Mastodon Mastodon

Kubatov mondataiban nem is a Fradi a lényeg, hanem az egész rendszer hozzáállása a sportegyesületekhez

Keress egy ellenséget, személyesítsd meg, majd hagyd, hogy a lakosság intézze a többit.

Nincs két NER. Nincs olyan, hogy kiszemezgetjük belőle a jó részeket, miközben halkan elismerjük, van azért benne bőven rossz, hiszen az egész rendszer arra törekszik, hogy lehetőleg mindenre rátelepedjen, mindent áthasson, mindent magába olvasszon. Ugyanaz a NER az oktatásban, az egészségügyben, ugyanaz a NER a sportban, a sajtóban, nincs más NER a közbeszerzésekben, és nincs más a politikusok megszólalásaiban sem. Ahogy két Kádár-korszak (létező szocializmus, kommunizmus, mindegy minek nevezzük) sem volt. Az univerzalitásra törekvő rendszerekben minden összefügg mindennel, és minden egyetlen központból eredeztethető.

Nem egyértelműen kispesti téma, azonban annak megértéséhez, hogy miért történik az velünk, ami történik, ahhoz magának a rendszernek a logikája környékén érdemes keresgélni.

Első premissza: a tévedhetetlenség.

Kubatov nyilvánvalóan tévedett, amikor egy állami tulajdonú cég vezetőjét vádolta meg azzal, hogy a cég nem támogatja a továbbiakban a papíron nem állami Ferencváros egyik szakosztályát. Emiatt lett a cég vezetőjéből egy ember, aki „mit sem sejt a nemzeti érzésekről”, kettő az egyben lerendezve magának az embernek a kizárását a magyarságból, a nemzetből, valamint került diszkrét egyenlőségjel a Fradi és a nemzet közé. (A nemzetből, magyarságból kirekesztésnek óriási hagyományai vannak Magyarországon, és még manapság, minden ismert történelmi tapasztalat ellenére is előfordul akár a legmagasabb pozíciók szóhasználatában, gondolatvilágában is. A legjobb persze, hogy Bényi korábban sportvonalon mozgott, és 2022-től a Budapesti Olimpiai Bizottság elnöke, aki a Maharthoz eleve valószínűleg mint őrhelyre került.)

Hiába derült ki, hogy a cég feletti tulajdonosi jogokat gyakorló minisztérium közvetlen utasítása volt a szponzoráció megszüntetése, Kubatov nem módosított, és továbbra is a cég nemzeti érzésre jól láthatóan sz*ró vezetőjét teszi felelőssé. Még külön feliratozott képet is szerkesztettek a Facebookon nyilvános bejegyzéshez, hogy az emberek pontosan tudják ki az a nemzetietlen féreg, aki ráront a Ferencvárosra.

Figyeljük meg magát a szóhasználatot: hátba szúrta. Aljas és fondorlatos módon. (képernyőkép: Facebook / Kubatov Gábor)

Második premissza: a lakosság tudatlanságának fenntartása

Csak a tudatlan tömegek irányíthatók, és ha a tömegeket folyamatos bizonytalanságban tartjuk, miközben néha erős kézzel rámutatunk a felelősökre, akkor a milliónyi információ tengeréből szerencsés estben csak annyit fognak kiszűrni, hogy mi megvédjük őket. Ennyi pont elég.

Most épp a Mahart Passnave Kft. vezetőjétől kell megvédeni a nemzetet. Az teljesen lényegtelen, hogy a Mahart Passnave Kft. tulajdonosa az Építési és Közlekedési Minisztérium, valamint annak minisztere, Kubatov párttársa, Lázár János gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Mindez teljesen lényegtelen, a lakosságnak amúgy is bonyolult lenne elmagyarázni (ráadásul l. első premissza: borulna a tévedhetetlenség), maradjon tehát Bényi.

Harmadik premissza: a túlkapások hallgatólagos támogatása

„El a kezekkel a Fraditól!! Bényi takarodj!”

Ez a szöveg jelent meg egy molinón az egyik Duna-parti jegypénztáron.

Az most mindegy, hogy a Mahart Passnave Kft. épp elvette kezeit a Fraditól, hiszen pont az a lényeg, hogy nem kívánja a továbbiakban támogatni, azonban ilyen apróságokon felesleges fennakadni, amikor mindannyian tudjuk jól, itt a jár esete forog fent. Mivel a Fradi = nemzet, a cég is állami cég, az állam a nemzeté, tehát az állami cég támogatása jár a Fradinak.

