Hétfő délután kettő múlt, ráadásul ünnepnap, ilyenkor már rég kint szokott lenni az összefoglaló és az osztályozókönyv az előző napi meccsről. Ezzel szemben ma még azt sem tudom miről írjak, mert nemhogy írni, gondolkodni sincs nagyon kedvem. Idény végére egyszerűen elvesztettem a motivációm.
A kötelezőket viszont le kell tudni.
A bentmaradás megvan, a feljutásról már az ősz közepén lemondhattunk, és még azt sem állíthatjuk, hogy bármi előremutató dolog történt volna velünk az idény során. Lejöttünk az NB II-be – és lébecoltunk egy évet.
Hiába a sok saját nevelés, hiába a hazai szinten sok szurkoló, a Kispest valahogy elveszett az egészből. Egyszerűen az nem mi vagyunk, hogy a bentmaradásért kelljen heteken át matekozni a másodosztályban. A kilátástalansággal önmagában nem lenne bajom, hiszen negyvenes vagyok, a fél életem erről szólt, azonban az a fajta kilátástalanság és disszonancia, ami jelenleg körülveszi a klubot, az simán öli a lelket, és igen, elveszi a motivációt.
A meccseken természetesen ott kell lenni, akkor is, ha éppen nem Lovricot búcsúztatjuk. A láb magától elindul, az agy pedig tudja – bár még nem hiszi –, hogy amint találkozol az ismerősökkel, amint beléptek a stadionba, úgyis meccsüzemmódba kapcsolsz, és hirtelen minden a legnagyobb rendben.
Aztán leülsz másnap reggel a gép elé, és: miről írjak, ha írni sincs kedvem?
Csak kellene valamit Lovricról, csak kellene valamit az első kapott gól előtti bohózatról, talán rá kéne tenni a Benny Hillből ismert zenét, és kicsit gyorsítva lejátszani, talán, talán, talán.
Lehetne írni a debütáló Gyetvánról, aki úgy volt megbeszélve, amint megvan a bentmaradás, onnantól kezdő lesz. Sokáig nem lett meg, így legfeljebb két meccs juthat neki idén.
Lehetne arról is beszélni, hogy jövő héten kiejthetjük a BVSC-t, és akkor a féreg Mitrovic két idény alatt két osztályból esik ki, de persze ehhez az is kéne, hogy a Pécs nyerjen otthon a se előre, se hátra, mindenképp negyedik Szeged ellen.
Annyi mindenről lehetne írni, de egyszerűen nincs kedvem. Valahol út közben elveszett a motiváció – mint a csapatnál. És lehet mondani, hogy az utolsó perces győzelem döntetlen bizonyítéka egy komoly mentális állapotnak, azonban a realitás mégis ahhoz van közelebb, hogy két beleszarok csapat meccsén a Honvéd jobban csipdeste magát, mert kurva ciki lett volna újra (és újra, és újra) kikapni hazai pályán. 6 győzelem, 5 döntetlen, 6 vereség, igazi Oroszlánbarlang, ahová remegő lábakkal jönnek az ellenfelek.
Ja, és ott van, hogy nem tudjuk miért nincs a keretben sem Kálnoki-Kis, vagy miért hiányzott most Kovács Nikó? Nem tudunk igazából semmit, és bevallom, amíg ezeket a sorokat le nem írtam, nem is érdekeltek. Sőt, valójában a sorok leírása után sem érdekel.
Még van hátra egy utolsó meccs, azonban ez az idény már így is túl hosszúra nyúlt ahhoz képest, amit adott. És még Lovric is visszavonult. Megkönnyeztem. Komolyan.
_osztályozókönyv
címlapkép // 1909foto
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Pontosan ezt láttam a lefújás után én is a szurkolók arcán. Eddig kétféle meccs vége létezett: öröm vagy bosszankodás. Most meg a nagy nihil, már abba is belefáradtunk, hogy qrva gyengézzünk egyet vagy számon kérjük, hogy milyen mezt viselnek. Ez a csapat már érzelmeket sem tud kiváltani belőlünk, csak ezt a “legyünk már túl rajta” érzést. Remélem, lesz följebb…❤️🖤
Utolsó perces döntetlen az a „győzelem” ha jól értem
Mindig igazságtalan vagyok, mert többet várok. De a tegnapi meccs szerintem igazságtalanabb volt. Legalább dolgoztak. Nem úgy mint Ajkán. Ahol nyertünk. Itt meg? Egy idényre való ziccer maradt ki.
