Érthetetlen, hogy voltunk képtelenek megnyerni ezt a meccset. Vagy képesek nem megnyerni. A Loki konkrétan semmit sem mutatott az első hatvan-hetven percben, igaz, mi se mostuk fel velük a padlót, mégis, érezni lehetett melyik csapatban van inkább benne a gól.
- persze, ha Kambernak végre szerencséje lenne – kapufa
- persze, ha Moutari egyszer az életben, vagy kétszer – kapusba, mellé
- persze, ha Kosicky nem véd akkorákat – védett
- persze, ha Kassai befújja a közppályán Varga Aliji elleni faultját – nem fújta, lett is belőle helyezkedési hiba és egy kapott gól
és persze kontrapersze, ha Kassai befújja Kamber ütközését a tizenhatosunkon belül, akkor az összes persze csak akkor ért valamit, ha két persze bejött belőle, és vezetünk kettővel, mert pár perccel a vége előtt tiziből gólt kapni nem feltétlen egészséges az álmoskönyvek szerint.
A helyzeteink úgy-ahogy megvannak. Utólag visszanézve teljesen félresiklott a meccs előtti mikrohisztim (nagyjából négy-hét folyóméter hosszan, magamban, a Víztorony és a stadion között), hogy három védekező felfogású középpályással kezdünk, és a szélekről is legfeljebb Uzomától kaphatnak majd támogatást a támadó, szóval ez kevés lesz, mert hol a kreativitás? Tudjuk: az egyik vállműtét után lábadozik (Gazdag), a másikban valamiért nem bízik Sannino mostanában (Banó-Szabó), a harmadik meg Ben-Hatira. És annak sincs feltétlen sok értelme, hogy Lanzafamét ne Lanzafaméba játszassuk, ami Moutari mellett csak részben igaz, mert Lanzafaménak tankok, amolyan állócsatárok kellenek, és nem gyors szélsők.
A helyzeteink tehát megvannak, ha nem is szép számmal, de annyi bőségesen, hogy meccset lehessen nyerni velük. Ehhez még jönnek a helyzetnek látszó valamik, amik szintén kapura lövéssel/fejessel végződnek, de nem a tudatosság, a játékosság, hanem az így alakult van mögöttük. Mondom, volt belőle jópár, miközben a kapunk közelében debreceniből csak a labdaszedő gyerekeket láttuk.
Érthetetlen. Nem fogom Kassaira kenni, mert – bár úgy látszott, hogy relatíve nagy hibaszázalékkal dolgozik – hagyta a keményebb focit, és a fejlődéshez erre is szükség lenne. Ha Aliji ennyitől lepattan Vargáról, akkor lepattant (fault volt nyilván, tízből nyolc spori tuti befújja itthon), és mondjuk ki: hibázott. Ahogy a védelem is. Lovric látja a hiányzó balbekket, majd amikor a labda átkerült a túlszélre, kinéz az érkezőkre, látja, hogy senki, csak Tőzsér, és behúzódik Vargáról középre. Ebből aztán az lett, hogy bent a többiek érezték, megvannak, és Lovreszt otthagyták Garbán: az egyik kilépett Tőzsér elé, passz a szélre, a másik a passz irányába, majd követni ketten Bódit. Bent az egyedül maradt Lovric Garbával birkózik, a labda azonban nem oda érkezik, hanem a hosszúra, a földről közben felpattanó, egy ideig visszafelé futó, majd Tőzsér magasságában sétálásba váltó(!) Alijitől is mentes Vargához, akinek már nincs nehéz dolga.
Kellemetlen gól, na.
Mondom, kár a meccsért, mert talán ezt az egy hibát leszámítva, a Debrecennek sansza se volt, viszont ha már egy adódott, akkor azt kihasználták, és mint kiderül, elég lett a döntetlenhez. Mifelénk az ilyen meccsekre mondják azt utólag, hogy: a picsába! (Közben legyintés, dühös fej, ilyesmik, látszódik rajtunk a mélyen megélt fájdalom.)
Osztályozókönyv //
címlapkép: kimmel photos