Egy politikus megszólalt, mondott egy nyilvánvaló ferdítést, hülyeséget, és ennek az lett a következménye, hogy egy vagy pár ember vak hittel és buzgósággal azonnal akcióba lépett. A politikus azóta sem javította magát, nem kért elnézést, inkább hallgatólagosan támogatja ezeket az akciókat. Ráadásul ha jól értelmezzük a legutóbbi bejegyzését, akkor egy televíziós műsorban még inkább beleállni szándékozik a történetbe.

Negyedik premissza: következmények nélküliség

Bényi és a Mahart Passnave Kft. teljesen lényegtelen, eldobható szereplők. Most kicsit rossz az embernek és a cégnek, azonban úgyis hamarosan akad egy következő ellenségkép, akit majd lehet gyűlölni, és rögtön elfelejtődik az előző. Elnézést senki sem fog kérni, vagy ha mégis, talán évek múlva, közel sem akkora nyilvánosság előtt, mint ahol a betámadás történt.

Gyakorlatilag minden mindegy, így akár a tények elferdítése, akár a részigazságok, de akár a nyilvánvaló hazudozás is belefér, a lényeg, hogy legyen egy ellenség, akitől éppen megvédjük a mit. A nemzetet, a magyarságot, és az ezekkel egyenértékű dolgokat, például a Ferencváros.

Az a fontos, hogy az emberekben kialakuljon egy egészséges mi-kép, ami ugyan teljesen üres, hiszen nem létezhet benne semmi, amihez képest hetente lehet más az ők, a nem mi, akiket éppen gyűlölni ajánlott. Ebből következik, hogy mindig csak és kizárólag ők vannak, a minket elveszejteni akarók. A pozitív mi-képből így lesz valójában egy negatív, mindig másokhoz képest értelmezett katyvasz, amiben idővel feloldódva a lakosság annyira bizonytalanná válik, hogy ezek után bárkitől meg lehet védeni (a szavak szintjén), akár még úgy is, hogy az a bárki egyáltalán nem támadott rá, és szándékában sem állt ilyesmit tenni.

Nincs két NER. Egyetlen, mindent átható logika van.

Egy rendszer, ami mindenhol ott akar lenni, mindent szabályozni akar, mindehol és mindenkor mi/ők kategóriákat akar meghatározni, az a rendszer mindenért felelőssé válik.

És mi ebben a rendszerben vagyunk ott, ahol. Hiába van tulajdonos, ha nem akar pénzt beletenni a sajátjából, miközben az állam sem hajlandó úgy finanszírozni, mint korábban, hiszen azt látta, hogy ész nélkül nagy lángon égetik a pénzét (fontos: itt már rég nem közpénzként értelmezik, hanem az államéként, tehát végső soron a sajátjukként, amivel nem kell elszámolniuk, hiszen a folyamatos kétharmaddal mindenre, és tényleg mindenre megkapták a felhatalmazást, legfeljebb majd utána húzzák a szabályozást, ha nagyon ciki lenne a helyzet), hogy az ideküldött tulajdonosokban csalódtak, jöhet tehát a büntetés. Szőnyeg széle, csuklóztatás, az sem érdekes, hogy meddig, hogy mekkora lesz a büntetés végül, hiszen az egész nyílt végű. Majd ha lesz velünk szándék, akkor kijöhetünk belőle.

Figyeljük meg, a logika ugyanaz: tévedhetetlenség, tudatlanság fenntartása, túlkapások hallgatólagos támogatása, következmények nélküliség.

