Meggyőzhető vagyok arról, hogy Bocskay belépője egyértelműen büntető volt. A bizonytalanságom oka egy másfél éve történt nagyon hasonló eset Pakson, amikor Lukic lábára lépett Lenzsér, miután Lukic már ellőtte a labdát, és a videóhoz kiszaladó Berke tizenegyest adott rá. Akkor sem értettem egyet vele, mert valahogy nem éreztem fairnek, miközben mondom, simán lehet, hogy a szabályok szerint be kellene fújni.
Igazából mindegy is, hogy Zeke előtte milyen eszközökkel fűzte át magát Dokán, hogy Doka belépett elé, erre elsodorta, vagy oda-vissza megvolt a taszítás, mindegy, mert legalább volt valami küzdés egy labdáért, kár lenne ilyesmiket befújni, nem porcelánboltban vagyunk. Aztán a megpattanó labdát Bocskay próbálta combbal átvenni, majd ment a saját labdájára, amibe belelőtt Szuhodovszki, és igen, Bocskay tényleg nyújtott lábbal, talppal járt arrafelé, és igen, eltalálta Szuhodovszki lábát. Mondom, nem érzem. Nekem már Lukicsé se volt az Pakson.
Amúgy érdekes a helyzet, mert ha Bognár befújja, akkor vajon átkerült volna a hangsúly a Zeke-Doka csatára, és vajon akkor a kispestiek lennének felháborodva, hogy már rég kifelét kellett volna ítélni?
Bognár kiment, megnézte, majd helyben hagyta saját magát, és kirúgást mutatott.
Mellékes téma, de az megvan, hogy az elmúlt nyolc meccsünkből hatodik alkalommal ült Iványi videóbíróként a konténerben? Gondolom puszta véletlen.
Alig telt egy perc, és jött a következő kétes eset. Banó-Szabó rosszul vett át egy labdát a tizenhatosuk előtt, visszafordult érte, ekkor Bocskay belépett a két lába közé, és a felvételek alapján eltalálta Banó-Szabó bal lábszárát (láthatóan odakap a kezével a földön fekve). Így került Kocsishoz a labda, aki zseniálisan tolta Tamás elé, egy visszapassz, és a labda mögül érkező Kerezsi bevágta.
Vajon mit mond erről a VAR-protokoll?
A játékvezető eredeti döntését nem lehet megváltoztatni, kivéve, ha az ‘egyértelmű és nyilvánvaló hiba’ volt (ide tartozik minden olyan döntés is, ami más játékvezetőktől származó információn alapult, pl.: les).
Szabálykönyv, 139. oldal (forrás: MLSZ dokumentumtár)
A potenciális ‘egyértelmű és nyilvánvaló hibák’ vagy ‘figyelmen kívül hagyott súlyos incidensek’ felülvizsgálható kategóriái a következők:
a. Gól/nem gól
– a gól előkészítése vagy a gólszerzés során, a támadó csapat által elkövetett szabálytalanság
– (…)
A kérdéses helyzet simán beletartozik az előkészítése során kategóriába. Megvizsgálták, Bognár nem ment ki, és helyben hagyták az ítéletet: gól.
Ha kecskeméti lennék, lehet, most jóval dühösebben fogalmaznék, hiszen adott nézőpontból elvettek tőlük egy tizenegyest, és megadtak egy gólt, amit nem kellett volna. Két hónapja mi is hasonlókat éreztünk a Videoton ellen, ahol megadtak nekik egy gólt, amit ember nem látott a vonalon túl, és nem kaptunk meg egy tizenegyest. Természetesen akkor is Iványi ült a konténerben, de ebben lassan nincs semmi meglepő. (A házibíróság egészen új értelmezése van kialakulóban. Régen a házibírónak azt neveztük, aki hosszú távon látványosan hajlamos volt egy adott klubnak fújni, mostanság viszont a házibíró az, aki állandóan a te meccseidet vezeti.)
Semmi köze a szabálykönyvhöz,
inkább a belső, saját fociképem szerint Szuhodovszki inkább nem tizenegyes, viszont a gólunk előtti fault bizony az volt, és kellett a labdaszerzéshez, tehát azt visszafújtam volna.
Szerintetek?
Sajnálom, hogy ez a két egymást követő eseménysorozat adja a meccs legfontosabb beszédtémáját, és nem mondjuk Szappanos hatalmas védései, amivel megint meccsben tartott minket.
Fájó szívvel, Mitrovic nélkül
Azt néztük pont meccs előtt, hogy Klafuric nem tud nagyot hibázni, hiszen a padon összesen öt nem akadémistánk ült: Tujvel, Plakushchenko, Zsótér, Doka és Jonsson, vagyis ha minden cseréjét kihasználja, akkor is lesz közte legalább egy beálló fiatal.
Félidőben levitte Eördöghöt, ami érthető, mert megint a jobbszélen játszatta, és nem középen, a posztján (ahol most remekül működött Gomis és Bocskay is). Helyére jött Doka, amitől kicsit megijedtünk, mert a srác látványosan nem úgy adja el magát kifelé, mint aki megszakadna a klubért, ráadásul a becseréléseit követően rendre gólt szoktunk kapni.
Ennin helyére jött Kocsis szintén a félidőben, ami sokkal érthetőbb, mint az előző csere, ugyanis Ennin konkrétan ismét értelmezhetetlen volt. Pedig Mitrovic távollétében Enninnel végre nem kilencen, hanem tízen voltunk a pályán, ami azt jelentette, hogy a második félidőben már majdnem tizenegyen, de ugye, Doka.
