Mastodon Mastodon

Arra a következtésre jutottam, hogy bár az MLSZ kiírja, mint bajnokságot, valójában nem létezik olyan, hogy NB II.

Egyáltalán nem megsértve a mindenféle kiscsapatokat, azonban az NB II. komolyságát már az erősen megkérdőjelezi, hogy az MLSZ engedi, 500-1000 fős stadionokban* rendezzenek mérkőzéseket. Konkrétan az NB II. bajnoka Magyarország papíron tizenharmadik legerősebb klubja, és még az osztály középmezőnye is benne van az első húszban. Mindez történik jó esetben ötszáz nézők előtt.

*_ ha egy 90×45 méteres pályát körbeállva méterenként egy fővel számolunk, akkor az 270 nézőt jelent.

A méret természetesen szabályos, ugyanis a hatályos Infrastruktúra szabályzat (24. o.) két kategóriába sorolja az NB II-es pályákat:

  • D // legalább 1000 ülőhely,
  • E // legalább 600 ülőhely,

majd lapokon át sorol mindenféle attribútumokat, kezdve a kapufa anyagától, a büfék kialakításán át, egészen a hangosításig, azonban a D és az E kategória között mindössze 400 szék a különbség.

A soroksári stadion drónfelvételeken

Jól látható, ahogy a csákvári, úgy a soroksári stadion is a minimumot ugrotta meg. Soroksáron még állóhely is csak korlátozottan van.

Sajnos azt nem publikálta az MLSZ, vagy pontosabban sehol sem találtam, hogy publikálta volna, az egyes stadionokat hány nézőre (hazai és vendég) hitelesítették, ahogy azt sem, hogy milyen besorolást kaptak. Nem volt ez mindig így. Például (és most hasra ütök, mert korábbi és későbbi évekből is van hasonló kimutatásom) 1921-ben, amikor azért volt fontosabb dolog az országban, az MLSZ Hivatalos Értesítőjében megjelentek a részletes pályaminősítések.

Nyilván, a Soroksárnak, ahogy a legtöbb NB II-es klubnak nincs is többre szüksége, elég ehhez megnézni, hogy amióta feljutottak, a hazai nézőátlaguk mindössze egyszer lépte át az ötszázat. Abban az idényben több meccsükre is 800 néző látogatott ki, miközben a stadion befogadóképessége már akkor is 600 fő volt, tehát ennyire vehetők komolyan a közölt nézőszámadatok még abban a nagyságrendben is, ahol az ujjal mutogatás módszerével kényelmesen megszámolható lenne pár perc alatt mindenki.

idénynéző (átlag)helyezésországosan*
2014/153699/1625
2015/163837/1619
2016/175324/2016
2017/183688/2020
2018/193747/2019
2019/2042910/1922
2020/214448/2020
2021/223118/2020
2022/233765/2017
* az NB I. létszáma + a Soroksár helyezése = az országban elfoglalt helyezés

Tényleg nem a Soroksárt bántva, azonban az egész NB II., vagyis a hazai (honi) második vonal komolyságát árazza be, hogy egy kb. 600 főre hitelesített stadionnal rendelkező, átlagban 400 néző előtt játszó klub az ország egyik topcsapata, a kiemelt élvonalat követő közvetlen élvonal utáni szint.

Kontrasztként nekem elég erős, hogy a tavalyi 17. Soroksár átlagban 376 néző előtt játszott egy apró, de számukra bőven megfelelő létesítményben, miközben az alig hat pozícióval előtte végző 11. Honvéd 4069 néző előtt egy zsírúj fullextrás stadionban.

Félelmetes a szakadék a két liga között.

Ha az MLSZ komolyan gondolná ezt az NB I-NB II. dolgot, akkor valamit ki kellene találnia, mert addig nehéz magyar utánpótlásról beszélni, amíg nem léteznek valódi profi osztályok itthon. Mégis hol játsszanak az ún. tehetségesnek nyilvánított fiatalok?

Van egy NB I., amit agyondotálnak, túlpénzelnek, és van egy NB II., ami nem több, mint kettő-négy csapat purgatóriuma, mert épp nem férnek be az NB I-be, viszont az NB II-ben sincs semmi keresnivalójuk, még ha a pályán nem is ezt bizonyítják. A többi klub csak úgy létezik, igazából minden cél nélkül, és az egyetlen feladata, hogy vele legyen meg a versenykiírásban előírt létszám.

Baromira kínos lenne kimondani, hogy jelenleg

a magyar futballpiramisból hiányzik a második szint.

Képzeljük el, hogy az NB I. tizenhat csapatból áll, és fent van mondjuk a Honvéd, Vasas, Győr, Pécs/Szeged, a Felcsút helyett mondjuk a Haladás, és még valaki helyett a Nyíregyháza. Szerintem a kutyának se tűnne fel, ha ebben a világban az NB I. után közvetlenül az NB III. különböző csoportjai következnének. Ekkora a különbség.

Magyarországon nincs 12+18 (idén), vagy 12+20 (tavaly), vagy 12+16 (jövőre) valódi profiklub, és nem azért, mert ne lenne rá pénz, vagy szándék, hanem mert vagy hagyománya nincs, vagy olyan szinten érdektelen amit csinálnak, hogy szinte még a saját játékosaik családtagjait se mozgatja meg. Mindenféle cél és perspektíva nélkül léteznek profinak nevezett klubok.

