Bevallom, nem sok emlékem van a Kerület elleni bajnokikról, pedig pont az első visszajutásuk idején a közelbe, Óbudára jártam középiskolába. Még a régi stadion volt, a másodosztályban, a hirtelen megugrott érdeklődés miatt felhúztak a fejépülettel szemben egy ideiglenes lelátót. A bajnoki címet ezrek ünnepelték, és talán az első pár fordulóra is megmaradt a nézőszám. Párszor mi is kimentünk, viszont arra már nem emlékszem, hogy hétköznap is voltak meccsek, vagy csak hétvégén, mert amúgy mi a francot kerestem volna Óbudán, ha közben a város másik végén laktam és a Kispestnek szurkolok?
Apró kis történet, hogy mint akkoriban olyan sokan, és az informatikusok egy nem elhanyagolható halmaza máig harcolva, valamiért azt hittük, márpedig a szóviccelés a humor egyik csúcsa. (Mondjuk a magánlaksertésre kifejezetten büszke vagyok, egész jól ki volt dolgozva, kár, hogy azóta elsütötték hivatalosan is valamilyen műsorban. Eskü, az enyém az eredeti!) Szóval. Peti barátommal és alkalmi társaságunkkal, benne talán Ágostonnal, a többiekre hirtelen nem emlékszem, talán egy Kerület-Békéscsabára* menet gondoltuk ki azt a Mérhetetlen Szellemességet, hogy a lelátóról frizurarögzítő fémalkalmatosságokat fogunk magunk elé, azonban még a kerítésen belüli területre dobálgatni, ezzel is kifejezve, hogy hajcsatok! Valami mintha lett volna belőle, persze simán előfordulhat, hogy hajgumi, vagy hajráf, mert út közben nem kaptunk hajcsatot. A lényeg úgyis a szándék.
*_ bazz, a meccsről van fent videó! A kis Hanta valahol ott ül szemben pajtásaival a mobilon, emlékei szerint a félpályától inkább jobbra.
Furamód a Kispest elleni meccsekre egy fokkal mérsékeltebben emlékszem. Azt egyiken tuti a kőlelátón ültem, jobbra a római amfiteátrumok hangulatát idéző játékoskijárótól, és szerintem a másikon is, bár akkor a másik, a sportcsarnok felőli oldalon. Az egyiken kint volt az akkori osztályfőnököm (mondjuk nem így hívták mifelénk, de maradjunk a közérthető formáknál) egyik fia vagy unokaöccse is, akire, ha vigyázni nem, de figyelnem kellett, mert külön megkértek rá, hiszen féltették a meccsektől. Akkoriban sem volt kimondottan jó sajtója a meccsre járásnak, igaz, sokan tettek bőven azért, hogy a riportok hangsúlyát kényelmesen az erőszakra lehessen helyezni, és ennyi pont elég volt például a frissen induló kereskedelmi televíziózásnak. Egy Kerület-Kispest (hmmm, mindkettő kerület igazából) azonban akkoriban sem számított különösebben veszélyesnek, pláne nem a hazaiban ücsörögve. Vállaltam tehát a feladatot. Az eredményre már nem emlékszem, inkább kikeresem, hátha beugrik valami.
A Kerület-Fradi 4-3 megvan a Fáyból. Aubel, Kiss Zsolt. Aztán a BVSC-be került legalább az egyik. Az MTK-tól kapott hetesük is megvan, ahogy az újra visszajutáskor Szabics négyese is az Üllőin. Az első Kerület úgy emlékszem szimpatikus társaság volt. Outsiderek, viszont nem egy Stadler vagy Tiszakécske, kívülről nézve valami bájos nemistudommi.
Egyszer Lippai kapust megismertük Marci barátommal a Mammut valamelyik ruhaboltjában. Marci talán még autogramot is kért tőle, mert Marci tősgyökeres óbudai.
Volt, amikor büntetésnek is a Kerületet kaptuk. Kihagytunk egy mikro(vagy makro)ökönómia órát, és inkább kimentünk a közeli dühöngőbe focizni, hátha nem tűnik fel senkinek. Hatan lehettünk legalább, szóval gyanús, hogy feltűnt a hiányunk.
Büntetésből azt kaptuk, hogy párokra osztva, valami sporttémájú gazdasági interjút kell készítenünk létező profi sportegyesülettel, sportegyesületi vezetővel, vagy valami ilyesmi. Nekünk Marcival a Kerület jutott. Lementünk a videós szertárba, vételeztünk egy kazettás diktafont, majd a tizenévesek nagymellényével nekivágtunk a Hévízi útnak. Szerintem annyira ledöbbentek rajtunk a portán, hogy hirtelen egy fotelben találtuk magunkat az emeleti társalgóban, szemben velünk pedig Klivinyi Zoltán, a Kerület akkori vezetője, mellékesen a legendás High Life disco tulaja, és akinek a neve később országosan is viszonylag ismert lett.
Máig emlékszem a mélyről feltörő őszinte röhögésére, amikor rákérdeztünk a játékosok fizetésére, és hogy a fizetésük és a nézőszám és/vagy bármiféle bevételi mutató között mennyi összefüggés van? Aranyos volt, beszélgettünk fél-egy órát, tényleg segített megírni a beadandót, mondott jó tippeket, és végül, jó magyarfocis módra, a leadott anyagunk egyetlen tényt sem tartalmazott, viszont minden meg volt benne magyarázva.
Nagyjából ennyi. Manapság a mentális térképemen nagyjából Béla a Kerület. És persze az isteni Kemenes Szabi.
Meg pár edzőmeccs a Honvéddal, egy NB III-as bajnoki Kabanguval háttérben az épülő új stadionnal, és egy kupameccs, ahol az egyik fél a Diósgyőr volt, a másik pedig a pálya egyik bérlője. Utóbbi meccset fentről, a lelátó közepéről néztük sörözgetve, dumálgatva. Mellettünk pár méterre kameraállvány. Fel sem tűnt, mindig van egy kameraállvány az ember közelében, ha kimegy egy lelátóra. Félidőben hívják a havert: figyu, kussoljatok már a g*cibe, az egész első félidőben a ti szakértéseteket kellett hallgatnia mindenkinek! Hoppáka! A kamerához kommentátor ugyan nem, de stream és bekapcsolt mikrofon kapcsolódott. Utólag is bocs, Miskolc!
A meccset követően lecsorogtunk a Kolosyra: Fapados. Nem gondoltam volna, hogy akkor járok ott utoljára. Remek hely volt, kár érte. Délután még lett volna egy Honvéd-valami is a Bozsikban, azonban a hóhelyzet miatt elmaradt.
Ja, és akkoriban, visszatérve a kilencvenes évekre, úgy emlékszem még nem Kerületnek, hanem Tévéenek hívtuk a klubot egymás között, és a tévében is így mondták. Nem tudom mikor kophatott ki a Tévée. És amúgy a Hévízi útból mikor lett Kalap utca? Mármint stadionra hivartkozásilag.
III. kerület – Honvéd @ Hévízi út, 13h, TV: Youtube-stream lesz erről a csatornáról. A pontos linket majd úgyis belinkeli valaki.
