A legutóbbi bejelentkezés óta nem sikerült előrelépni a gépvásárlásban, ami egyre nyilvánvalóbban a lustaságomnak köszönhető.
Az alvási ciklusok továbbra se rendeződtek, ugyanúgy kora hajnalban kelek, kivéve, ha valamiért rosszul alszom (ami egyre gyakoribb mostanában), mert akkor hétkor.
A szociális élet egyre jobban hiányzik, mivel március 18. óta 600 méternél(!!!) jobban nem távolodtam el a lakásomtól, és akkor is csak azért, mert akciós volt az egész kacsa a Lidlben.
A meccseken túl, a mindennapi élet hiányzik a legjobban. A vonat ablakból kifelé bambulás, a kutyaszar kerülgetése a belvárosi utcákon, az ordibáló csövesek a Blaha aluljáróban, a mindig testszagú körúti villamos, a sorban állás egy éjszakai gyrososnál, a pesti kocsmák hangulata, minden, ami világvárossá teszi ezt az egészet, és amiből most semmit sem érzékelek, mert egy közepesen külső részén, egy tipikus lakóövezetben tengetem a napjaimat. Mert erre nincs jobb szó a tengetésnél.
Nagyon nehéz elfogadni az élet definíciójaként, hogy egy dobozba bezárva dolgozol, ugyanabban a dobozban élsz, néha, ha kimozdulsz, akkor az vagy bevásárlás, vagy magányos séta, esetleg ücsörgés egy közeli parkban.
Persze, próbáljuk fenntartani a látszatot. A videótelefonálás sosem volt ennyire népszerű, és elismerem, egyszer-egyszer tényleg vicces kipróbálni a Facebook Messenger AR-alapú játékait, elhitetni magunkkal, azért mert látjuk a másik felet, olyan, mint ha ott ülnénk egymáshoz közel, a bárpult mellett.
Ha a bárpult szóról nem ugrik be azonna a Baby Sisters Rád gondolok c. örökzöldje, akkor a kilencvenes évek második felében vagy nem éltél még, vagy egy másik bolygón töltötted.
Ez van én csíplek nagyon,
régen még a szövegkönyvek is jobbak voltak
Hát mért hagyod, hogy itt heverjek parlagon?
Én belegebedek, ha elveszítlek,
Ha elhagysz én keresztre feszítelek.
A csetelésnél nagyságrenddel jobb a hanghívás, vagyis a forma, ahol már van tónus, a beszédnek ritmusa lesz, és megjelenik egy olyan metaelem, ami a mindennapi világunkban nélkülözhetetlen kelléke az információátvitelnek, ha tömöríteni szeretnénk, és nem akarjuk lekottázni a mondandónkat. Furán nézne ki egy írott szöveg, ha a a hangsúlyokat, az elcsukló hangot, vagyis mindent jeleznénk mellette.
A hanghívásnál is jobb a videóhívás, amikor látszanak a gesztusok, a mimika, még teljesebb az információ átadása, azonban érezzük, még mindig kevés, valami egyszerűen hiányzik.
Hiába a kimondott szó, a testbeszéd, az arc és a hang együttes játéka a monitoron, a személyes ottléthez egyszerűen annyira hozzászoktunk, annyira hozzátartozik a szociális érintkezéseinkhez, hogy bár egy ideig el tudjuk kenni a hiányát, azonban mint az mellékelt tesztlaborunk is mutatja, vagyis én, hamr komoly hullámvölgyeknek nézünk elébe, és a végén megállapítjuk: úgy szar az egész, ahogy van. Menni kéne.
És közben ez a kurva hCaptcha is idegesít.
Egyre több helyen látom a neten, hogy ezzel cserélik le a jól megszokott Google-féle reCaptchát. Csak remélni tudom, hogy nem azért, mert a Google megoldása nyilvánvalóan a Skynetet építi akkor, amikor a szemünket és az agyunkat használja a képfelismerő algoritmusának tanítására, hogy majd jól elpusztítsa az emberiséget 1997. augusztus 29-én.
A lényeg, hogy a hCaptcha még a reCaptchánál is idegesítőbb, illetve nem is az, hogy idegesítőbb, hanem konkrétan frusztráló. A reCaptchával már együtt élünk egy ideje, igazából egy remek szolgáltatás a mindenféle robotok ellen (idővel természetesen átáll az oldalukra, és ellenünk fordul!), azonban a hCaptcha valami egészen újat hozott a dologba.