A Soroksárra például rá lehet fogni, hogy kisFradi, valamiféle NB II-es elfekvő és/vagy felhozó a Fradi «fiataljainak», mert ha megnézzük a keretet, akkor azt látjuk, hogy ebbe a kategóriába tartozik a 26 éves, amúgy az MTK-ból 2021-ben igazolt, majd szinte azonnal kölcsönadott Katona Máté, a 21 éves Hajdú Roland, a 19 éves Kaján Norbert, a 27 éves Valencsik Dávid (egészen abszurd, de 2015 óta játszik kölcsönben Soroksáron), a 20 éves Stefan Varga/Varga István és a 20 éves Vogyicska Balázs. Kérdés azonban, hogy vajon milyen perspektívát látnak maguk előtt, amikor arra gondolnak, hogy Fradi?

A Soroksárnak legalább van valami értelme, ha más nem, a Fradi fiókcsapata. Amennyi játékosa egy Fradinak van, teljesen érthető, hogy csapatot keres számukra.

Viszont így is maradt egy sereg klub, aminek a létezését ugyan meg lehet indokolni, mert nagyon jó dolog, hogy sok klub van az országban, hogy sokan fociznak, és mivel az utóbbihoz előbb-utóbb szükség lesz az előbbire, a kettő szorosan összefügg. Azt viszont nehéz megindokolni, és tényleg nem megsértve őket a kiemeléssel, egy Csákvárt mégis hogy a francba lehet profi másodosztályú klubnak nevezni? Minek kellett eltorzulnia a magyar labdarúgásban, hogy ilyesmi megtörténhessen, és minek, hogy ezt a jelenséget

senki nem érzi cikinek a futballirányítás környékén?

Mi lehet egy Csákvár (Tiszakécske, Kozármisleny, mindegy) célja? Termel bármi értelmeset, hozzátesz bármit a profinak nevezett világhoz, vagy akár a magyar futballhoz?

Tényleg az a rögvalóság, hogy egyszerűen kis ország vagyunk, és nincs két valóban profi osztályra elegendő klubunk. Talán még a 12+12 is sok lenne, azonban a probléma mégsem létszám, hanem a célok, küldetések, vagyis maga a létezés értelme. Mivel úgysincs néző, az érdeklődés nulla, feljutni nem akarnak és tudnak, gyakorlatilag nincs közvélemény és következmény ebben az osztályban (NB II.), tehát nincs kinek és mit számon kérnie, akkor legalább valami küldetése, filozófiája lehetne a kluboknak, és a tisztán öncélú létezésük ne csupán holmi vegetálásban merüljön ki. Valami ilyesmi irányba kéne tolnia az MLSZ-nek őket, ha már maguktól képtelenek rá, miközben eleve közpénzből fizetjük szinte az egész bulit.


címlapkép: Tiszakécske, 2019, a kupameccsünk előtt

🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

“Arra a következtésre jutottam, hogy bár az MLSZ kiírja, mint bajnokságot, valójában nem létezik olyan, hogy NB II.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Teljesen egyetértek, szürreális a különbség a két bajnokság között.

    Részemről el tudnék képzelni egy megosztást: egy profi és egy amatőrbajnokságot. A profi bajnokságban 14-16 csapat, mindegyikben meghatározott számú magyar játékossal, meghatározott infrastruktúrával (minimum 5000 ülőhelyes stadionnal), követelmény legyen még a szurkolói bázis és a futball hagyományok (szurkolói kultúra) megléte. Költségminimummal és költségplafonnal.

    Nincs kieső, csak bajnok sokkal látványosabb is lenne a foci, mert mindenki győzni akar, mint egy bronzmeccsen a VB-n,
    A többieknek pedig maradna a mostani rendszer.

    1. Hasonlón szoktam gondolkodni én is. Be kellene vezetni a zárt bajnokságot, mint volt anno Hollandiában. Nem lehetne a masodosztályból kiseni. Ha valakinek nem úgy jön ki az év, vagy épp gyengébb fiataljai vannak, nyugodtan tudna építkezni, mert nem tud lejjebb esni. A létszámot meg lehetne vitatni. Nb3 más full amatőr liga gizetés nélkül. Aki pénzt akar az hajtson és menjen a régió profi csapatába.

  2. Teljesen egyetértek, szürreális a különbség a két bajnokság között.

    Részemről el tudnék képzelni egy megosztást: egy profi és egy amatőrbajnokságot. A profi bajnokságban 14-16 csapat, mindegyikben meghatározott számú magyar játékossal, meghatározott infrastruktúrával (minimum 5000 ülőhelyes stadionnal), követelmény legyen még a szurkolói bázis és a futball hagyományok (szurkolói kultúra) megléte. Költségminimummal és költségplafonnal.

    Nincs kieső, csak bajnok sokkal látványosabb is lenne a foci, mert mindenki győzni akar, mint egy bronzmeccsen a VB-n,
    A többieknek pedig maradna a mostani rendszer.

  3. Minden relatív. A 2×16 csapatos NB2 még súlyosabb volt. Anno a Fradi 3 év alatt 23 különböző csapattal játszott a Keleti csoportban. A „riválisok” 80%-a ma a másodosztály alatt van (közel fele a vármegyében):
    NB1-es: Kecskemét, Mezőkövesd
    NB2-s: Budafok, Kazincbarcika, Nyíregyháza
    NB3-as: Békéscsaba, BKV Előre, Cegléd, DVSC-DEAC, ESMTK, Karcag, MTK II, Szolnok
    megye 1-es: Bőcs, Jászberény, Makó, Vác, Vecsés
    megye 2-es: Baktalórántháza, Jászapát, Orosház, Tuzsér
    megye 3-as: Tököl

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.

Exit mobile version