Mastodon Mastodon

Tizenöt éve ment el Öcsibácsi

Egy kevésbé ismert képpel emlékezünk Puskás Ferencre: tisztavatás 1950-ben, a képeslap hátlapja szerint valószínűleg Parádon. (A fotó ide kattintva teljes méretben is megtekinthető.)

Öcsibácsiról sok újat nem lehet elmondani, pedig ha valakivel, akkor vele tényleg félelmetes, hogy mennyi dolog történt életében. Szinte maga a XX. századi történelem, az élő történelem, és talán ő az origója annak a futballistaképnek, amit ma sztárként, világsztárként ismerhetünk.

Miközben mindvégig kispestinek tartotta magát — ahogy mi is.

Köszönjük Öcsibácsi az életünket.


? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

“Tizenöt éve ment el Öcsibácsi” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Egy zseni volt. Ezer évente egy ilyen születik mint ő.

    Tőlünk (pontosabban apáméktól) nem messze laktak. (Apám találkozott vele személyesen is, de nem Kispesten, az igaz. Akkor még a Kisfaludyban lakott a fater).
    A hagyatéka nagyon rossz helyen van, függetlenül attól, hogy „legendát nem lehet venni”.

  2. Minden idők legnagyobb futballistája, a legismertebb magyar, Kispest örök legendája. És mellette csordultig szeretettel telt szívű EMBER.

  3. ?Nekem mint Felvidékinek szintén megadatott egyszer Őt látni élőben.Ez az alkalom egy NB2 Balassagyarmat-KISPEST mérkőzésen volt,sajnos akkor már egészségi állapota nem a legjobb volt,de nekem egy örök élmény marad,hogy láthattam a LEGENDÁNKAT??⚽♥️?MINDÖRÖKKÉ KISPEST!

  4. Mindeözben Szöllő magát szopogatja kéjesen az NS lapjain, többek között ilyen finomságokkal (postaládámba küldte: vérfarkas)
    „Már akkor sokan kérdezték tőle, miért nem a kispesti temetőt választotta, hiszen Puskás neve összeforrt Kispesttel (még ha a közhiedelemmel ellentétben nem is ott született), és a szülei sírja is ott található. Ilyenkor azt felelte, hogy bár ezen is sokat gondolkozott, végül arra jutott, egy hagyományos sírt a kispesti temetőben nem tudnának ápolni a távolban élő unokák, dédunokák, ami a család szégyene lenne, míg a Bazilika akkor is méltó és örök nyughelyet jelent, ha nem lesz, aki a család részéről odafigyeljen rá. Persze, mondhatják, kicsit naiv elképzelés volt ez, hiszen Puskás sírjára úgyis odafigyel a nemzet, s a rajongók valódi zarándokhelyévé válik. Ami csak részben lett így, hiszen az egyszerű turistákat nem engedik le ma sem a Bazilika altemplomába, így az a szándék, hogy bárki könnyen meglátogathassa a világhírű játékos sírját, sajnos nem teljesült.”

    Hiányolom a következő részt is: Sokan kérdezték,Kispest helyett miért Felcsútra akart költözni öregkorára. Ilyenkor azt felelte, hogy bár ezen is sokat gondolkozott, végül arra jutott, Felcsúton könnyebben meg tudják őt látogatni nap mint nap a régi kispesti és lőrinci barátok és a dél-pesti szurkolók, míg Kispesten, vagy valahol Budapesten ez jóval nehezebben menne, és ő is könnyebben tud a faluban kilátogatni nevelőegyesülete, a Felcsút mérkőzéseire”.

  5. Esküszöm, és nagyon próbálkoztam a temetésén, de sehogy sem ment. Álltam a Népstadionban, bámultam a Stefánia felőli oldalon a lelátón pislogó mécseseket, és végig az volt bennem, hogy mi a fenét keresek itt? A többiek a Városmajorban várnak. Évek óta, minden novembertől márciusig ebben ott béreltük a pályát, a hátizsákomban focicucc, tényleg, mégis mit keresek itt? A temetés láthatóan egy hatalmas giccs, méltatlan az egész a felcsúti díszsorfallal és a többi förtelmes megoldással.
    Egy ideig még bambultam, aztán fogtam magam, le a metróba, irány a Moszkva tér, Városmajor, foci. Valahogy sokkal öcsibácsisabb pillanat volt.

    1. Egy anekdota a temetés kapcsán: olyan koporsót választottak Öcsibácsinak, hogy nem fért bele a temetési pompaautóba. A végén valahogy kiékelték az ajtót, hogy ne nyíljon ki útközben.
      (forrás: ismerős a BTI-nél, ha hazudott, hát én is)

    2. Mi is ott játszottunk sokáig. Az utóbbi években ilyen idő tájt – pl. épp ma délelőtt – próbálkozok meg egy telefonnal, hogy van-e hely télire, és kapom a menetrendszerű választ, hogy „hétközben tele vagyunk” :D
      De ha már offoltam: 2006 őszén-telén Írországban éldegéltem Dublin környékén. Aznap épp tengerparti félszigeti túrát tettünk egy kollégával, és a pubban tudtam meg a tévén a hírekből, hogy elment.

  6. Ősvasasos exkollégám kiposztolta róla facebook-ra piros és fekete szívekkel, hogy „A Legnagyobb…”
    Azt hiszem, ez sokat elmond, Őt elfogultsággal nehezen vádolhatnánk. :)

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.

Exit mobile version