Nem egyértelmű, hogy a felhasználó idegesítésén kívül mit akar elérni? Mindig vonatokat, repülőket, esernyőket, motorbuszokat(!) és ilyesmiket kérdez tőlem, vagyis láthatóan nem tanul, hanem csak tesztel, és azt is két oldalon! Vagyis nem elég egyszer kiválasztani a sokszor alig látható ábrák közül a megfelelőt, mindezt tedd kétszer, és olyan sincs, hogy csak egyet pipálok, mindig van képrejtvény, és mindig két oldal van. Ha hibázol, és gyakran hibázol, akkor kezdheted előlről.
A karantén 44. napján higgyétek el, a világ legidegesítőbb és legfrusztrálóbb dolga lett, ráadásul kénytelen vagyok használni, ha hozzá szeretnék férni a távoli gépem böngészős adminfelületéhez, mondjuk azért, hogy megosszam a következő mecsünket, a 2016 őszi Honvéd-Diósgyőr 2-0-t.
Kvízkérdés, bár nem tudjuk a helyes választ //
A reggeli céges napindító audiokonferencián felmerült a kérdés, hogy vajon ki az az aktív játékos az NB I-ben, aki a legrégebben játszott NB I-es mérkőzést tudja magának?
Pl. Kamber 2008. február 22-én mutatkozott be egy Debrecen-Diósgyőrön diősgyőri színekben. Vajon van nála is régibb?
frissítés // úgy néz ki, Leandróval megérkezett a válasz, valószínűleg 1999 nyaránál nincs korábbi debütálás a jelenleg is aktív NB I-es játékosok között. (Juhász Roland 2000 májusa, még reményteljes csatárként.)
Viszont Gábor felvetésére reagálva, ki lehet akkor az a játékos, aki a legrégebben mutatkozott be, úgy, hogy azóta megszakítás nélkül minden idényben volt legalább egy meccse az NB I-ben? Pl. itt van Böde, aki 2006. szeptember 16-án mutatkozott be a Paksban, és azóta az idei sorozatban a 14. szezonja megszakítás nélkül.
Szaladgál nála régebbi törzsgárdatag, tehát olyan, aki már a 15., 16., satöbbi bajnokságánál tart?
Közösségi finanszírozás //
lehet, nem mellékesen kéne bedobni egy posztba, most mégis így lesz.
Nagyon meglepett, hogy egy bedobott ötletre, amit igazából ki sem beszéltünk, egyrészt mert én is akkor kerültem a karanténbéli víg napok egyik mélypontjára, másrészt mert még ki sem volt dolgozva igazán, szóval, az öttetre az lett a reakció, hogy a tágan szabott határok közül az elsőt, vagyis az első hónapot úgy értük el, hogy nem volt mögötte összeg, határidő, döntés, semmi, és mégis. Tényleg pár nap alatt, kötelezettség, kérés, bármi nélkül.
Azt kell feltételezzem, vannak, akik számára annyira fontos, hogy legyen az oldal, legyen a kommentelési lehetőség, legyen valami beszélgetés, hogy arra áldozni is hajlandók, mintegy forinttal megváltva azt az időt, amit akár ők is rászánhatnának, azonban helyettük mi tesszük meg. Plusz a kommentelők, akik szintén tartalmat gyártanak. Így működik a világ, vajat se magunknak köpülünk általában, ahogy kipufogódobot se kalapálunk a hátsó kertben, hanem elmegyünk, és beszerezzük ott, ahol a témával behatóbban foglalkoznak.
Köszönjük a támogatást, és próbáljuk a visszajelzésekből, valamint a saját vágyainkból és időnkből összerakni a hogyan tovább minimumot. Mert ha valaki az utóbbi huszonpár évben kitartott a Kispest mellett, azt nem lehet azzal vádolni, hogy azonnal ugrik bármilyen hirtelen jött sikerre, és felszívódik, ha a sikerek eltűnnek.
Az április pénzt természetesen jótékony célokra fordítjuk, és az üzemeltetés költségeit továbbra is magunkra vállaljuk.
Továbbá // középtávon szeretnénk egy – valószínűleg – rendszertelenül jelenkező podcastet is indítani, ha már ennyire belejöttünk az otthon, gép előtt, fülhallgatóval a fejünkön beszélgetős módiba. A támogatások egy részét a podcast technikai feltételeinek biztosítására is fordítanánk.
Bajnokcsapat 14. mérkőzés
A meccshez most nem fűznénk hozzá semmit. Az 2016-os beszámolónkat itt olvashatjátok.
A meccs összefoglalóját itt találjátok.
A bajnokság állása a fordulót követően //
- Vasas 30 pt
- Videoton 27 pt
- FTC 25 pt
- Honvéd 24 pt
- Haladás 22 pt
- Mezőkövesd 20 pt
- Debrecen 19 pt
- Újpest 19 pt
- MTK 17 pt
- Paks 16 pt
- Gyirmót 13 pt
- Diósgyőr 12 pt