Ez az embékettő egy kalap kula. 18 csapatnyi buta benga verekedő fasz, bírói segédlettel üt vág, ahol ér. Oké, az első gyirmóti gól tényleg Benny Hill. Sőt Mr. Bean. De a második előtt fellökték a védőnket. (aki elqrta a cselt) B.B-t könyökkel baszták az alapvonalon túl. Tiszta 11es.
Ezen kívül meccsek óta az van, hogy 190 centis 110 kilós libapásztorok verekednek védőmunka címén. Egyetlen akció sincs fault nélkül. Ezekkel szemben állunk ki 165 centis Simon Benedekkel meg 175 centis Kerezsivel. Ja…és felívelgetünk rájuk. Csak mert passzolni, cselezni senki se mer/tud.
„Ez az embékettő egy kalap kula. 18 csapatnyi buta benga verekedő fasz, bírói segédlettel üt vág, ahol ér. (…) Ezen kívül meccsek óta az van, hogy 190 centis 110 kilós libapásztorok verekednek védőmunka címén.”
Ahogy mondják: ez van, ebből kell gazdálkodni.
Senki sem fogja a saját ificsapatát kiállítani ellenünk jófejségből, hogy eltűnjenek a mi keretünk fizikai adottságai és az ő keretük fizikai adottságai közti különbségek.
Az idei, a tavalyi, a tavalyelőtti és a 20 évvel ezelőtti feljutók is ugyanezen a verekedős, benga, 110 kilós libapásztoros gyülekezeten verekedték (és verekszik) föl magukat a Mennyei 1-be…
Reménykedjünk, hogy az (esetleges) új tulaj képes lesz olyanokkal megerősíteni a keretet, akikben van annyi szög és ácskapocs, amibe beletörik az átlag nb2-es szecskagépek pengéje…
pedig ez az összefoglaló most kivételesen jó volt, futballcsapat benyomását keltette a Kispest.
És mivel Kerezsinek gondolom overa Kispesten, jó volt látni, hogy Simon Benedek faxa dolgokat csinált.
Nem lehetne Kerezsit csak kölcsönbe adni? értem én, hogy fejlődése miatt jobb lenne neki az nb1, de hosszú szerződése van, kár lenne elkótyavetyélni.
Most latom hogy a Gera vegul csak elintezte a Vasast haza kell hozni a Holcsikat!
„Akkora Oroszlánbarlang lett a Bozsik, hogy lassan már annak ciki, aki csak egy pontot visz el innen.”
Hát igen…
Nade idén legalább sikerült elkerülnünk azt, amit tavaly nem: a kiesést. 😎
Annyira mélyen vagyunk, hogy lehet, a leisztingeri injekció is csak arra lesz elég, hogy jövőre ne a középmezőny alján idegeskedjünk, hogy kieshetünk-e, hanem a középmezőny elejére, az élmezőny aljára jussunk.
Legalábbis egyelőre nagyon nem megy nekem belelátni ebbe a klubba a feljutást.
Még úgy sem, hogy az (esetleges) új tulaj hoz pár valódi ászt a keretbe, netán a szakmai stábot is átrendezi.
Persze és adott esetben nem kell teljes csapatnyi játékos-átömlesztés és szakmai stáb csere ahhoz, hogy áttörés, avagy csoda történjen, viszont ennyi keserves szezon+kiesés+onnan is majdnem kiesés után elég nehéz elhitetnem magammal, hogy a következő szezon akár feljutást is teremhet…
De (nyilván) úgy legyen, ez esetben büszkén vállalom holnap, ha ma tévedtem. 😎
(Talán még annyi lehet a sanszunk, hogy a most kiesett két nb1-es csapat semmilyen szempontból sem tradicionális, illetve az innen feljutó két csapat jövőbeni távolléte (Nyíregy+Vasas/Győr) hígítja a konkurenciát. Persze ahhoz, hogy ez a faktor érvényesüljön, az első 4-5-ben kell forgolódnunk, nem a 6-8. hely környékén…)