Annyira nulla minden, mint az eredmény, és még összefoglalót sem találok róla az m4sporton. A Honvéd címke alatt az utolsó bejegyzés, hogy Pisont ül a padra Pakson, a Paks címke alatt pedig a kisvárdai vereségük. Mintha meg sem tartották volna ezt a (rangján kezelt!) kupanegyeddöntőt.
Közel nulla érdeklődés (hivatalosan 1031 néző), a köztévé leküld egy kamerát és egy operatőrt, hogy legalább legyen valami közvetítés, de ahogy hallom, se kommentátor, se semmi, viszont ha jól értem, akkor volt valami meccset követő interjú, ahol Pisont elszólta(?) magát. Nem akarok kombinálni, mert nincs mire, azonban a klubhonlap is szakmai igazgatóként hivatkozik rá, miközben ezt a posztot egyáltalán nem említi a szervezeti felépítésünket tartalmazó oldal. Persze bármi lehet puszta elütés, elszólás, és nincs mögötte semmi. Mondom, felesleges kombinálni.
„A múltkori esetből tanultunk, átbeszéltük a dolgokat, kicsit nehéz volt a kommunikáció. Most kicsit könnyebb volt, hiszen a klub felhatalmazott arra, hogy nyugodtan meccseljek, készüljek, cseréljek, váltsak. Ugyanakkor továbbra is az olasz stábbal együttműködve, mindent átbeszélve a mesterrel. Megvolt a bizalom a klubvezetők részéről, hogy szeretnék, hogy én is komfortosabban érezzem magam a pálya szélén. Tényleg nehéz úgy, ha nem önmagad adod ehhez. Múltkor nem volt meg a komfortérzetem, most jobb volt, hallották a hangomat is többször. De jól együttműködve tudunk együtt dolgozni az olasz stábbal, természetesen várjuk vissza a mestert, és akkor minden megy a régi kerékvágásban.”
Pisont az NSO-nak
Legalább a hangulat remek volt a vendégben. A többség láthatóan jól szórakozott. Vagyis várj, helyesbítek: a többség láthatóan jól szórakoztatta magát. Így helyes. Dalolászás, kifigurázgatás, vadkettőzés, nevetgélés, ilyesmik. Stresszmentesen, kupanaphoz méltón.
Ami viszont felbaszta az agyamat, az a játékosok fetrengése volt. Nem egyszer előfordult, hogy lerúgtak valakit, leütköztek valakit, aki ettől elfeküdt a gyepen – és nem jött érte egyáltalán hordágyas ember, hogy a szabályoknak megfelelően levigye az oldalvonalon túlra. Meg is jegyeztem magamnak:
A Paks NB I-es csapat, a Magyar kupában NB I-es feltételek mellett kell megrendezze a hazai meccseit, de hordágy az nuku. Nem csapom fel a szabályzatokat, mert egészen biztos vagyok benne, hogy egyrészt kötelező tartani, másrészt ezekben az esetekben kötelező lett volna használni.
Mibe, hogy Budapesthez Szeged a legközelebbi stadion, ahol van hordágy, és be is viszik a pályára? Egészen érthetetlen, hogy a stadionoknak egyszer megszerzett minősítése inkább számít, mint az, hogy valóban lehet-e meccset játszani bennük.
Szóval null-null lett (betűvel írom ki, úgy talán elkenhető kicsit a tartalma), a játék közel nulla volt, ilyen-olyan pletykák miatt hiányoztak többen is a keretből (gondolom pihentetjük őket a Nagy Menetelés után és előtt), akikkel talán jobb lett volna, esetleg találhattunk volna egy gólt, mégesetlegebb és mégtalánabb valamivel kevesebb volna volna ebben a bekezdésben.
A két csapat együtt nem találta el háromszor a kaput, ebből mi – ha jól számoltam – egy, azaz egy darab lövéssel részesedünk, de ugye, nem csak az lehet helyzet, ami kaput talál, vagyis soroljuk ide Batik fejesét is, és akkor kettő. Egy meccsen.
Például Gévay (ha jól láttam ő volt) egyszer annyira meglepődött a mi ötösünkön állva és látva az érkező labdát, hogy inkább felszabadított helyettünk. Pedig akár a kapuba is rúghatta volna, de az nem biztos, hogy korrekt eljárás lett volna szegény Mucikával szemben, akinek végig kell néznie, hogy egy belsővédő, kissé háttal a kapunak is képes feltalálni magát. Megnyugodhat, nem csak neki probléma eltalálni azt a hétszer kettes kreclit, ami ha vízszintes lenne, az ingatlanos oldalak szobának neveznének. Az űrben egy ekkora területen él és kutat az emberiség.
Iszonyat volt, ami a pályán történt, mégis azt mondom, valahol kellett nekünk, hogy megnyugodjunk kicsit, hogy bár kapura igazából veszélytelenek vagyunk, de nem egy pofozógép, akin bármikor végig lehet menni. Elviseltük Kamber, Aliji, Mezghrani és Kálnoki-Kis hiányát a védelemből, és Hidi hiányát a középpálya közepéről (Nagy Geri volt a cséká természetesen), vagyis emberre megvagyunk, és ha nem játszunk szétesően, akkor legrosszabb esetben minőségből megoldjuk, mert egyénileg azért egy Batik, Lovric, King, Uzoma nagyon rendben van, egyedül Niba és a hajmeresztői hibái miatt kellett rettegni kicsit.
Ennyit a védelemről és a védelmet segítő középpályáról. A többi mintha nem lenne meccsek óta, és nem volt tegnap sem, vagyis szót sem érdemel. Konkrétan fogalmunk sincs, hogy hogyan kellene támadni, néha azt érzem, teljesen fölöslegesen vagyunk fent tizenegyen a pályán.
Egyetlen pozitívumnak a büfében kapható hot-dogot tudom felhozni. Meg is ettem belőle négyet. Idegenben valahogy mindig éhes vagyok. (Ugyanott a sör az ihatatlanság szélét súrolta, ráadásul 550-et kértek érte.)
Ja, és az is pozitív volt, hogy Gyuri küldött nekem Olmützből (Olomouc) helyi kvarglit, vagyis büdös sajtot, nagyon-nagyon-nagyon becsomagolva, de hiába, még így is érezni lehetett az erős szagát. Főleg miután kitettek Pesten a kocsiból és átszálltam egy buszra. Mindegy, csúnyán néztek rám pár megállónyit. Hiába, nem tudták pontosan mit is rejtett a pakkom. Nagy most a boldogság.
? A poszthoz itt lehet hozzászólni:
