Bocs, srácok, rettenetesen hosszú volt a hét, és ennek a hosszúságnak az lett a vége, hogy nem maradt erő, és legfőképpen idő posztot írni. Belekezdtünk ugyan több anyagba, azonban egyet sem fejeztünk be. Ezekből a kerekebb darabokat majd valamilyen formában kiszórjuk a jövő héten.
Amit viszont nem írunk meg, hogy voltunk csütörtökön egy elég jó kis focitörténeti konferencián, ahol legfeljebb egy-két előadás közben fordult elő, hogy a mobilunk nyomogatásába menekültünk. Akit mégis érdekelnének az ott elhangzottak, jövő tavasszal figyelje a budapesti igazgatóság oldalát, mert az előző konferencia anyagához hasonlóan, ez is egész biztos megjelenik önálló kötetben.
Szolgálati
Mielőtt azonban rátérnénk a Csákvár elleni meccsre, amiről amúgy nemigen lesz szó a posztban, itt szeretnénk előre szólni, hogy hétfőn, amikor ugyanerről a meccsről kellene majd írni valamit, az előzetes terveink szerint – ha nem történik valami kivételes a meccsen, akkor – valószínűleg nem kerül ki több, mint egy osztályozókönyv és pár mondat, mert 2023. december 11-én, vagyis pont hétfőn lesz nyolcvan éve, hogy meghalt a klubtörténelem egyik legjelentősebb személye, Mayer Béla, és inkább vele foglalkoznánk. Feltéve, ha elkészülünk addig. Aztán ha nem, akkor legfeljebb hosszabb lesz a poszt a Csákvárról, ahogy a honfoglalás is átcsúszott 895-ről 896-ra, mert nem készültek el az ezeréves ünnepség rendezvényeinek helyszínei.
Csákvár réteges öltözködés
Hogy őszinte legyek, szombat este fél tizenegy magasságában legfeljebb mérsékelten érdekel a vasárnap délutáni meccs. Egyelőre jobban foglalkoztat, hogy meglegyen a teljes Mayer-anyag (nem lesz meg, hiába tettem bele vagy negyven órát tisztán), és mennyire kell majd aláöltöző, mennyire lesz fázós a program.
Az aláöltözés azért is lényegi (kardinális, sőt, egyenesen kardigános) kérdés, mert a jéger helyett használt alsó aláöltözőm ugyan egy remek darab a hidegben nem utolsó szempont hőháztartás szempontjából, azonban van egy olyan tulajdonsága, hogy a farmernadrág övvonalánál mintegy tizenöt centivel magasabban van a gumírozása, tehát ennyivel feljebb rögzül az ember törzsén. Ez még önmagában nem lenne baj, azonban hiába van az alsónadrágon és a farmeren a hugyozás folyamatát megkönnyítendő céllal ún. slicc, az aláöltöző sajnálatos módon ezzel a truvájjal nem rendelkezik. Vagyis egy szimpla hugyozás, ami a hő- és energiamegtartás miatt legalább olyan fontos, mint a réteges öltözködés (l. nem kell fűtenie a szervezetednek plusz pár deci folyadékot, és ezt az energiát másra fordíthatja), közel lehetetlenné, vagy pontosabban elképesztően körülményessé válik innentől. És mivel kényelmetlen, képes vagyok a végtelenségig halogatni, pedig pontosan ismerem mindkét következményét a nem cselekvésnek: 1. fölösleges hőleadás, nagyobb fázás, 2. ismeritek azt a pillanatot, amikor az utolsó méterek vannak már csak hátra az otthoni mosdóig, azonban és bár soha nem ejted el, ekkor mégis, majd csak harmadikra találod el a bejáratni ajtó kulcsát? Na, pont olyan.
Aztán ott van a zárt terek problémája, ugyanis a zárt terek általában fűtöttek. A tartós kinttartózkodásra optimalizált ruházat azonban csak korlátozottan alkalmas a belső kényelemre, ugyanis egyszerűen pillanatok alatt iszonyatosan meleged lesz, miközben az aláöltözés miatt nincs mit levenned. Mégsem flangálhatsz a Lipták pubban feszülős cicanaciban, mint egy eltévedt balettáncos. A kabáttól még meg lehet szabadulni, akár a pulóvertől is, hiszen a póló és a felső aláöltöző (ennek is tuti van valami neve) még elmegy, azonban a lenti két réteg már sok. A tapasztalatom az, hogy ilyenkor annyira félek a beizzadástól, hogy inkább be sem megyek a fűtött helyekre.
Mindezek persze teljesen érdektelen problémák a széles olvasóközönség számára, azonban pontosan annyira hozzátartoznak a meccsnaphoz decemberben, nulla fok alatt, mint a keret sérültjeinek számolgatása. Talán még jobban.
Nem hiszem el, hogy a stabilan meccsre járó szurkolók, akik a saját tapasztalatikból indulnak ki, egy Honvéd-Csákvár előtt ne azzal töltenének el hosszú perceket, hogy próbálják megtippelni, mennyire kell felöltözni ahhoz, hogy alsó hangon két órát a szabadban töltsenek egy kellemetlenül zugos stadionban. De közben azért ne öltözzék nagyon túl, mert akkor meg kényelmetlenül fogják érezni magukat.
Iszonyatos dilemmák ezek.
Ilyenkor tényleg ki a francot érdekel, hogy Kálnoki-Kis felépült vagy sem?