Bárki lehetne itt tulajdonos, elég csak rámutatni, és mivel feltételezhető, hogy nem szeretné elveszíteni a vagyona nagy részét, önként és dalolva vállalja, és még az is kiderül róla pillanatokon belül, hogy már gyerekkorában is nagy szurkolója volt az új klubjának. Viszont ha lecserélnéd a bukó tulajdonosokat, akkor el kellene ismerned, hogy tévedtél, és a tévedés nem fér bele. A többi már jön magától, és a végén ott állunk, hogy alig egy hónappal az egyik, a licensz szempontjából fontos határidő előtt fogalmunk sincs a megoldásról. Van egy tartozás, ami nagyon égető (és ki tudja hány lehet még, ami nem került a nyilvánosság elé), és valahogy ki kellene fizetni. A tulajdonosi kör megtehetné, azonban látványosan nem teszi, ami azt jelenti, hogy klubházon belül kellene megoldani: egy új szponzor bevonásával, vagy mondjuk egy-két játékos értékesítésével. Ha egyik sem működik, akkor kell legyen egy határidő, amikor a tulajdonosi kör kénytelen lesz beletenni a pénzt, mert ha nincs licensz, akkor itt nincs semmi, csak a kínos kérdések az államtól: mégis mit csináltatok? Mégis miért bízzunk meg benneteket más feladatokkal más őrhelyeken?

Milliárdok tűntek el Kispesten bármiféle sportszakmai eredmény nélkül, a jelentős része jellegét vesztő közpénz, és felelős természetesen nincs. Illetve van: a bírók, az ukrán-orosz háború, a rezsinövekedés, a gonosz egykori játékosok, a lényeg, hogy külső szereplő legyen, egy megfoghatatlan ellenség, akire és amire aztán rá lehet ereszteni az irracionális dühöt.

Fontos, hogy semmiképp ne a klubházban, ne a tulajdonosoknál, és legfőképp ne a rendszerben magában keressék az emberek a felelős(öke)t.

Amíg egy klubvezető olyasmit megengedhet magának, mint Kubatov, és sem ő, sem a közönsége nem érti mi ezzel a probléma, addig Magyarország egy igencsak fingszagú hely marad.


Azt az aktát most ne nyissuk ki, hogy Kubatov érvelése szerint aki nem Fradi, az nem is nemzet. Vagy pontosabban nem lehet a nemzet része az, aki nem akarja és fogadja el a Fradi primátusát, függetlenül attól, hogy kinek szurkol. Mivel nemzetebb egy Fradi, mint egy Honvéd, egy ETO, egy Újpest, egy Békéscsaba, egy Cegléd, egy bármi?

A Kubatovéhoz hasonló megszólalások, miközben erősítik a sajátok irracionális kötődését, mindenki másnál visszatetszést, hovatovább erős undort váltanak ki.

Mert a Fradinak jár.


frissítés //

Kubatov tényleg beleállt a sztoriba, és a HírTV-n fűzte tovább:

Külön vicces, amikor a be nem tartott, felmondott szerződésekről beszél, majd elhagyja a száját – szigorúan a moralitás alapján! – a következő kijelentés:

(…) a magyar államnak jó példát kellene mutatnia a szerződések tekintetében, hogy ha az állam olyan példát mutat, hogy fölbont bármilyen szerződést gyakorlatilag indok nélkül, vagy jogellenesen, hogy várja el az állampolgáraitól, hogy jogkövetők legyenek. Ilyenkor nem csak a Fradiért, hanem a magyar hazáért és az állam működéséért is aggódom. Még én sem tudom hová tenni a helyzetet, mert ez egy teljesen új szituáció.

Én erre annyit mondok a vinnyogva röhögés közepette, hogy: magánnyugdíj. A Fradi női kézicsapatának egy jelentéktelen, talán még a mezen sem látható szponzorához képest jóval komolyabb szerződéseket nem szokott betartani, vagy szokott felmondani a magyar állam, és nem ritkán jogszerűtlenül. Vagyis esetünkben Kubatov és pártja.

Ha idén nem Kubatov kapja a Karinthy-gyűrűt, akkor bundát kiálltok.

Mindeközben a Mahart Facebook-oldalán:

Ugyan a grafikonon ügyesen ki van takarva a függőleges tengely beosztása, azonban könnyen kiolvasható, hogy 30 plusz millió forintról beszélünk a tavalyi évben, ami ugyan nem kevés, de egy ilyen klubnál nem is sok. Egy másik minisztériumhoz tartozó másik állami vállalattal könnyedén pótolható.

Viszont a Mahartnak – igazi troll módjára – sikerült azért odaszúrnia a Fradinak ezzel a mondattal:

Örülünk, hogy a MAHART-PassNave hozzájárulhatott a csapat eddigi működéséhez – most átadjuk a stafétát a sikeres magáncégeknek.

Magáncégeknek – tehát nem államinak, mint vagyunk mi is (illetve a szponzorfalon található cégek egy számottevő hányada).


🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

Exit mobile version