz. Tavaly is majdnem összejött, csak éppen az Újpest rossz tempóban nyert egyet. Idén miért ne alakulhatna úgy?
És itt kell elővennünk a nyomasztó részt, vagyis, hogy a két NER-kiemelt mögött nincs igazából semmi, csak egy hatalmas fortyogó massza, amiből néha kiválik egy-egy buborék, néha lesüllyed az aljára, de sosem tudhatod, hogy mi vár a következő pillanatban. Jó, a Haladás egy féltégla, szépen leülepedett, mindenki más viszont kiszámíthatatlan. Elég egy rossz meccs, és máris helyezéseket zuhansz vissza – vagyis alig érzékelhető valódi különbség a csapatok között. Mint a Forma1-ben a nyitható hátsó szárny. Lett tőle előzés, de azt ne nevezzük izgalomnak, hogy a következő körben vissza az egész. Nem a különbségekről szól a futam, hanem az értelmetlen oda-vissza előzésekről, és ha valaki egy ilyen utáni körben beragad mondjuk egy lekörözött mögé, az a következőben már képtelen visszavenni a helyét.
Az NB I. nem lett izgalmasabb attól, hogy bárki bárhol végezhet, mert adott tartományokban egyszerűen nem jelentenek semmit sem a helyezések.
1-2. Fradi/Videoton – na, bumm, pont leszarom, hogy a NER melyik nyakába akasztja az érmet.
3-8. Újpest, Honvéd, Debrecen, MTK, Paks, Mezőkövesd – a Kövesd jó focit játszott az ősszel, tavaszra kipukkadt; mi jól kezdtük az évet, azóta szenvedünk; a Debrecennek volt egy jó periódusa ősz végén; és így tovább bármelyik csapatra – egy-egy jó szakasz, és meg is van a pontszámod, hogy a felsőházhoz tartozz. Ellenben egyik csapatra se mondhatjuk, hogy esélyese a dobogónak, mert mindegyik pont ugyanannyira az.
9-11. Felcsút, Diósgyőr, Kisvárda – kb. 1 pont/meccs átlaggal termelnek, ez a szint, és még itt is belefér, hogy a Dió sorozatban nyolc meccsen veretlen marad.
12. Haladás
Ezek nem valódi különbségek, nem érzem azt, a Haladást leszámítva talán, hogy egyetlen csapat is ott tartózkodna a tabellán, amiért valóban megharcolt. Ha elfogadnám, akkor elfogadnám, hogy van valódi történés a bajnokságban, és azt láthattuk, hogy nincs.
Az elmúlt évek egyik legérdektelenebb szezonjának kétharmadánál járunk, és hozzuk hozzá azt, amit elvár tőlünk a liga: mi magunk is érdektelenek vagyunk, és a végén lesz, ami lesz.
A meccsvideót egyelőre itt tudjátok megnézni.
Inkább osztályozzunk (az elmúlt három forduló eredményeit, ígérem, még a napokban legenerálom, és beleteszem a szokott táblába, ami az osztályozókönyvekből is elérhető idő közben megtörtént, elérhető a szokott helyen):
címlapkép: 1909foto || a posztban lévő képeket viszont én lőttem mobillal
