Nagyon nehéz megtalálni a pozitív hangot egy ilyen meccs után. Hiába magaslik ki durván a Fradi a mezőnyből, hiába játszottunk igazából vállalhatóan, mindezt talán nem a legerősebb csapatunkkal, ismét egy új játékrendszerben, hiába voltak meg a helyzeteink, ha közben két hónapja képtelenek vagyunk meccset nyerni, és az első kör végére, bár van egy elmaradt meccsünk, fixen odatapadtunk a kiesőhelyek egyikére.
Nem ezt ígérték, na.
Lassan le kéne dobni a szemellenzőket, és elgondolkodni a miérteken. Felejtsük el azokat az önámításokat, hogy két győzelem és felborulhat a tabella, mert nem. Két győzelemmel még a felsőházat, vagyis az első hatot se érnénk el, miközben pár hete még dobogóról álmodoztunk.
Aztán ott van a játékunk. A tegnapi nap hatalmas pozitívuma, hogy értékelhető ideig birtokoltuk végre a labdát (mintegy 40 százalékkal többet, mint a korábbi meccseink átlaga), és lehetne azt mondani, hogy nem kezdtünk vele semmi, viszont nem lenne igaz. Helyzeteink voltak, kapura lőttünk. (Bla, bla, bla, nem a legerősebb kezdővel, bla, bla, bla, a Fradi ellen.)
Közben türelmesek voltunk (vö.: hátul passzolgattunk), próbáltuk nem elszórni a labdákat (pedig a Fradi letámadott piszkosul), elbírtuk a gyengébben játszókat (Kesztyűs, Nagy Geri, és a legalább helyzetbe kerülő Ugrai), valamint a fiatalokat (Bocskay, László és Kocsis is komoly feladatot kapott), vagyis több részletre is azt mondhatjuk: működött valami. Sőt, az idény során régen játszottunk ilyen gyorsan és pontosan. Érdekes, hogy amikor hasonló mutatókat hoztunk, akkor a Diósgyőrt vertük, az Újpesttől viszont egy iszonyatos meccsen kikaptunk. (Többek között ezét is vagyunk nyeretlenek hazai pályán az idény során.)
Ha csak a számokat látnánk, azonnal vissza is kérdezhetnénk: Bódog megint visszaállt a négyvédős rendszerre? Igen. Ezúttal valamiféle 4-3-3 lett, balhátvédben Kesztyűssel, középen három szűrővel, és elől Gazdag, Ugrai és László Dávid. Érdekes, hogy Kamber és Batik kimaradt, sőt, amikor Baráth rosszul lett az utolsó percekre, akkor sem az egyiküket, hanem Craciunt hozta be a padról Bódog. (Pedig ott ült a 16 éves Pekár is belsővédőnek!) Ha négy védő, akkor nulla Kamber. Továbbá, hogy Balogh és Eppel együtt volt fent a végén, és nem külön-külön kaptak 30-45 perceket, hogy legalább egész meccsen legyen fent a pályán egy kipróbált centerünk.
Össze-vissza kapkodunk. A csapatnak nincs játéka, nincs játékrendszere, látványosan nincs elképzelése. Mindig és folyamatosan próbálunk alkalmazkodni
- az ellenfélhez;
- az elérhető játékoskeretünkhöz;
- vagy a szurkolói elvárásokhoz, ha már nagyon nem jönnek az eredmények (l. visszaállás 5-3-2-re).
És most nagyon nem jönnek.
Igazából az önámításon túlmutató kivezető utat sem látom. Van még egy Budafok az első körből, és igen, korona, ahogy a többieknél is korona, szóval hagyjuk ezeket a kifogásokat. A lényeg a tíz meccsen szerzett kilenc pont, ami valami egészen szánalmas teljesítmény.
- a pályán szerzett pontok százaléka alapján utolsó Diósgyőrt legalább vertük;
- a szerzett pontok alapján utolsó Mezőkövesddel azonban már csak ikszeltünk;
- az előttünk egy ponttal álló Újpesttől kikaptunk (pedig eggyel kevesebb meccset [Diósgyőr] játszottak, és szintén durván sújtja őket a vírushelyzet);
- az előttünk két ponttal álló Zetét vertük,
- és ezzel ki is fújt a győzelmeink száma.
Még az alsóházban se virgonckodunk túlzottan, és közben dobogóról meg élcsapatról kellene álmodoznunk.
Mondom, nem egyszerű egy olyan meccs után erről írni, amikor a Fradit, ha nem is lefociztuk, de a takarékon égetett játékuk ellen valós esélyünk volt legalább az egy pontra.
Mellékes furcsaság // a tegnapi keretben/a pályán több olyan játékos is előkerült, akivel állítólag (tudjátok: a pletykák szerint) nem számolnánk tavasztól, vagyis lehet, tényleg nem volt egyszerű kezdőt állítani erre a meccsre. Az így felmerülő esetleges szükséghez képest viszont egész összeszedettnek tűntünk.
Osztályozókönyv //
címlapkép: fb/honvedfc