Volt húsz jó percünk, amikor a két szélen Kerezsi és Kocsis szaladgált, és érezte a kecsói edző is, hogy ebből baj lehet, mert a szélsővédőt cserélt a 65. percben. Sajnos azonban ahelyett, hogy kihasználtuk volna a helyzetet, inkább mi is reagáltunk, és Kerezsi helyére Zsótér érkezett, aki olyan fájóan lassú tempóban szállt be a meccsbe, hogy rá sem lehetett ismerni. Basszus, hol van az a Zsótér, aki korábban a legreménytelenebb helyzetben is pörgött, ment, hajtott, akár egyedül is?
Kerezsi lecserélése tipikus Klafuric-pillanat volt. A félelem első perce, hogy elkezd belenyúlni a meccsbe, és abból valami baj lesz. Mutatom grafikon a cseréit, és a cserék hatásait az eredményre:
Tessenek a piros pontokat nézni. Az elmúlt fordulókban sorra jöttek a hatvanadik és hetvenedik percek között a cseréi, majd utánuk a bekapott gól(ok), és a vereségek.
Szerencsére most elmaradt, és Klafuric is kibírta egészen a 89. percig, hogy újabbat cseréljen. Akkor Lukic helyett jött Átrok, majd egy perc múlva Bocskay helyett Plakushchenko a jegyzőkönyv szerint, és Szabó Alex a valóságban, bár erre nincs értelmes magyarázatunk. Be is szartunk, amikor megláttuk, hogy Saskőy sporttárs felmutatja a kilenc perc hosszabbítást. Ezzel a csapattal:
Szappanos
Lovric, Prenga, Klemenz
Szabó A. (90.), Átrok (89.), Gomis, Tamás
Doka (45.), Kocsis (45.), Zsótér (67.)
Egyedül szegény Ennint sajnáltuk, hogy már nem lehetett a pályán, mert annyira álmodott a világbajnoki szereplésről a kanadai válogatottal, hogy legalább az ott megismert hosszabb hosszabbítást átélhette volna most.
Egyébként jól számolom, hogy
Kerezsi gólja egyben az egyetlen kaput találó kísérletünk volt a meccsen?
Bajnokot csináltunk a Fradiból
- eleve leadtunk nekik 9 pontot,
- majd elvettünk a Kecskeméttől 2+2+3=7 pontot, ami
- összesen 16, és
- jelenleg 9 pont az előnyük, amivel már bajnokok, szóval
egyrészt: szívesen, másrészt ennyivel tartoztunk a Kecskemétnek, miután éveken át képtelenek voltunk megverni őket. Eljött a nemes bosszúnk, és elvettük tőlük a bajnoki címet.
Persze mindez csak vicc. Éveken át a kecsói haverokkal azon nevettünk, hogy ha a Honvéd legközelebb bajnok lesz, akkor is a harminc forduló alatt legfeljebb 81 pontot fog gyűjteni, mert háromszor biztos kikapunk tőlük. Egészen hihetetlen, hogy idén egy adott fénytörésben úgy jött ki a matek, hogy a Kecsó lehetett volna akár bajnok is, azonban mi vettük el az ehhez szükséges pontjaikat. (Valamint adtuk le a legendás pesti szolidaritás jegyében a Fradinak. Innen is reméljük, hogy meghálálják az utolsó fordulóban, és elverik nekünk a Mezőkövesdet, nem úgy mint tavaly az MTK-t.)
Viszlát, Vasas
A tegnapi győzelmünk azt jelenti, hogy ha ma veszít a Vasas Újpesten, akkor matematikailag is kiesett, és döntetlen esetén is egy elég erős kombóra lesz szüksége.
magyarázat: a holnapi Videoton (30 pont jelenleg) – Mezőkövesden (32) valamelyik csapat biztos szerez pontot, így tuti az egyikük legalább 33 pontos csapat lesz a forduló végére, és mivel még Honvéd (32) – Mezőkövesd (32) is lesz, így szinte tuti, hogy lesz legalább tíz 33 pontos csapat. Ha a Vasas nem nyer, akkor maximum 33 pontja lehet idény végén, azonban csak 7 győzelme, és az mindenkinél kevesebb, tehát: kiesett.
A kivétel az, hogy ha a Mezőkövesd nyer a Videoton és a Honvéd ellen is, mert akkor a Vasas reménykedhet abban, hogy sem a Honvéd, sem a Videoton nem szerez több pontot a bajnokságban, és négy meccsen tíz ponttal megelőzheti mindkettőt.
update // 1-1 lett az Újpest-Vasas. Ha holnap nyer a Videoton, akkor kiestek.
35-40 perc,
vagyis majdnem egy félidőt tölt sorban az, aki a korzón megpróbál sörhöz jutni. Tegnap csak a gólt nem láttuk, pedig a szünet előtt indultunk a büfébe. Váltott műszakban, vagyis hol az egyikünk, hol a másikunk állt sorban, majd a finisben, az utolsó 15-20 percben már mindannyian.
Igazából mindegy mikor mentél, ugyanolyan szar volt a helyzet.
Egészen hihetetlen, hogy két év alatt nem sikerült ezzel valamit kezdeni, miközben már napokkal ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy négyezernél is több ember lesz a stadionban.
(Amúgy mekkora menőség lenne egyszer bojkottot szervezni, és nulla fogyasztást generálni. Hátha abból tanulnak.)
Osztályozókönyv
címlapkép: Bocskay és Szuhodovszki
