A grafikonon azt látjátok, hogy a percek előrehaladtával hány lőtt, és hány kapott gólnál tartunk. Tehát mintha az összes lejátszott meccset egymásra tennénk, és az összes lőtt és kapott gólt számolnánk, aminek a vége a tabelláról ismert gólkülönbségünk: 28-43 (-15).
A 10. fordulóban a Mezőkövesd (Drazic) már a 2. percben gólt lőtt nekünk, miközben mi a legkorábbi, vagyis ebben a formában az első gólunkat csak a 14. percben (Lukic, Paks, tizenegyes) szereztük, azonban mivel közben kaptunk még kettőt (Vasas, Hidi 11.; Videoton, Kodro 13.), az első negyed órát máris 1-4-gyel kezdtük.
A következő negyed óra az egyetlen, ahol legalább döntetlenre tudjuk hozni a meccseket, majd jön a kritikus első félidő vége és második félidő eleje. Ilyenkor általában eldőlnek a meccseink, és a maradék utolsó fél óra szinte érdektelenségbe süllyed.
Ezek után nem véletlen, hogy így néz ki a gólkülönbségünk grafikonja meccsidőre vetítve. Még az sem igaz, hogy az elején legalább tudjuk tartani magunkat, mert hiába jövünk vissza valamennyire a második negyed órában, rögtön le is adjuk, és ugyanott tartunk, ahonnan indultunk. Ami pedig utána jön, az nettó zuhanás.
A legutóbbi három bajnoksággal (vagyis a teljes Metalcom-érával) összevetve is jelentősen rosszabb az idei vonalunk. Sokkal hamarabb váltunk negatívba, mint bármikor, és nem csak átváltunk, hanem szinte bármiféle kilengés nélkül tartani tudjuk a monoton szabadesést.
És most jöjjön az a grafikon, amiért az egész posztot írtuk, és amire a címben is utaltunk:
mindössze egyetlen percig nem negatív a gólkülönbségünk.
Mondjuk a bevezetőben már elárultuk, azonban most még látványosabbá tesszük:
A függőleges tengelyen a perceket láthatjátok, és sárgával jelöltük, hogy mennyi ideig volt pozitív, pirossal, hogy nulla, és kékkel, hogy negatív a gólkülönbségünk.
Eddig minden évre jutott pozitív rész, sőt, továbbmegyek, beszarás, mert az előző években inkább pozitív volt a mutató. Tavaly egyenesen 71 percen(!) át, és még a legrosszabb évben is 51 percet. Idén 0, de inkább kiírom betűvel: nulla. És nullás, legalább nem negatív gólkülönbségből is mindössze 1 (betűvel: egyetlen) perc jutott, aztán jött Drazic.
Megalázó, na.
Teljesen reménytelennek látom a helyzetünket, rettenetesen el vagyok keseredve. (ennek valójában a poszthoz semmi köze, csak gondoltam leírom) Elkapta a klubot egy olyan lefele tartó örvény a bajnoki évünk után, aminek a másodosztály a vége, és sajnos semmi jele nincs annak, hogy ez bárkit zavart volna, ne adj’ isten zavarna azok közül, akik tehetnének ellene. Sem a tulajokat (hogy nőjön köröm a f*szukra!), sem a szakmai „””vezetést”””, sem az edzőnek idehozott
másodoszályú g*ciketkóklereket és egy-két játékoson kívül még a csapatot sem.Hát.. Ez (is), tényleg gáz..
kik ezek a bugrisok, kiestünk a gcibe, Hemi bácsi gyere haza