Tényleg le kell menni az idióták szintjére? Tényleg mindössze ennyi szellemi tőkével bír a lakossági internet kispesti szelete? Tényleg ekkora népbetegség nálunk a fu-fu-funkcionális analfabetizmus? Figyelj, mert besz*rsz. Én sem hittem el elsőre:
Tényleg képesek azon vitatkozni egyes emberek, hogy egy amúgy sok szurkoló által folyamatosan napirenden tartott kérdés, vagyis a Kispest szó visszakerülése a klub nevébe, az egyben a Honvéd kikerülését jelentené, tehát az megszűnne Honvéd lenni.
Mégis, ezek az emberek mit gondoltak? Hogy a javasolt név a Budapest Kispest, vagy a Kispest-Budapest lenne? Honvéd nélkül. Hosszasan érvelnek a Honvéd mellett, miközben egy szimpla Budapest-Kispest cseréről lenne szó.
disclaimer // megszakítva adásunkat, a jegyzőkönyv kedvéért leírom, hogy a névvita azért lángolt fel takarékon újra, mert a közelmúltban egy szurkolói ökumeniálén felkerült a Kispest név visszaadása a tartsuk nyitva akták sorába.
Na, de nem elég a hibás értelmezés, rögtön következnek a mindenféle tételmondatosított hivatkozási alapok, hozzácsapva a történethez egy másik, de ugyanúgy vinnyogva röhögős részt. Néhány példa:
egy. A Budapest Honvéd egy ismert márka az ismert a világon.
Az, bakker, ismert. Például olyan sok előnyünk származott belőle, hogy most hirtelen sem nekem, sem az ezzel érvelőknek nem jut eszébe egyetlen sem. Nemzetközileg konkrétan ismeretlenek vagyunk, a sportdiplomáciánk a béka segge alatt, Újvidék, Vilnius, Craiova mind szopás volt. És most már itthon is odáig süllyedtünk, hogy formailag a Honvédelmi Minisztérium is inkább a Fradit támogatja. (Igen, tudjuk, hogy a korábbi EMMI-hez tartozó sportállamtitkárság került át a HM-hez, és ő szórja a pénzeket. És igen, azt is tudjuk, hogy ez az egész Fradira vonatkozik, miközben valószínűleg a BHSE is szépen kaphat lóvét, viszont a BHSE nem mi vagyunk, hiába Honvéd nekünk is a nevünk.)
Az valamennyire lehet valós érv, hogy külföldön, ahol még hallottak Puskásról, ott esetleg hajlamosak a Honvédhoz kötni, azonban a kötésből egy dolog hiányzik: a Budapest. Viszont itt kérdezném meg, hogy a Puskáshoz hasonlóan világhírűen ismert kelet-európai játékosok közül hánynak a klubját tudnák megmondani kapásból a brandértékkel érvelők? Jasin? Masopust? Sindelaar? Bican? Wilimowski? Boniek? Ha Puskás miatt elvártnak tekintjük a Honvédot (és a Budapestet), akkor jogosan feltételezhető, hogy mi is képben legyünk másokkal.
Külön kiemelendő az is, hogy a nemzetközileg világhírű Bp. Honvéd márkanév mennyivel több szponzort hajtott fel az elmúlt 15-20 évben, mint azt megelőzően a Kispest-Honvéd. Rendesen kimaxolták a marketinget.
kettő. A Budapest Honvéd a nagy és eredményes klub.
Egészen csodálatos, hogy egyszerre több nagyvonalú ferdítést is tartalmaz ez az egyetlen állítás.
Kezdjük ott, hogy a Budapest és a Budapesti Honvéd nem ugyanaz a klub. Az előbbinek csupán hasonlít az utóbbira a neve, azonban az az egyetlen „i” betű jelentős különbséget hordoz. Pama vagy Puma? Adidas vagy Adios? Nem mindegy. A Kispest-Honvéd, a mai Budapest Honvéd közvetlen jogelődje 1991-ben kivált a Budapesti Honvédból, és azóta önálló futballklubként működik. A két klubnak, pár apró egyezményen kívül semmi köz egymáshoz. A Budapest Honvéd gyakorlatilag egy átnevezett Kispest-Honvéd.
Aztán maga eredményesség is relatív. 1949/50-ig a klub Kispest néven futott, önálló, városi egyesületként, és ért el kifejezetten szép eredményeket a magyar futball talán legerősebb korszakában. Ezt követően a klubot einstandolta a HSE, majd lepattintotta a budapesti részlegéhez, a BHSE-hez. A BHSE kiemelt egyesülete volt az 1956-ig tartó időszaknak, azonban fontos, hogy az első közös bajnokságot még Kispest néven indította a klub, és változatlan összeállításban, már Honvédként lett bajnok. A következő idényre érkezett Budai, Grosics és Kocsis, azonban a magot továbbra is az őskispestiek adták.
