A szezon tavaszi, az időjárás téli, a cél nyári, az új név pedig ősszel jön

A forduló előtt második Vasas döntetlent játszott a negyedik Csákvárral, miközben a harmadik Kecskemét simán kiütötte otthon a hetedik Szegedet. Mindez azt jelenti, hogy a Vasas épp nem áll feljutó helyen, a Kecskemét pedig az idényben először. (vö.: pár napja jelentették be, hogy Banó-Szabó előszerződést kötött a Vasassal. Emlékezhetünk, pár éve Lukács csinált hasonlót Kecsóról, akkor az lett a vége, hogy a Kecsó feljutott, a Diósgyőr pedig – ahova igazolt – nem.) Ja, és a mai meccs eredményétül függetlenül vezetjük a bajnokságot. Természetesen ha nyernénk, akkor megugranánk öt pontra, vagyis két meccs távolságra a nem feljutó helyektől, miközben a hátralévő fordulók száma tizennégyre csökken. Fasza lenne.

Pláne, hogy a következő fordulóban Vasas–Kecskemét és Budafok–Kispest, tehát legalább az egyik csapatot jócskán le tudnánk szakítani. Ha ma megvan a +5, és nyilván Budafokon is elvárás a győzelem, az együtt +8-at jelentene, amennyiben van győztese a Vasas–Kecsónak, és +7-et, ha nincs. Ki kell használni a sorsolást, és mindent bele kell tolni ebbe a két meccsbe.

Valahogy így, mert most megéri kicsit számolgatni. Tudom, általában a bentmaradás miatt szoktunk hasonlót, azonban most úgy vagyok vele, hogy

1. fel akarok jutni,
2. jó lenne bajnokként, meggyőző fölénnyel,

vagyis most legalább addig megy a matek, amíg nem fix a feljutás. Mivel még kismillió dolog történhet, egyelőre maradjunk a maradék meccsek, illetve a legjobb nem feljutó helyhez mért pont- és meccstávolság párosában. Jelenleg, mégpedig az esti meccstől függetlenül legalább: 1–14, vagyis 1 meccs előnyünk van és 14 forduló van hátra. Ez semmi, azonban ilyesmik jöhetnek ki vasárnap estére:

• ha győzünk ma, máris 2–13,
• ha vasárnap is nyerünk, akkor (a +7/+8 ugyanannyi) 3–12,

és még játszunk mindkét riválissal.

Tehát, izé, nem fogok újat mondani: az alsóházat kell verni, mert a többiek úgyis bukják a pontokat, így az is belefér, ha ellenük nem megy. A Videoton alsóház, ergo verni kell. A Budafok alsóház, őket is verni kell. Ha a 13 és 15. helyezettek ellen nem megy üzembiztosan, akkor tényleg csak a reménykedés és a matek marad a feljutásügyben.

Persze semmi nyomás, csak épp nyerni kell. Mondhatni kötelező. Sőt, a három meccs – kilenc pont sem irreális elvárás, hiszen utána jön a most 12., és hétvégén a Budafokkal 5–3-at játszó Szentlőrinc. Ennél alsóházibb rajtot még irányított sorsolással is nehéz lett volna összehozni. Pláne, hogy az utazósok hazaiak, a Budafok pedig idegenbeli, de Budapesten.

Oké, a felkészülési meccseket sorra elbuktuk, vagyis szar minden. Igazolni se igazoltunk, egyedül egy újabb szélsőt, igaz, ő legalább papíron minőségi játékos. A sérültek közül Szamosi jött csak rendbe, Zuigeber talán kispados, Pekár pedig majd. Amit tehát ősszel tudtunk, azt tudhatjuk akár tavasszal is.

A Videotonnál ennél azért nagyobb változások történtek. Petőt már az utolsó két őszi fordulóra kinevezték, most pedig végigcsinálta a csapattal a felkészülést. Távozott Bobál Gergely (7 meccs, 243 perc, 0 gól), Kocsis Bence (8/408/1), Kálnoki-Kis Zsombor (6/293/0), Tiefenbach Dániel (3/97/0), Papp Milán (5/301/0) és Svékus Olivér (1/90/-3), marginális játékosok, ezért nem meglepő, hogy többségében vagy lefelé igazoltak, vagy még mindig nincs klubjuk.

Érkezett viszont a mezőkövesdi legfeljebb negyedórás peremember Bartusz Dániel (12/195/1), Geiger Bálint (7/120/0) kölcsönbe Újpestről valamint Haraszti Zsolt (8/203/0) szintén kölcsönbe Paksról. Erre nagyjából azt lehet mondani, hogy erősödtek. Különösen Harasztival, aki a nyáron még úgy-ahogy játszott a Paks nemzetközi kupameccsein, azonban az őszre kiszorult a csapatból. Nevekkel amúgy eddig sem álltak rosszul, elég csak Spandlerre, Zsótérra vagy Varga Rokkóra gondolni.

A felkészülés viszont nekik is bénára sikerült, nem csak nekünk: gyufa a harmadosztályú III. kerülettől és Veszprémtől is.

Normál esetben, mint minden meccsben, úgy ebben is benne van, hogy háromesélyes, azonban a realitások mégis azt diktálják, egyértelműen hazai, és minden más eredmény az ún. meglepetés.

Így is kell hozzáállni. Vagyis én így fogok. Egészséges önbizalommal, a három pontért megyek ki a stadionba. Mondjuk máskor is azért megyek ki, azonban vannak meccsek, ahol nem garantált, mert ugye, ez egy sport, bármi megtörténhet, a labda gömbölyű és egyéb közhelyek. Viszont tényleg vannak meccsek, amikor elvárás a három pont. A mai Videoton ennek a tankönyvi példája:

• nyilvánvalóan előrébb jár a csapatunk játékban,
• nyilvánvalóan minőségibb az emberanyagunk,
• otthon játszunk,
• az ellenfél nem egy harmadlagos klub, hanem egy olyan, amit tudunk értelmezni, tehát meccset fogunk játszani és nem találkozót,
• így aztán tétje van.

Nem megsértve egy Tiszakécskét, de ellenük nagyon nehéz megoldani, hogy tétmeccset játsszunk otthon. Egy Videoton ellen viszont alap. Ebből következik, hogy máshogy áll mindenki hozzá, és ha máshogy állunk hozzá, akkor ki kell jönnie az előrébb tartásunknak, tehát ki kell jönnie a különbségnek, így a győzelemnek is.

Logikus, ugye?

Nem is ragozom tovább. Nyolckor Kispest–Videoton a Bozsikban. Ott tali.

címlapkép: 650. utca 35/a, Állami lakótelep, Hívogató vendéglő, 1971. Ma nagyjából a Csontváry utcai tömbházak (2-14.) lehetnek a helyén. fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10 (több időt bajlódtam a Hívogató mai helyének megtalálásával, mint az egész poszttal, pedig semmi köze a tartalomhoz, csak megtetszett a kép)

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése