Mastodon

Ebbe a szövegmezőbe kellene beírni a poszt címét

Figyeljétek majd meg, nem véletlenül nincs kitöltve a cím helye.

Semmi gondolatom. Órák óta semmi. Valójában Szijjártót sem akartam megírni, azonban nem volt más ötletem, és amúgy is annyira kikívánkozott belőlem, hogy végül leültem a billentyűzet elé. Hátha közben eszembe jut bármi, de tényleg bármi Kozármislenyről.

Nem jutott.

Ennyit számít egy hétvége kiesése. A válogatott, ha kissé szenvedve, de nyert az örmények ellen, és egy kifejezetten jó és élvezetes meccsen döntetlenezett Portugáliában. (Vagy ahogy a valaha volt egyik legviccesebb magyar, Boncz Géza mondta: Sportugáliában. Persze nem találom a videót, de ha valaki tudja melyikben hangzik el Sportugália és Panyolország, akkor linkelje már légyszi!) Fel lehetne húzni valami kényszeredett párhuzamot a magyar-örmény (kötelező győzelem) és a portugál-magyar (játsszunk egy jót a világelit ellen, mutassuk meg magunkat) és a Honvéd közé, azonban inkább nem tenném.

Egyébként valahogy így nézne ki: szenvedünk a kicsik, a kötelezők ellen, és megyünk a nagyok ellen. Viszont az egész ott siklik félre, hogy mi egyértelműen jobbak kell legyünk egy Tiszakécskénél, mégis bele tudunk szaladni a felesleges döntetlenbe. A válogatott nem ilyen. Ahogy mondjuk egy Vasassal is legalább egyenrangúak vagyunk, oda tudunk figyelni, pláne ha hangulat uralkodik a stadionban, tudunk koncentrálni, nem is féltem attól a meccstől a srácokat. A válogatottnál nem érzem ezt a kettősséget, bár az igaz, hogy a Népstadionban az örmények kapták össze magukat, mi pedig Portugáliában. Ha a nagyobbnál játszol, és nem omlasz össze, akkor könnyebben lehet egy jót focizni.

Jobban belegondolva, ezért is félek kicsit a Kozármislenytől. Kieső helyen állnak a tabellán, akár úgy is tűnhet, ismét egy kötelező győzelem, azonban számunkra a kötelező győzelmek valamiért mintha nehezebbek lennének, mint győzni az előzetesen kiegyenlítettebbnek tűnő meccseken. Mostanában sokat lamentálunk arról, hogy néha azt érezni, és erről már sokat beszéltünk akár a podcastben, akár itt, írásban, hogy néha csak a mezt visszük ki a pályára, és nem tesszük hozzá a kötelezőt. Ha valami nem megy erővel, nem megy türelemmel, akkor kell a kockázatvállalás, és a kockázatvállalással együtt járó fegyelmezettség.

Sokszor úgy érezni, nem merünk vállalkozni, helyette csináljuk a meddőt, és várunk a másikra.

Márpedig ennek a megoldásnak van egy spirál-hatása: minél tovább csináljuk, annál inkább belesüppedünk, és annál nehezebb lesz kijönni belőle, mert idővel minden bátorságunkat elveszíthetjük. Nekünk most arra van szükségünk, hogy kockáztassunk, hogy bevállalósak legyünk, és ha nem sikerült, akkor javítsuk a hibáinkat. Ugyanis ebből lehet csak tanulni, így lehet önbizalmat szerezni. (vö. [vesd össze]: Szamosi bevállalós, és bár lehet, a többieknek kell takarítani mögötte, legalább valaki.)

A kiesés előtti évek, sőt, az NB II. első évei is arról szóltak, hogy „lehetetlen ezzel a csapattal” – aztán mégis minden lehetséges volt. Nekem senki se mondja, hogy a kieső keret egy kieső keret volt még a kiesés ellenére se, ahogy azt sem fogadom el, hogy a kiesés után összehozott gárdák az elmúlt két évben egy NB II-es középcsapat szintjét ütötték csak meg. Sokkal inkább hiszem, hogy fejben és klubházban voltunk gyengék. Sajnos a kettő erősen összefügg.