1956 után a Honvéd visszaesett, és egészen 1980-ig nem sikerült bajnokságot nyernie. Érdekesség, hogy ebben az időszakban a nagyok közül egyedül a Honvéd nem kapta vissza semmilyen formában a pár évvel korábban elvett nevét, pedig elindították a folyamatot. A Fradi újra Fradi lehetett, az MTK MTK, az Bp-i Dózsa pedig Újpesti Dózsa. A Kispest viszont maradt BHSE.
A nyolcvanas éveket megtoltuk, majd a rendszerváltást követően, 1991-ben külön útra lépett a labdarúgó szakosztály. Az 1991-es bajnokság még egyértelműen BHSE, az 1993-as viszont már KHFC.
A 2003-as kiesés környékén csődbe ment a klub mögött álló gazdasági társaság, és némi ügyeskedés, valamint egy komolyabb sportdiplomáciai sikert követően, az új céget, új névvel, új mindennel engedték nevezni a másodosztályba, miközben az akkori szabályok értelmében mehettünk volna a levesbe: a BLASZ-ba. Az akkor létrejött Bp. Honvéd tehát valamilyen formában a Kispest-Honvéd jogutódja, és ez az utódklub nyerte a bajnokságot is 2017-ben.
Jól láthatóan bonyolultabb a szövet annál, mint ami elintézhető egyetlen Bp. Honvéd címkével.
Faramuci módon a Bp. Honvéd nagy klubként való beállítása nem más, mint a Kispest-Honvéd elismerése, hiszen formailag ugyanarról a klubról beszélünk, csak idő közben átnevezték. Ahogy a Kispest-Honvéd se több, mint az 1949 végén a HSE által beolvasztott Kispesti AC, mert nem hozott ki magával többet a szakításkor, mint amennyit anno beleadott a közösbe.
A mai klub tehát nem más, mint az 1909-ben alapított Kispesti AC – Bp. Honvéd néven.
Márpedig ez nonszensz. Miért kellene egy klubnak totálisan nevet és identitást váltania a történelme során? És ha már megtörtént, miért kell ragaszkodni ehhez a megváltozott identitáshoz, eszmei és erkölcsi síkon kisemmizve belőle a valódi/eredeti klubhoz kötődőket?
Jó, értem, nem egyszerű felfogni az imént leírtakat, hogy a BHFC gyakorlatilag a KHFC, ami pedig a KAC. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak fogalma sincs a klub történelméről, jó esetben Puskást látja, aztán harminc év szünetet, Détárit, újabb szünetet, majd Lanzafamét. És közben Honvéd.
Ennél azért jelentősen több és tartalmasabb a történet.
három. A Honvéd az ország (vidék) klubja is, nem csak Kispesté.
Pontosan. Ezt senki sem tagadta. Én például őslőrinciként, egy Lipták-telepi családból lettem kispestes, ahogy a faterom ugyanonnan inkább talán honvédos, a nagyfaterom viszont megint inkább kispestes (1936-ban igazolta le a KAC).
A Kispest nem csupán egy településnév, nem köthető egyértelműen az 1949-ig önálló községhez, hanem egy fogalom. Legalábbis a futballban. A Kispest egészen a beolvasztásáig képviselt valamit, mégpedig a saját lábon állást, az utánpótlásba és a környékbeli srácokba, a közösségébe vetett hitet. A Kispest csápjai északon Kőbányáig, keleten Lőrincig, délen Csepelig, Soroksárig nyúltak, és már fiatalon összeszedte a legtehetségesebb játékosokat. A Kispest a környék klubja volt, és ugyanúgy szurkolt neki lőrinci, erzsébeti, ahogy most szurkol neki bárki a város, vagy az ország különböző helyeiről.
A Kispestből később Honvéd lett, és a Honvéd részben beköltözött a városba. Éveken át a Népligetben, majd a Népstadionban játszotta a hazai meccseit, és attól függetlenül, hogy idő közben elkészült a felújított kispesti sporttelep, a nagyobb meccseit még sokáig a Népstadionban rendezte.
