Csak úgy özönlött a nép a Bozsik stadion felé. Már másfél órával a kezdés előtt piros-feketébe borult a Templom téri villamosmegálló és környéke. Jó volt látni a siserehadat, miközben a Guriga felé tartottunk, hogy a nagy melegre való tekintettel némi folyadékpótlást eszközöljünk.
Sietni kellett, mert alig egy óra múlva, háromnegyedkor indult a busz a stadionhoz. Közvetlen járat a Guriga és a Bozsik főbejárata között. Álomviszonylat.
Amikor megérkeztünk, a stadionnál az oroszlánig állt a sor, pedig mindössze egy nullás jegyet kellett átvenni, majd felsétálni a lelátóra. Láthatóan tényleg érdekelte az embereket az első nyilvános felkészülési meccsünk. Hirtelen nem is emlékszem, mikor voltunk utoljára ilyen sokan egy nem tétmeccsen, leszámítva a stadionavatót.
A stadionba egyébként komoly célokkal érkeztem, ugyanis különösen kíváncsi voltam arra, hogy meddig süt a szemünkbe a nap. Vagyis a péntek hetes időpont nem csupán a csapatnak volt főpróba, hanem a korzót választó nézőknek is. A ZTE ellen nyolckor fogunk kezdeni – már éppen árnyékban. Parádé.
Apró megjegyzés, hogy ha már főpróba, akkor a büfé fényesen leszerepelt. Hideg folyadék alig volt, a sör félidőre elfogyott, és amivel később pótolták, azt inkább nevezzük vállalhatatlannak.
Na, de a kezdő. Az előzetes várakozásaink alapján nyilván azok fognak játszani, akik majd a bajnoki rajton is, valamint nyilván megnézzük a frissen igazolt kanadai varázslót, Ennint.
Szappanos
Szabó Alex, Prenga, Batik, Tamás
Mitrovic, Bocskay, Plakushchenko
Zsótér, Lukic, Ennin
Okosabbak nem lettünk. A váz a keret szűkössége alapján szinte nyilvánvaló, vagyis Szappanos, Prenga, Batik, Tamás, Mitrovic, Bocskay, Zsótér és Lukic alap, azonban meglepő módon
- Szabó Alex kezdett Doka helyett,
- Zsótér a jobb, Ennin a balszélen játszott,
- és Plakushchenko lett a harmadik középpályás.
Gondolom a nagy meleg lehetett az oka, mert más felelőst elképzelni sem tudok, az első félidő egészen gyatrára sikeredett. Lukic egykedvűen poroszkált, könnyedén pattant le a győriekről, Maxim (a Plakushchenkót fárasztó kiírni) teljesen súlytalannak tűnt, nem értem mit látnak benne, Ennin futóbolond, mondjuk az ilyeneket szeretik felénk (l. Abass), azonban nem úgy tűnik, hogy itt fogja megváltani a világot, mert ahhoz kellően ügyetlen. Mitrovic pedig tolt egy akkora Galascheket, hogy arra még maga a mester is csettintene, ha nem volna lusta hozzá.
A legszebb jelenet a 29. percben jött el, amikor Richlord, az Eszkimó Pelé harminc centiről kanalazta ki a győri kapuból a labdát:
Félidőben a büfé megadta magát, vagyis az egyetlen reális döntés a stadion előtti pub maradt. A folyadékbevitel az folyadékbevitel, pláne ebben a hőségben.
Hőségriadóban folyadék nélkül
És itt, vagyis félidőben engedjetek meg még egy megjegyzést. Az elmúlt idényben műanyag (eldobható) pohárban be lehetett vinni innivalót a meccsekre, amivel többen éltünk is, mivel a benti kiszolgálással voltak és vannak bőven problémák. Ahogy eddig, úgy a Győr ellen is minden ment rendjén egészen a félidőig, amikor is a pubból visszatérve, hirtelen változott a szabály, és a kezünkben lévő fél pohár Borsodit már nem engedték be. Nyilván többen is hőbörögni kezdtünk, mert az álmoskönyvek szerint sincs annál jobb, mint a szekuval veszekedni már az első hazai felkészülési meccsen. Erre jöttek a mindenféle nevetséges magyarázatok:
- örüljetek, hogy kiengedtünk titeket – bakker, egy ingyen meccsről, ahová legfeljebb kérek a második félidőre egy másik ingyenjegyet. Óriási kegy.
- eddig sem lehetett – ez nettó hülyeség, mert mindig lehetett, legfeljebb hivatalosan tiltva volt.
- a büfé kérése volt, hogy – ezt a részt nem is hallgattam végig, mert a büfében nem volt semmi érdemleges, ráadásul azt is lassan szolgálták ki, szóval ők csak ne kérjenek semmit, még állítólagosan sem.
Ha arra hivatkoztak volna, hogy mindig is tilos volt, ahogy a bozsikarena.hu oldalon a FAQ-ban is olvasható, az oké, azonban akkor sem félidőben kezdjük el szelektíven betartatni a teljesen életszerűtlen és eddig figyelmen kívül hagyott szabályokat.
Harminccsillió fokban, nem funkcionáló büfével folyadék nélkül hagyni embereket. Gratulálok.
A várakozásokkal összhangban, a második félidőre természetesen nem javult fel a játékunk, ami azzal a következménnyel járt, hogy a közönség előbb látványosan unatkozni kezdett, később saját magát szórakoztatta, és végül, igazán megalázó módon, már jóval a vége előtt többen is elindultak hazafelé. (A 66. perc környékén hangzott el az idény első kurvagyengéje, masszív füttykoncert kíséretében.)
Amiről eddig sejtésünk sem volt, mert a Honvéd jó szokásához híven, szurkoló nem nagyon láthatott edzőmeccset az edzőtáborból, az most mind egyszerre zúdult ránk kegyetlen valóságként: egy héttel a bajnoki rajt előtt egy másodosztályú csapat ellen akkorát szenvedtünk, ami még tőlünk is váratlan. Értékelhetetlen és tartalmatlan játék, rettenetesen gyenge egyéni teljesítmények, és külön kiemelendő, hogy a friss igazolások közül Gomis ismét nem lépett pályára.
Egy hét maradt a rajtig, hogy nagyon, de nagyon összekapjuk magunkat. Rendben, a ZTE már tétmeccs lesz, ahhoz azért máshogy állnak a játékosok, talán ennyire dögmeleg sem lesz, a szurkolók szurkolni fognak, mégis, most baromira nem látni, hogy mitől lehet ez legalább egy nagyságrenddel jobb? Maxim nyilván nem lesz hangsúlyosabb, Lukic se fog megdögleni a Honvédért, Batikék is ugyanúgy belehibáznak, ésatöbbi. Annyi tartalék nincs bennünk jelenleg, hogy ha valakinek nagyon nem megy, vagy nagyon gyenge, akkor legyen másik ember a posztjára, és majd játszik az. Mégis kicsoda?
Ja, és a büfé is felpöröghetne, mert ha egy edzőmeccset képtelenek lehozni, akkor mit várhatunk egy bajnokitól? Ohh, wait, semmit, hiszen már tavaly is totálisan alkalmatlannak bizonyultak. Baromira kellemes dolog az ország második legdrágább stadionjában a meccs helyett húsz perceket sorban állni egy kóláért. Tényleg prémium életérzés.
címlapkép: lehet, hogy Skóciában megszokott, és Courts mesternek belülről jön, ahogy kijött a közönség elé, a csapata előtt, és megtapsolt minket, azonban mifelénk ezt pozőrködésnek tartják. Kíváncsi vagyok, meddig tartja meg a szokását, ha ez nála valóban szokás.
