Pár hónapja épp arra járt, és észrevette, hogy nyitva a kapu. Bejött, és azonnal mesélni kezdett. Mesélt a városi házakról, mutatta hol lakott Puskás, hol volt a fészer, hol laktak Ulicskáék, Bozsikék, Cserjésék, hol volt a telep kapuja, hogy nézett ki a szippantós kocsi, mit termesztettek a kis konyhakertekben, hol lakott a póniló – és hol laktak Lajosék.
Pár hete a kispesti piacon futottunk össze. Lajos máglyarakást evett, én fonalat vettem. Szia, Lajos! Minden rendben? Minden – válaszolta. Beszéltünk pár szót, majd hagytam tovább falatozni.
Lajos maga volt a kispesti történelem. Évtizedek óta fotózta a csapatot, a klubot, a játékosokat, az embereket. Ikonikus képek tucatjait kattintotta, miközben megszoborta Puskást, Tichyt.
Sajnos az utolsó szobrának felavatását már nem élhette meg.
Viszlát, Lajos! Nagyon fogsz hiányozni.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
Édesanyám a kispesti Helikon művészeti egyesület tagja. Ott is rendre tiszteletét tette mindig a rendezvényeken, amikor tehette kiállításokon. Kellemes figura volt, egy jó emberrel megint kevesebben lettünk… Legyen neki könnyű a föld!
Édesanyám a kispesti Helikon kulturális egyesület tagja. Ott is rendre tiszteletét tette mindig a rendezvényeken, amikor tehette kiállításokon. Kellemes figura volt, egy jó emberrel megint kevesebben lettünk… Legyen neki könnyű a föld!
2009 és ’13 között, amíg toltuk a Honvéd TV-t kisBabarral és Lovival, majdnem minden hazain és budapesti vendégjátékon ott állt mellettünk és tolta a sztorikat (néhol némi önismétléssel, de kit érdekelt). Egyszer még fogadott is velem, az egyik borzasztóan unalmas hazai meccsünkön, hogy az 1996-os Népstadionos bajnoki döntőben a Fradi szerinte 2:-0-ra nyert a BVSC ellen és Lisztes meg Nicsenko rúgták a gólokat, én mondtam, hogy szerintem csak 1:0 és Kuntics, és Orosz tizit is hibázott, erre ragaszkodott hozzá, hogy fogadjunk egy sörben. Fogadtunk, persze nyertem, Lajos ment tovább fotózni a 16-os felé, Lovi meg közölte „ugye tudod, hogy sose kapod meg azt a sört, úgyis elfelejti?”. Persze elfelejtette, de a régi kispesti sztorikat sosem felejtette el, és ez a lényeg. Fater nevében is mondom, nyugodj békében, Lajos!