A szakértő szurkoló (nem én)
Az átlag szurkoló nem szakember. Az átlag szurkoló persze ettől még ért hozzá. Mondjuk ez a hozzáértés általában valamiféle első benyomáshoz ragaszkodáson alapul, tehát ha Lukic mondjuk jó napot fogott ki az első meccsén, akkor lehet egy teljes éven át utolsó tróger, akkor is egy félisten. Vagy Batik, ha rossz meccsel indított, akkor történjen bármi, Batik rossz. A szakértő szurkoló szakértelme pont az önnön tévedhetetlenségének képzetén alapul.
A szakértő szurkolót persze úgy tűnhet, egyáltalán nem mozgatja a ruházat összetétele, és a hőmérséklet (itt természetesen azokról a szakértő szurkolókról beszélünk, akik számára releváns a hőmérséklet, mert a kanapén édesmindegy, hogy frakkban vagy tréningnadrágban néz valaki mérkőzést), a szakértő szurkoló ugyanis nem őszinte, és kifelé összeállításokról, reményekről, kombinációkról, formációról, taktikáról, a csatársor legjobb összetételéről hajlandó csak beszélni. A többi szakértő szurkoló pedig csak erről hajlandó hallani, olvasni.
Én nem vagyok szakértő, a csatársor majd akkor foglalkoztat december 10-én, a várható nulla fokban, amikor egy órával előtte felkerül az MLSZ adatbankjába a kezdőnk. Ilyenkor rituálészerűen ránézek a telefonon, magamban összerakom, hogy nagyjából mi lehet a kezdő, és ha nem jön ki sehogy sem a matek, akkor szólok csak a többieknek: „szerintetek ez négy- vagy ötvédős lehet?” Valamit megállapítunk, majd kikérünk még egy kört, mert messze még a kezdés – és beszélgetünk tovább valami teljesen másról.
Tök fölösleges órákat pofázni a semmiről, hogy mi lenne akkor ha, vagyis nem akkor, hanem ha úgy, vagy mégis inkább máshogy. Meg persze azt se felejtsük, hogy. Bevallom, évek óta nem érdekel ez a része a focinak, és meghagyom inkább a szakértő szurkolóknak, és bemondom az őszintét: ilyenkor az aláöltöző, és így a saját kényelmem és komfortérzetem kérdése tényleg jobban mozgat.
Persze, pontosan tudom, hogy ki hány gól, gólpassz, hány percenként hoz valamit, mennyi lapot fújtak ellene, iszonyatos mennyiségű statisztikám van, mert a nagy adattömeg már megint érdekes. A kettő közötti rész, amiből szorgos munkával, hétről-hétre maga az adat lesz, valahogy nem hoz lázba.
Illetve annyiban mégis, hogy ezeket az összetevőket hívjuk közkeletű nevén mérkőzésnek, és ide járunk ki szurkolni. A Csákvár például a Honvéd 38. tétmeccse lesz a 2023-as évben, és ha nem baszom el, akkor a 38., amin jelen vagyok.
Valahol vicc, hogy azzal, hogy blogot írogatunk, hogy minden meccsen ott vagyok, sokan azt hiszik, értek, értünk a focizhoz. Hatalmas tévedés. Nekem halvány fogalmam sincs a játék elméletéről. Én csak azt tudom, hogy tetszik az, amit látok, vagy sem. Simán lehet, hogy egy játékosról nem értem, mi tartja nemhogy a pályán, egyáltalán a szakmában, hiszen az össze szám, amihez hozzájutok az mutatja, nincs semmi értelme, aztán mégis, az összes edzője ragaszkodik hozzá.
Tudok hinni valamiféle várható értékben, ami a fociban is működik valamennyire, ha kellően hosszú időtávot nézünk, azonban mindig vannak kivételek, és hát, valójában az az igazság, hogy szinte csak kivételek vannak. Ott van például a már idézett Lukic. 2021 ősze alapján 2022-ben alsó hangon húsz gólt vártunk volna tőle, erre lőtt négyet. 2023 tavaszán, semmit sem vártunk a már szinte leállt, besértődött játékostól, erre két sértődése között képes volt megrázni magát. Aztán persze lehet azzal játszani, hogy utólag kiigazítjuk az üres évét, és a két jó félszezonját ráátlagoljuk, azonban ezzel csak az a gond, hogy magunkat verjük át.
A Csákvár elleni várható értékem a döntetlen, szám szerint az egy-egy. Bobál vagy Kerezsi góljával, esetleg valaki más, teljesen véletlenül, és Bobál, illetve Kerezsi botrányosan rossz meccset játszik. Bármi lehet. Csak azért, mert múlt héten, az kevés magyarázatnak. Viszont hosszú távú adatsorunk nincs, hiszen eleve nyártól vagyunk csak a másodosztályban, és a keret is valamikor októberre alakult ki, aztán novemberben már edzőt váltottunk. Mi a francot számolgasson így az ember? Azt már csak zárójelben merem idetenni, hogy egy feljutni szándékozó csapatnál ennél komolyabb háttérmunkát várnánk el, kezdve a keret összerakásán át, az edző kiválasztásáig.
Meccs az lesz,
és valószínűleg hideg is. Idén sajnos utoljára, legközelebb február elején, nagyjából ötven nap múlva. Az sok, nagyon sok egy olyan embernek, aki szeret ott lenni a meccseken, szereti a meccsnapokat megélni.
címlapkép: a városban utálom a havat, de a régi Bozsikban imádtam.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