Az idei évre egyébként a legnagyobb várakozásom épp az volt, hogy Feczkónak talán sikerül fejben összeraknia az öltözőt. Hogy olyan játékosaink és olyan csapatunk lesz, amelyik tisztában van az egyetlen lehetséges céllal és eredménnyel: a feljutással. Mindegy hogyan, mindegy milyen eredményekkel, itt most a cél elég sok eszközt szentesít.

A tavaszi szezon után, ahogy elrajtolt a bajnokság, úgy látszott, sikerült rendet tenni, és ha nem is nyerünk majd meg minden meccset, ha nem is lesz sétagalopp a feljutás, azonban ez a csapat mentálisan egy feljutó csapat. Aztán jött pár rossz meccs (Ajka, Kecskemét, Tiszakécske, és én ide sorolom a Karcagot is az 5–2 ellenére), és ennyi elég volt ahhoz, hogy meginogjon a szurkoló hite.

Az enyém legalábbis.

Hiába vezetjük a tabellát, a beszariságom és a félelmeim most erősebbek. Amikor nem húzunk el félidőre kettővel-hárommal, ott a gond. Én tényleg félek attól, hogy amit az elmúlt másfél hónapban láthattunk, az elfajul, és azt eredményezi, hogy sorra jönnek a meglepő pontvesztések, egészen addig, amíg a meglepőt már nem kell kurzívan szednünk. Aztán lehet, benézem az egészet, mert én tényleg félős vagyok. Elég felülnöm egy repülőre ahhoz, hogy a Rákóczi téren utána évekig rettegve szálljak be a metró üvegliftjébe, vagy utazzak olyan mozgólépcsőn, ami mellett lelátni a padlószintig. Elég egy levágott biztosíték ahhoz, hogy tűzveszélyesnek képzeljek egy egész lakóházat. És a többi. Egy kicsi rossz, és onnan kinyílik a világ, és mást se látok, mint a kicsi rossz hatványszorosát. Akár a legképtelenebb formákban. (És igen, tudom, a légiközlekedés a legbiztonságosabb közlekedésnemek egyike, leszakadó liftről se hallani túl gyakran, ahogy a biztosíték is azért van, hogy ne égjenek le a házak. De mindez mit sem számít, ha alapból egy beszari beállítottságú ember vagy.)

[hmmm, a végén még lesz poszt ‘misleny elé?]

[nyugi, nem lesz. ez az. vagyis ez volt az.]

[viszont kirakom vasárnap kora délelőtt, mert délben startolunk a meccsre.]


címlapkép: egy jelenet az Űrvadász c. 1983-as sci-fiből. (fotó: tmdb) Apropója van, köze azonban nincs a poszthoz. A lényeg, hogy minap selejteztem egyet, és kidobtam azokat a DVD/CD-lejátszókat, amik már nem működnek, mondjuk azért mert nem adja ki a gép a tálcát, és egyébként annyira meg nem jó az eszköz, hogy érdemes legyen megmenteni. Sajnos azonban így kiderült, hogy nem maradt egyetlen használható lejátszóm sem, viszont van egy valag DVD-m és zenei CD-m. Utóbbiakat azért szoktam hallgatni. Szóval: bakker. Ellenben az kiderült, hogy a videómagnó még működik, bár a stop gombja eléggé lötyögős. A teszteléshez az első kezembe akadó kazettát használtam, és azon pont gyerekkorom egyik kedvence, az Űrvadász volt. Nem bírtam ki, hogy ne nézzem végig.

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.



Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. ||

Feliratkozás
Visszajelzés

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
wpDiscuz
Exit mobile version