Kezd nyomasztó lenni. Eleve az, hogy képtelenek vagyunk megverni a Kisvárdát, hogy képtelenek vagyunk tisztességes eredményt elérni hazai pályán, hogy az idei, masszívan alsópolcos piros-fekete mezünktől nem csupán esztétikai undor fog el, hanem a páni félelem, amikor kifutunk benne a pályára. És képtelenek vagyunk változtatni. Ragaszkodunk a bevett hülyeségeinkhez*.
*_ könnyen lehet, hogy petíciót fogok indítani a mez használata ellen.
Rendben, az egész meccsen volt talán egy helyzetünk, ami valamivel kevesebb, mint a Kisvárdának, vagyis tök jogosan érezhette azt minden érdeklődő, hogy ha valamiről elnevezték a gólnélküli döntetleneket, akkor az egész biztos az ilyen nulla-nullák miatt történt. Olyan erőket, ami egy mérkőzés eldöntéséhez általában szükséges, egyik csapat se nagyon mozgatott meg, vélhetően különböző okokból. Vagy mert eleve nem rendelkezik vele, vagy mert szándékosan, hovatovább taktikai okokból elengedte.
Talán azt sajnálom legjobban, hogy Balogh kezdett. A srácban látványosan nincs kilencven perc dinamika, kár őt elégetni az első félidőben.
Persze, tudom, a koronag*ci miatt egy ideje már ötöt lehet cserélni, vagyis a frissesség a második félidőben is megoldható, mégis, állítom, Baloghot felesleges volt kezdetni. Miközben megértem Ferit is, hiszen miért hagyná ki a keret egyetlen épkézláb és használható, ráadásul kifejezetten eredményes csatárát? Akkor is, ha Gazdit teszi be középre, és Baloghot inkább a szélre. Megoldja, mert zseni.
Viszont nincs benne kilencven perc. Sajnos.
Az amúgy bő keretünk újra szűknek bizonyult. Belsővédő annyi ült a padon, hogy ki kellett nyitni miattuk egy lezárt szektort, és még jutott belőlük a román bajnokságba is. Ehhez képest a támadósorba óriási választás lehet, amikor kinézel balra, a melegítő játékosokra: Traoré, Kocsis Dominik vagy Gale. És ennyi. Jó, ha nem kezdett volna Balogh, akkor kezdett volna Szendrei, a helyzet pont ugyanaz.
Ennyire szűk jelenleg a keretünk – Ferinek. Tizenkevés játékosból kell kisakkoznia hétről-hétre a kezdőt és a cseréket. Akihez pedig nyúlhatna, az vagy kevés, esetleg kipróbálatlan fiatal, vagy számára ismeretlen, aki ráadásul olyan poszton játszana, ahol épp megvagyunk, és nincs komolyabb probléma.
Nem lesz egyszerű.
A gól előtt Zsótér, Tujvel vagy mindkettő hibázott aktát most nem nyitjuk ki. Egyfelől nekünk édesmindegy, másrészt az ilyen hibák benne vannak a meccsekben, oldja meg a szakmai stáb, hogy minél kevesebb legyen belőle. Az a dolguk ugyanis.
Supka a 90-91. percben még cserélni akart egyet, a srác már ott állt a partvonalon, a sokadik bíró kezében a tábla, vagyis jól láthatóan elégedett volt a döntetlennel, sőt, minden lehetséges módon be akarta biztosítani.
Javítom közben a címet: Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba. Önként.
Felhozni, azt nagyon tudunk //
Budafok // 0, 0, 1, 1, 0, 0, 0, (0*), 1, (0*), 1, 3, 0, 3 pont (Kispest)
Kisvárda // 1, 1, 1, 1, 0, (3*), 1, 1, 0, 0, 3, 0, 0, 0, 3 pont (Kispest)
*_ halasztott mérkőzések
Igen, ilyen csapatok vernek minket. A Budafok tizenhárom meccsből egyet képes megnyerni, majd az utolsó percben minket a Hungárián. A Kisvárda tizennégyből kettőt, majd az utolsó percben minket a Hungárián.
Két, totális gödörben lévő, szétesett csapat, és mindkettő a hosszabbításban, ráadásul a Budafok egyenesen megfordította a meccset, a Kisvárda pedig percek óta csak húzta volna az időt. Ha az ilyeneket nem sikerül elkapnunk, akkor mit várunk ettől az évtől?
Valamikor majd részletesebben is //
ki szeretném fejteni, most azonban címszavakban annyit, hogy tegnap, a meccsről hazafelé tartva álltam át fejben a bennmaradásra. Vagyis március 7. 18 óra valahány perctől ez az idény erről szól. Nem a negyedik, hatodik, hetedik, stb. előkelő helyekről, hanem a bennmaradásról.
Tapssal szeretném megköszönni minden kedves résztvevőnek, hogy idáig züllesztették a Kispestet. Ha egy Kispest-drukker számára, sőt, vélhetően tömegek számára idén a kiesés elkerülése az egyetlen cél, akkor a rendszer több szereplője sem felel meg a Kispesten elvárt szintnek.
Az utolsó tíz perc művészete //
- 09.27. Újpest, 80. perc 1-2, -1 pont ?⚫️
- 11.04. Felcsút, 90. perc 0-1, -1 pont ?⚫️
- 11.29. Felcsút, 93. perc 0-1, -1 pont ?⚫️
- 12.06. MTK, 85. perc 2-2, -2 pont ?⚫️
- 01.30. Videoton, 80. perc 2-1, +2 pont ⚪️⚪️
- 02.13. Budafok, 92. perc 2-3, -1 pont ?⚫️
- 03.07. Kisvárda, 92. perc 0-1, -1 pont ?⚫️
Huszonöt forduló alatt sikerült ötször is kikapnunk a 80. percet követően, ebből négyszer konkrétan a rendes játékidő lejárta után. Az MTK ellen egy győzelmet balf*szkodtunk el, míg a Videotont a végén vertük. Az eredmény: mínusz öt pont. Egészen kellemetlen mutató.
Mellékesen az összes utolsó perces pontvesztésünk a gyönyörű piros-fekete mezünkben sikerült. Konkrétan el tudnám égetni az összeset, ami megszületett a teremtésben.
Egy másik érdekes adat, hogy //
az eddig lejátszott 25 meccs mintegy 2350 percének 23 százalékában vezettünk, és csak 21 százalékában játszottunk hátrányban, miközben, ha ránézünk a tabellára, akkor a 7 győzelmünkre 11 vereség jut. Valamit, valahol tényleg nagyon elbalf*szkodunk.
Osztályozókönyv //