A kispesti srácokat egy egész ország ismerhette meg ekkor, és szereztek egy sereg új szurkolót. A következő generációk nagyjai, Tichy, Kocsis, Détári egymásnak adták a stafétát, a Honvéd népszerűsége könnyen fenntartható maradt. A Honvéd, mint név, negyven év alatt beleivódott az emberekbe, és ezzel párhuzamosan elkezdődött egy értelmezhetetlen folyamat, vagyis a klub érdemi történelme és a Honvéd név közé helyezett egyenlőségjel kialakulása. Mintha 1909 és 1949 között nem létezett volna semmi, és az egész nem annak köszönheti a létezése és nagysága alapját, hogy az első pillanatban pont a bajnoki címért hajtó Kispestet sikerült beolvasztani.
(Zárójeles rész.) A BHSE-korszakból alig maradt fent olyan nyelvi emlék, ami kiemelné, vagy akár megemlítené a Budapest szót. Talán a legismertebb az ellenfelek által használt: „Budapesti Honvéd! A f*szomat szopd szét!” című és egyben tartalmú rigmus. Még a klub akkoriban használt indulójában sem szerepelt Budapest, hanem simán csak Honvéd.
A Budapesti nem volt több, mint egy technikai megoldás, nehogy véletlenül összekeverjék a Kispesti AC-ból lett fociszakosztályt a Honvéd Karikás Frigyes SE-vel, a Honvéd Bem József SE-vel, vagy a többi Honvéddal, például: Asztalos János, Békéscsabai, Bocskai, Botond, Damjanich, Dimitrov, Gáspár György, Kecskeméti, Klapka, Kun Béla, Légierő, Rákóczi, Szentendrei (a mai Csákvár!), Toldi, Zalka, és még sorolhatnánk hosszasan. Természetesen a sok Honvéd közül a leghonvédabb, a központi reprezentatív egyesület, a BHSE volt.
Vajon a Budapest(i) Honvéd névben használt Budapest melletti érvelésben mennyire számít a Budapest, és mennyire a Honvéd? Feltételezem a Honvéd a lényeg, ezért inkább csavarjunk egyet a kérdésen:
mennyit ad hozzá a Honvéd névhez a Budapest(i) szó használata?
Vagy úgy is fogalmazhatnánk: mennyit ad hozzá a Budapest? Mennyit ad hozzá a Kispest? Mennyivel lenne kevesebb vagy több, ha Budapest helyett Kispest lenne?
négy. Ismét egy „i” betű, és annak hiánya.
Arról a poszt egy korábbi bekezdésében már beszéltünk, hogy a Budapest és a Budapesti Honvéd mennyire nem ugyanaz. Most gondoljuk azt a részt végig, hogy milyen jelentéskülönbséget hordoznak a Kispesti Honvéd, Kispest Honvéd és a Kispest-Honvéd névváltozatok?
A Kispesti Honvéd alak egy birtokviszonyt feltételezne, vagyis egy Honvéd-egyesületet, amelyik Kispesten működik. Mivel szó sincs ilyesmiről, ez az alak nyilvánvaló hazugság lenne.
A Kispest Honvéd forma a mai, Budapest Honvédra hajaz, és a jelentése hasonló, mint az „i”- t nélkülöző többi intézményé, szervezeté: egy semmiben lebegő fantázianév (l. Budapest Klezmer Band, Budapest Bábszínház, stb.). Mivel az „i” a legtöbb esetben a fenntartóra utalna: állami, budapesti; vagy egy másfajta birtokviszonyra, az „i” nélküli megnevezések tényleg nem tudom mit jelentenek. Számomra értelmezhetetlenek.
A Kispest-Honvéd megoldás egyetlen kötőjelben különbözik az előzőtől, azonban ebben az estben a kötőjel talán többet jelent egy puszta írásjelnél. A Kispest és a Honvéd ugyanaz a klub, a Honvéd a Kispestből lett, és a Kispest is továbbélt valamennyire a Honvédban. A Kispest és a Honvéd ebben az alakban egyenrangú félként jelenik meg.
A két klub történelme 1949 után szétszálazhatatlanul összegabalyodott. Magával a történelmi ténnyel nincs mit kezdeni, és nem is kell. A HSE, bár követett el nem kevés ősbűnt, azonban azokat ma már nyugodtan, és kissé talán nagyvonalúan nevezhetjük eredeti tőkefelhalmozásnak, vagy említhetünk egy ehhez hasonló köznyelvesült mondást is: az első milliót nem kérdezzük. A Honvéd viszont ma is létezik, sok szakosztállyal, az országban működő egyesületek között az egyik legnagyobb sportolói létszámmal, elképesztő tudástőkével. Magyarul bizonyította, hogy képes jóval több lenni egy mesterségesen létrehozott egyesületnél. Nem kell szégyellni a Honvédot!
