Három napon belül játszunk az utolsóval és az elsővel is, hogy a helyzetünk még nehezebb legyen. Ráadásul mindkétszer otthon, ahol március óta képtelenek vagyunk nyerni.
A Fradit akár el is engedhetjük (bár ilyet nem mond egy sportember), a mi helyzetünkben felesleges álmodozni, ha egy Mezőkövesd ellen is reménytelenek vagyunk. Mondjuk Klafuric* azt mondta, hogy
(…) győzni akarunk, minden meccsre ebben a szellemben készülünk, akár az utolsó, akár az első helyezettel szemben lépünk pályára.
Hiszek neki, na. Mert miért ne? Számít bármit?
*_ csak mert sokan még nem jegyezték meg, Klafuric az új edzőnk neve.
A Vasas alig egy pontra van mögöttünk, ha nyernének a Bozsikban, akkor szinte tutifix, hogy az utolsó helyen telelünk. Ha viszont győzünk, akkor négy csapat is 16 ponttal és 4 győzelemmel áll majd a 8-11. helyeken, így közöttük ideiglenesen a gólkülönbség fog dönteni. (Videoton -6, Mezőkövesd -7, Újpest -8, mi egyelőre -11. Ha néggyel nyerünk, akkor átmenetileg előzhetünk egyet, ha öttel, akkor kettőt, ha hattal, akkor hármat!)
Világvicce derby
Szóval az van, hogy nekünk 13, a Vasasnak 12 pontja van, együtt játszottunk 28 meccset, miközben a 15 meccses Kecskemétnek van 25, annyi mint a két mai félnek összesen. Alig negyven bajnoki cím van jelenleg a tabella utolsó három helyén, nincs rá nagyon szó, hogy mennyire sikerült ezt a magyar futballt mind részleteiben, mind együttesen elcseszni. (Mínusz a légiósokból álló Fradika, és a külföldi játékosokra, valamint a honosításokra alapozó válogatott. Ez a két csapat legalább eredményes, viszont nagyon sok közük nincs az országon belüli struktúrához.)
Pont nem az az érdekes, hogy hol van egy Kisvárda, vagy Felcsút, hanem a Nagy Kép. Ahogy belenyúltak kívülről a rendszerbe, ahogy einstandolták, ahogy eltorzították az arányokat, hogy a nagy dolgok nem a klubházakban és a képességeken dőlnek el, hanem mindenféle háttéralkukban, hogy ugyanott vagyunk lassan, amiért rendszert váltottunk 1989-ben: bárhova nyúlsz, vagy az államot, vagy valami állami szabályozást találsz.
Amíg a pénz jót is tehet a focinak, addig az ingyen pénz egész biztosan nem. Komolyan elhisszük, hogy a játékosok teljesítményének ellentételezése, az ún. fizetések valós mérőszámok és visszacsatolások alapján emelkedett a többszörösére az elmúlt években? Tényleg elhiszi bárki, hogy az Átlag Magyar Futballista, akit a piac éveken át belőtt két-háromezer euróra, az most nyolc-tizenöt? Hogy a Tucatlégiós nem vinnyogó röhögéssel meséli a haverjainak: gyerekek, ezek bárkinél többet fizetnek, gyertek ide! (És vegyük észre, valóban megjelennek a rokonok, ismerősök, ha nem is feltétlen ugyanannál a csapatnál, de a ligában elég nagy számban.)
Beleszarás van nagy ívben, és talán a fosztogatás szóval sem állok messze, amikor jellemezni kell a folyamatokat. Kurvasokért, haveri alapon, semmit.
A Vasasnál se jobb a helyzet, pepita, legfeljebb magyarokkal a keretben, mert ez a tulajdonosi elvárás. Hirtelen kinyílt a világ, kinyíltak a csipák, megteremtődött a lehetőség (a bankszámlán), és a futballisták egy jelentős részét már nem a teljesítmény, a még több lehetséges kereset kezdte érdekelni, hiszen azt már megkapták, hanem élni akarnak – egyedül az a sok edzés meg meccs a zavaró. Két bulika között.
