1,63 ponttal továbbra is iszonyatosan gyenge az idegenbeli teljesítményünk. Ráadásul most egy olyan csapat otthonában nem tudtunk nyerni, amelyik a kiesés egyik esélyese, és hazai pontátlaga pontosan 1. A teljes átlaga 0,88, ami alig jobb annál, mint amennyivel Laczkót kirúgták Kispestről. Megalázó, na.
A legrosszabb, hogy bár a gólunkat valamiféle helyzetből szereztük, igaz, Hangya beadása nem az első szándékból érkezett Ujváry fejére, de az most mindegy. Utána jött a menetrendszerű Tujvel-bravúr, viszont innentől a meccs végéig gyakorlatilag csak bedobásokból és egyéb rögzített szituációkból tudtunk kapura is veszélyes dolgokat kialakítani. (Az nekem nem volt meg, hogy Kántor egy Csábihoz hasonló hajítógép!) A hab a tortán a tizenegyes kihagyása volt, miközben hol a gólvonalról tisztáztak, hol a kapufa segítette ki a kapust.
Van egy elméletem: tizit azzal kell rúgatni, aki vagy nagyon tud (l. pl. Beckham), vagy aki egyáltalán nem izgulós (l. pl. Danilo), vagy aki fel sem fogja a történetet, a tétet (l. pl. Tchami, és nálam az öt sárgája miatt most hiányzó Csontos is inkább ez a kategória), mert ez a három típus csak a legritkább esetben fog hibázni. Ha mégis, akkor arra évekig emlékeznek (l. pl. Beckham a törökök ellen, Csonti Csákvár elleni panyenkája, vagy Danilo egy Balmazújváros elleni zártkapus edzőmeccsen a hátsó füvesen). Megyó nekem egyáltalán nem tűnik olyan karakternek, aki alkalmas lehet tizikre, viszont az is igaz, hogy Megyónak mostanában mintha nem jönnének össze a dolgok, és ezért nagyon kéne neki egy gól, hogy attól hátha. Ha megvan a fonal, akkor az első félidő vége felé nem az oldalhálóba lő, még abból a kiszorított szögből sem. Valahol megértem, hogy vele rúgatták, azonban amikor odaállt, már mondtam a többieknek, hogy nagyon, de nagyon nem érzem, és ezzel ők is így voltak.
Szóval nem elég kivinni a mezt a pályára, és lehet azt mondani, hogy nem volt szerencsénk, hogy kulcsemberek hiányoztak (Zuigeber még nem teljes, Csontos, Gyurcsó, Pekár), a többieknél sok a gyenge forma (Varga Kevin, Kántor), azonban a Budafok nem véletlenül megy a kiesés ellen, mi pedig a bajnoki címért: minden pillanatban oda kell tenni magunkat.
Hajtani hajtottak a srácok, arra nem fogok panaszkodni, azonban sokan, mintha fejben nem lennének ott. Várnak a másikra, hogy majd megoldja. Viszont annyival meg nem vagyunk mindenki felett, hogy ez tömegesen beleférjen, mert nem egy-két játékoson múlik az, hogy a tabella melyik végén állsz. Ez most iszonyatosan kevés volt, és
és, az a kemény, hogy a végére, amikor szorított az idő, és bejöttek a cserék (Zuigeber, Kállai, Nyers, Pinte) és lementek páran (Kántor, Varga Kevin, Medgyes), akkor tűntünk inkább játszó csapatnak. Nem tudom, én lehet, futnék egy kört és a Szent Tehenek helyett bepróbálkoznék egy-két poszton a váltással. Például Kállai vagy Pauljevic a védelem jobboldalán, elől pedig Kántor helyett Nyers és Varga helyett Pinte. Sőt, akár Megyó is kezdhet néha a padon. Kell a verseny, mert néha azt érzem, hogy pár játékost a neve tart bent a cspatban, illetve a kényszer, hogy igazán nincs minőségi csere a posztján. Érdemes megnézni: gyakorlatilag változatlan csapattal játszunk év eleje óta, és tényleg csak a kényszer módosít valamennyit.
Persze ez nem baj, mert tényleg erős az alap, és tényleg rövidecske a pad, azonban jobban ki vagyunk téve a formaingadozásnak, illetve a kezdő és a pad közötti játékperc-távolságnak, ami szintén hatással lehet a formára, ha mégis be kell valamikor állni.
Rosszul indult ez a tavasz. A Videoton ellen szenvedtünk, de legalább nyertünk, a Budafok ellen is szenvedtünk, bár volt jópár gólszerzési lehetőségünk, azonban már a győzelem se jött össze. Tavaly is hasonló volt a kezdés, ugye, gyufa pont a Budafoktól, majd mentünk Tatabányára, ahol rögtön hátrányba kerültünk, majd fordítottunk. A Kozármislenyt kiütöttük, de kikaptunk Ajkán, a Soroksárt kiszenvedtük otthon, majd zakó Mezőkövesden. Kellett csaknem két hónap, hogy kiegyenesedjünk.
Most ennyi idő nincs. A tavalyi rajt 1,5-ös pontátlaga ugyan a jelenlegi formákat tekintve magasabb, mint amennyi a feljutáshoz szükséges, ráadásul alacsonyabb az idegenbeli átlaguknál, ami azt jelenti, hogy könnyen tartható lenne, azonban a kicentizés nem egy feljutó csapat jellemzője kell, hogy legyen. Olyan persze lehet, hogy a véletlen beleszól, mint tavaly a Kazincbarcikánál, vagy pár éve Budafokkal, és hopp, az NB I-ben találod magad, azonban minket inkább a szándék hajtson, mintsem a konvergens sorozatok szabályai.
Tanuljunk ebből a meccsből, jussunk tovább szerdán az ESMTK ellen a kupában, majd jöhet vasárnap egy újabb alsóházi ellenfél, a Szentlőrinc, és az újabb kötelező három pont.
_összefoglaló
_osztályozókönyv
címlapkép: a mérkőzés egy szakaszában ennek a kukacnak a végtelen küzdelme a pohár kikerülésével is izgalmasabb volt, mint a pályán látottak.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
1-0 után bealudtunk. Meg a csapat is. Amikor pedig ébredezni lezdtünk, már nem volt szerencsénk. Van ez így. Nyers nekem eddig nagyon pozitív, párharcerös és passzjátékban is jó. Ha ziccerben higgadt lesz, megolddhatja a csatárposztot, játszatni kell.
Kántort kiismerték, vagy kijött belőle az eredetileg várt minőség. Nem is megy neki, és azt sem értem, hogy miért Ő dob be nagyot, amikor neki kéne bent várnia a labdát. Ihriggel mi a helyzet? Nagy luxus ilyen szituációban nem használni. Nyers is többre képes most, mint Kántor. A tizit én sem értem, én sem Megyónak adtam volna. Nagy kedvencem, de mostanában nagyon nehezen veszi fel a ritmust. Szamosinak vagy Bakinak kellett volna elvállalnia. Pekárnak mi a baja?
Lehet itt siránkozni. 3 meccsre elegendő lehetőség és nagy helyzet maradt kihasználatlanul.
Sziasztok, nem írok osztályzatokat, mert tök másképp látom, mint a környezetemben, akikkel beszéltem, s nem szeretném elvinni a statisztikát.
Azonban egy dolgot a részemről: a keretet rohadtul szűkösnek látom. És – ne kövezzetek meg érte – de PÉLDÁUL egy Zsótér miért a Vidiben brillírozik ellenünk, és miért nem nálunk játszik? És tudnék még 6-8 ilyen játékost mondani a mennyei 2-ből.