Viszont szurkolni sem feltétlen kell neki. Mármint a másik Honvédnak, és nem a Kispestnek (a mai Bp. Honvédnak). Engem speciel egyáltalán nem érdekel a kosárlabda, bár évtizedekkel ezelőtt sokszor megfordultunk a Dózsán. A kézilabda se nagyon hoz lázba, pedig egykori honvédos edző is volt a tesitanárom. Atlétikát tévében sem nézek, vízilabdával akkor találkozom, amikor az olimpián megnézik az ismerőseim, a többi sport pedig eszembe sem jut. Jogosan kérdezhetem, hogy mi közöm van nekem a Honvédhoz?
A másik Honvédhoz valóban nincs, azonban a miénkhez nagyon is, és nem akarom megtagadni azt a negyven évet, amit a két klub együtt töltött. Nem az eredményesség miatt, amit elveszíthetnénk így, nem a képzelt nagyság miatt, hanem mert a kettő ugyanez a klub volt. Kispesten működött, nekünk a környéken teljesen normális volt, hogy az utca végi klub, bár Honvéd a neve, az a Kispest, az a mi klubunk évtizedek óta.
(Ide betoldanék egy gyerekkori emlékemet.) A családunk az egykori Fórum mozi környékén lakott, és emlékszem, egészen kicsi koromban, a nyolcvanas években volt, hogy komplett utcaközösségek vonultak a stadion felé. A Marxon bekanyarodtak a Benedek Elekbe, esetleg egy csöngetés: „Jöttök? Igen, várj egy percet.” Innentől együtt bandukoltak. A Traktor-pályánál, ha nyitva volt, esetleg valami a büfében, bár sört, bort nem lehetett, hiszen ekkoriban alkoholtilalom volt a stadionok környékén. Le a Vaslemezen vagy a Hengersoron, és máris ott a stadion. A fakó nyúzta a salakost vagy a hátsó füvest, egy félidő rendszeresen belefért.
Nem ritkán harminc-negyvenfős csoportokban érkeztünk a stadionhoz. Akkoriban sosem gondolkodtam ezen, viszont a név kapcsán felmerült, hogy
- ezek az emberek a Honvéd miatt költöztek Lőrincre, vagy
- ott lőrinciként lettek Honvéd-szurkolók,
- esetleg sokadik generációk, és még a Kispestbe, a helyi klubba nőttek bele?
A nyolcvanas években nagyon kevesen jártak fel vidékről a meccseinkre, legalábbis az aktuális nézőszámhoz képest, vagyis a többségnek szükségszerűen budapestinek, hovatovább környékbelinek kellett lennie.
Ezeket az éveket 7-8000 körüli hazai átlaggal tartják nyilván, vagyis legalább kétszeresével a mai, motorizált országnak köszönhetően, a vidékiek intenzívebb jelenlétével összehozott átlagunknak.
Nyilván, negyven év alatt sokat változott a környék lakossága, és bár sok primer tapasztaltunk van, igazán mélységében mégsem ismerjük a klub mai beágyazottságát a térben hagyományos környezetében. Annyi biztos, hogy harminc-negyven éve, vagyis a BHSE-korszak utolsó éveiben még erősen kispesti (lőrinci, etc) volt a meccsre járó szurkolók összetétele.
De visszatérve a fő témához: a Honvéd-korszak átmentette a kispestiséget, a lokalitást, miközben bevonzott új szurkolókat. A környékbeli klub kilépett az országos piacra, megmérette magát, és sikeresnek bizonyult. Márpedig ez a Honvédnak köszönhető.
A Kispest, mint anyaklub évtizedeken át önállóan működött, majd a háttérben megbúvó szálként velünk élt a Honvéd-időszakban, és volt olyan erős, hogy megbirkózzon vele. Bár maga alá gyűrnie nem sikerült, azonban túlélni képes volt. Talán nem véletlen, hogy ma is Kispestként szurkolunk a klubnak, és nem Honvédként.
A Honvéd is hozzátette a klubhoz a magáét, mégpedig a Nagyság Érzetét. A Kispest, bár valószínűleg önerőből is bajnok lett volna 1950-ben, igazából egy szerény külvárosi egyesület volt, a három nagy (FTC, MTK, Újpest) után rögtön a következő, valamivel a Vasas előtt. A Kispest 1916-ban került fel az élvonalba, és az 1949-es beolvasztásáig az FTC és az Újpest mellett harmadikként, végig ott szerepelt. A korszak futballjának erősségét ismerve már ezzel valami egészen elképesztő dolgot vitt véghez. Azonban Valódi Naggyá soha nem sikerült válnia. Sajnos a kőstadionja későn készült el, sajnos a város közlekedése sem volt olyan jó, mint mondjuk Újpesté, sajnos nem volt mögötte akkora tőke, mint más kluboknál, és még egy csomó minden hátráltatta abban, hogy előrébb léphessen. A kezdőlökést ugyan a Kispestnek köszönheti, a valódi nagyságot azonban már a Honvéd hozta el, és ez a nagyság nem csupán beépült a klubnarratívába, hanem elvárás lett a szurkolók részéről is, aminek meg kell felelni. Grande Honvéd, ugye.
