Tegnap többen is kérdezték a lelátón: „mit lehet erről írni?” Ugyanazt tudtam mondani nekik, mint egyet aludva a meccsre: „valószínűleg egyszavas poszt lesz”. És tényleg:
szánalmas!
szánalmas!
szá-nal-mas!
Mégis, mi a francot akarunk? A Tiszakécske október 8. óta, vagyis sorozatban kilenc meccse képtelen nyerni. A tavaszi három meccsén mindössze egy gólt rúgott, és rendben, illik tisztelni az ellenfelet, ahogy azt Csertői megtette a mérkőzés előtti nyilatkozatában, azonban ennek a tiszteletnek ténylegesen a nyilatkozatra kellene szorítkoznia, és a pályán
szóval a pályán rohadtul illenék legalább dominálni az NB II egyik legfőbb kiesőjelöltje ellen. Márpedig ezt a dominanciát teljesen mellőztük a játékunkból.
Megalázó, szánalmas az egész. És nem arról van szó, hogy kivételesen nem jött össze egy meccs, mert folyamatosan ugyanezt látjuk. Egy lélektelen és elképzelés nélküli semmit, amit pár játékos próbál egyéni megoldásokkal játéknak, hovatovább elképzelésnek álcázni. És ezt próbáljuk „volt tartása a csapatnak” szöveggel utólag fogyaszthatóvá tenni. Csertőivel egyelőre annyi a változás, hogy legalább nem kapunk ki. (Azért azt tegyük hozzá, hogy a Csákvár, Kozármisleny, Nyíregyháza, Tiszakécske félelmetes nevekből álló négyes ellen a még megerősítetlen csapatával Pinezits 7, Csertői mindössze 6 pontot szerzett. Mi ez, ha nem előrelépés?)
Egyetlen pont Tiszakécskéről. Egy pont.
Nézzük már meg kik vannak az alsóházban, és mit csináltunk ellenük:
- 11. Csákvár – az első fordulóban kiszenvendtünk egy 2-1-et, majd a Bozsikban úgy 2-2, hogy a 88. percben egyenlítettünk.
- 12. Haladás – 1-2 a Bozsikban.
- 13. Ajka – 1-0 Csertői első meccsén.
- 14. Budafok – 2-2-es döntetlen otthon.
- 15. BVSC – 1-1-es döntetlen otthon úgy, hogy a 82. percben egyenlítettünk.
- 16. Siófok – 1-2. Egy korai öngóllal vezettünk, majd fordítottak.
- 17. Tiszakécske – 2-1 hazai pályán úgy, hogy 2-0-ra vezettünk, majd izgulni kellett a végén. 1-1 idegenben.
- 18. Mosonmagyaróvár – 3-1. Gála.
Számoljuk össze: 10 mérkőzés, 4 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség. 1,6 pont meccsenként az alsóház ellen. 1,6 pont meccsenként az semmi, az legfeljebb középcsapat, márpedig egy Honvédnak se cél, se állapot nem lehet a középcsapati lét az NB II-ben. 1,6 pont meccsenként a fenti névsor ellen.
Nincs az az isten, hogy megtapsoljam ezt a teljesítményt egy tiszakécskei 1-1 után. Az sem érdekel, hogy negyven percet emberhátrányban játszottunk, mert valódi küzdés az egész stadionban csak a váratlanul jött hideg miatt didergő embereknél volt megfigyelhető.
Hiába az ígéret, végül nem egy szó lett a poszt. Pedig az egész tényleg
szánalmas!
szánalmas!
szá-nal-mas!
_nekem ne magyarázzák
Év elején azt gondoltam, hogy a légiósokkal teli ETO-nak lesz az a legnagyobb problémája, és tényleg így beszéltem róla szó szerint, hogy elhiszik, a külön-külön remek játékosok idővel jó csapatot alkothatnak, majd lemennek november végén Tiszakécskére, szerintetek mennyire lesz kedvük focizni Bumbáéknak 200 néző előtt a hidegben?
Erre lemegy a Honvéd február közepén, hideg van, a nézőszám ugyan stadionrekord 750, és felviszi azt a lélektelen szart a pályára, amit az ETO-tól vártam volna.
Egyszerűen túl sokat képzelünk magunkról. Vannak remek játékosaink, mert NB II-es szinten egy Holman, egy Lőrinczy, egy Bobál, pláne egy Kerezsi, egy Kálnoki-Kis, egy Adorján, egy Tujvel, a ligában tapasztalt Kovács Nikolasz, vagy a szerb egyben is megforduló Bocskay nem csupán jónak nevezhető (némelyikük egyenesen kiemelkedőnek!), hanem együtt majdnem kitesznek egy kezdőt. Itt nem arról van szó, hogy tisztán fiatalokkal kell nekifutni az idénynek, hanem van egy sor tapasztalt játékos, és őket kell kiegészíteni.
Nekem senki se akarja bemagyarázni, hogy az NB II-ben a Bobál – Holman, Adorján, Lőrinczy négyesnél van erősebb négyszög bármelyik, de tényleg bármelyik csapatnál. És ezt a négyest egészíti ki támadásban Kerezsi, ősszel Kocsis Dominik, most Krajcsovics, Keresztes, a védekezésben Bocskay, vagyis prémium ígéretek és/vagy késznek tekinthető futballisták.
Nézzük meg az ellenfeleket, és nézzük meg a neveket, hogy kik aláznak minket. Baromira nem a keretünk alapminőségével van a baj, hanem valami mással.
_mégis lesz némi tartalom
Van egy részmagyarázatom, azonban egyes elemeit még magam felé is igazolnom kéne, de röviden összefoglalva annyi a lényeg, hogy több játékos pályára kivitt teljesítménye nem több egy póznál, amit azért gyakorolt be gondos munkával, hogy a szurkolók elhiggyék róla, ő mindent megtesz (figyeljük meg a látványos mozdulatokat!), benne ne keressenek soha felelőst. Ha elég ügyes, akkor bárhol, bármennyit el tud lébecolni kényelmesen. Az NB II-ben is olyan fizetések vannak már, hogy abból kényelmesen el lehet tengődni, és gyártani az Instagramra a legújabb divatmárkákat felvonultató képeket valami egzotikus helyszínről, vagy felkapott étteremből. Magyarul: szarnak ők a fejünkre, és a szarnak a sajátjukra is mert nem akarnak előrébb lépni, nem akarnak többet a focitól, mint pár képet az Insagramra, és az azokra kapott szívecskéket.
Ennyi.
Nem fogok, mert nincs miért és nincs kinek tapsolnom.
_91. perc
Holman helyett Bocskay és Bobál helyett Pekár. Ekkor már tíz perce Simon játszik Keresztes és Eördögh Kerezsi helyett, vagyis a Nagy Ötlet az volt, hogy a kétperces hosszabbítás hátra lévő egy percét erősen megnyomjuk az Eördögh, Bocskay, Simon – Pekár összetételű támadósorral.
Én kérek elnézést.
_osztályozókönyv
címlapkép: hatalmas az érdeklődés Tiszakécskén
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
