Konkrétan most annyira vidéken vagyok, hogy még térerőm sincs. A házban, ahol a tegnap estét töltöttük okostermosztát működik, internetre kötve, hogy a tulajdonos, ha le szeretne jönni, már távolról, otthonról előre felfűthesse. Vagyis most egy termosztát(!) wifijéről fogok posztolni, igaz, nem sokat.
Kellett már ez a kis kiruccanás. Huszonsok éve ismerjük egymást, jó újra találkozni. Egyrészt kicsit elsodródtunk egymástól, mindnekinek kialakult a maga kis élete, család, munka, új közösségek, másrészt a velünk élő koronageci, azonban mégis fontosnak tartjuk, hogy létezzen ez a kötelék, hiszen mindannyiunk számára az egyik legrégebbi és legfontosabb igazodási pont (vagyunk egymásnak).
Legalább egy estére visszataláltunk a normális világba. Sörrel, unicummal, őzpörkölttel (tócsniba csomagolva), sztrapacskával, miazmás. Hiányzott már, más minőség valahogy.
Pár éve, hasonlót hétvégéztünk Gánton, akkor reggel, a kocsmából írtam posztot egy meccs elé (most nem fogom kikeresni, tableten pötyögök, kissé kényelmetlen lenne), majd egy kis túra, este pedig Fehérvárott vertük a Felcsútot 4-0-ra. Ahhoz a meccshez köthető a Molinó-gate.
Ma Fradihoz megyünk. Jól jött előtte nekem is egy kis újratervezés.
Ahogy a csapatnak is.
Az elmúlt, nagyjából másfél év egy gyorsuló tempóban lefelé tartó spirálpályára állított minket. A miértek vizsgálata nem jelen posztunk tárgya, viszont az igen, hogy
egy kis felfrissülés talán jót tehet nekünk. Egy új impulzus, amit Horváth Feriék hoznak kívülről a rendszerbe. Egy vidéki bebaszás.
Hirtelen nincs más kapaszkodóm. Ahogy jelenleg nekünk is remek a hangulatunk (bár kissé fejfájós itt-ott), talán a csapat is visszaemlékezik, belefut valami emlékfoszlányba, ami a biztonságot jelenti, amiben kényelmesen és otthonosan tud létezni.
Mi is elsodródtunk, eltávolodtunk egymástól, azonban hamar, könnyed rutinnal visszataláltunk és jól éreztük magunkat. Röhögések, beszélgetések, az arányok ugyan mások, kicsit több szó a jövőképekről, az életpályákról, ilyesmi. Na, felnőttünk mi is.
Valami ilyesmit várok a csapattól ma.
Legyen számunkra Horváth Feri a hétvégi házban megbontott Unicum.
Aztán beszélgessünk egy jót, pattintsunk egy kísérő sört, és érezzük jól magunkat.
Valahogy ki kell evickélni a gödörből.
Most pedig reménykedni kezdek, hogy a termosztáton keresztül fel tudom tölteni ezt a posztot a netre. Térerőm falvak óta nincs, másban tehát nem reménykedhetek.