Horváthné Szabó Klára
(Innentől kifejezetten személyesebbre veszem, mert valóban így gondolom, és minden mást leírni hazugság, és egyben hiányos poszt lenne. Cserébe könnyen előfordulhat, hogy egyes olvasók számra sértő mondatokat fog tartalmazni. A kinyilatkoztatásnak tűnő személyes attitűdök már csak ilyenek.)
A Kispest és a Honvéd tehát szétválaszthatatlan.
A Kispest tagadása (vagyis a Budapest szerepeltetése) nem több egyszerű történelemhamisításnál, múlttagadásnál, vagy ha igazán nagyot akarok mondani, közel olyan, mint elfogadni a felcsúti klub jelenlegi nevét. Az einstandot, a lopást, a hatalomnak kiszolgáltatottságot.
A Kispest szó mindeközben nem egyszerűen a lokalitást jelenti, hanem egy, a név mögé képzelt szemléletet, ahol a klub körüli közösségek kiemelten fontosak. Mindamellett, hogy egyetlen szóban jeleníti a történelmünk korai évtizedeit, a használata egyfajta tiszteletet is kifejez saját magunkkal szemben, hiszen saját néven szólítjuk vele magunkat.
Egyszerű magyarázatként tekintsük példának Horváthné Szabó Klárát. Horváthné Szabó Klára esetünkben ugyan egy kitalált név, azonban felteszem kérdésként: vajon Horváthné Szabó Klára Horváthné Kláraként hivatkozik magára egész életében, vagy fontos számára a Szabó-ág, esetleg a Szabó név?
Anno, amikor a címermizéria volt, direkt nem szólaltam meg. Esküszöm, pont lesz*rom, és igazából azóta is. Nekem aztán mindegy, hogy a menekülő kommunista vagy a pajzs, esetleg a KAC. Azt tudtam, hogy a Bilbao-címer nem tetszik, viszont tényleg másodlagosnak tartottam a név mellett.
Viszont a név miatt akár óvodás módjára is képes vagyok raplit csapni, végtelen hosszan hisztizni.
Az én klubom a Kispest, a fateromé inkább a Honvéd, nagyfateromé megint a Kispest, és ezek metszete a Kispest-Honvéd. Nem a fiatalságomé, hiába firkáltam tele az összes tankönyvemet KHFC-vel, hanem az agyamé, az elveimé. (A firkákból befotóztam párat a posztba.)
Innentől pedig nagyon egyszerű:
Kispest-Honvéd
Ilyen név mellett aztán bárki lehet honvédos, kispestes, viszont sajnos, a tisztán budapestesektől, amennyiben léteztek, meg kell válnunk, hacsak nem tudják megoldani ugyanúgy gerillában, mint teszi azt évtizedek óta szinte az összes szurkoló, amikor folyamatos kispestezéssel szurkol egy nem Kispest nevű klubnak.
Egy dolgot viszont nem tudok elfogadni: a Kispest szó megkérdőjelezését. Ilyenkor automatikusan leszáll a köd, és azt gondolom a budapestesről, hogy ez sem jobb Szöllősinél, ez is el akar taposni minket örökre, el akar venni tőlünk valamit, ami a miénk.
Jelenleg, és esküszöm, évek óta gondolkodom rajta, egyszerűen nem látok egyetlen értelmes érvet sem a Budapest mellett. És pont nem érdekelnek a relatíve új belépők, hogy nekik ez a Honvéd, mert a Honvéddal a névben nem baszakodna szerintem senki, viszont a Kispest, a kispestiség kizárása a szememben akkora bűn, hogy ilyen esetekben képes vagyok egyenesen megkérdőjelezni a delikvens szurkolóságát: mégis mi köze ehhez a klubhoz, ha mindössze ennyit képzel, ennyi tud róla, és egy ennyire kis szelete érdekli csupán?
Részemről nem kérdés: Kispest-Honvéd.
Szevasztok.
címlapkép: részlet A nemzetállamok és a polgárság kora c. törikönyvemből