Honvéd-Vasas az NB I. utolsó helyéért.
Tök mindegy most a történelem, és igazából a Vasasra is szarok a magam részéről, hiszen a Honvédka van most nagy bajban, azonban csak ki kell mondani, hogy ezért a fent kiemelt mondatért nem igaz, hogy nincs egyetlen k*b*szott felelős sem?
Mert nem az van, hogy olyan, de olyan erős lett a magyar foci, hogy egy Honvéd és egy Vasas már kevés hozzá, hiszen Kecskemétek, Zeték, Paksok vannak súlyos pontokkal előttünk, hanem a struktúrával van a baj.
Tényleg elhisszük, hogy egy Vasasnak, a világ minden pénzével a háta mögött, miközben volt tél, hogy két NB I-es gólkirályt igazolt (Feczesin, Radó) négy év kell a visszajutáshoz, majd ott stabilan csontutolsó?
Tényleg elhisszük, hogy a Honvédnak, szintén elképesztő pénzhalommal a háta mögött négy év alatt nem jön össze semmi, és mindig az edző, a játékosok, az aktuális sportigazgató a felelős?
Tényleg elhisszük, hogy a Videotonnál (…)
Folytathatnám, azonban nyilvánvaló, hogy ennyi véletlen egyszerre nem létezhet, vagy ha mégis, annak valami elképesztően kicsi valószínűsége kell legyen.
És még Karakót is beszoptuk (ugye, a körülmények áldozata IS vagyunk)
- eleve hét meccse nyeretlenek vagyunk vele (3 döntetlen, 4 vereség);
- 18 meccsen 18 pont, pont egyes pontátlag, ami az aktív sporik mezőnyében az egyik legalacsonyabb; (nála csak Káprállyal rosszabb a mérlegünk: 0,67)
- aztán hat éve fújt ő már Honvéd-Vasast, akkor két játékosunkat is kiállította (Gazdag, Eppel);
- és mintha utazna ránk, ezen a 18 meccsén 7(!) játékosunkat is kiállította;
- persze az is lehet, csak úgy látszik, mert ez a szerencsétlen a 104 NB I-es meccsén eddig 510 sárgát és 32 pirosat szórt ki, amivel az egyik leglaposabb bírónak számít. (csak Farkas és Bogár szór több sárgát nála, pirosban pedig Pintér, Vad II., és szintén Farkas)
A végére
Ha nem nyerünk, akkor sanszos, hogy a tabella alján telelünk, és bár sűrű a mezőny, ezzel a háttérrel, ezzel a klubfelépítéssel nincs igazán miben reménykedünk.
Ha nem nyerünk sorozatban harmadszor(!!!) sem az aktuális utolsó ellen hazai pályán, ahogy eddig sem nyertünk a korábban itt tanyázó Újpest, vagy Mezőkövesd ellen, akkor mit lehet egyáltalán mondani? Takarodjatok? Vegyétek le a mezt?
Számít bármit?
Tényleg hánynom kell ettől a bagázstól, mindegy, hogy klubház, játékos vagy háttérember (tisztelet pár kivételnek), esetleg malacpofi, hogy három és fél év alatt ennyit tudtak hozzátenni a Honvéd történelméhez. Egészen undorító emberekről beszélünk, hiszen egynek sem volt gerince kiállni valaha a szurkolók és a közvélemény elé: igen, ezt mi csináltuk.
Legyenek kurvára büszkék rá.
És hogy a rendszer szánalmasságát tovább fokozzuk, akit innen elzavarnak vagy magától elmegy, mert alkalmatlan, mert féreg, mert, annak nagyrészt lesz helye máshol a magyar futballban, esetleg találnak neki valami elfekvő posztot a mindenféle haveri cégeknél. Pont szarnak ők a fejünkre.
