Szerző: vh

így adja magát, hogy elővegyük kedvenc kérdésünket, a mi lett volna akkor, ha kezdetűt. Mert ugyebár olyan mindig volt, hogy valami, de nekünk Mohács kellett, vagy csak úgy jött magától, a lényeg persze ettől még ugyanaz, valami nagy siker elmaradt, mi pedig bambultunk bele a stadion háttereként elnyúló pestlőrinci szürkületbe, keseregtünk egyet, majd vállat vonva elindultuk hazafelé, hogy legközelebb egy emlékszel? kérdéssel nyissunk, mire mindenki bólint: igen, kár érte.

Összegyűjtöttünk belőlük néhányat a hajtás utánra.

1. Mi van akkor, ha nem raknak vissza minket a pestkörnyéki bajnokságól a budapestibe a tízes évek elején?

és mondjuk ottragadunk a Monor és a Pesterzsébet társaságában, játszunk továbbra is háromszereplős bajnokságokat? A focit akkoriban Budapesten (Bécsben, Prágában) művelték a legmagasabb szinten a szárazföldi Európában, így ha kimaradtunk volna belőle, talán semmi sem lenne abból, amit ma Kispestnek hívunk. Valószínűleg ugyanúgy eltűnt volna a történelem süllyesztőjében, mint az 1906-os elődklübunk, vagy a többi akkori környékbeli kiscsapat. Esetleg csak később eszmél, és lett volna egy harmadik az ESMTK és a Soroksár mellett Dél-Pesten.

2. Ha nincs az 1921-es profivád?

Amatőr korszak volt, de ilyen-olyan módon mindenki fizetett a játékosainak, hogy megtarthassa őket. Volt aki tanulmányi hozzájárulást, volt aki bújtatott állás szerzett, és voltunk mi, akik ruhapénzt osztottak, feketejegyeket adtak át, meg mindenfélét, de minderről könyvelést vezettünk. Egy elszámolási vita okán aztán (valaki meghallotta, hogy a másik mennyit keres – ugye? mennyire ismerős máig a téma) kirobbant a balhé, előkerült a másik főkönyv, Mayer Béla, az akkor tótumfaktumunk pedig egy időre mehetett a levesbe.

Közben mi másodikak voltunk a tabellán, alakulni látszott valami. A profiváddal illetett játékosok játékjogát felfüggesztették, és mire amnesztiát kaptak, a legtöbben már más csapatoknál jelentkeztek a szerelésükért. Hogy ebben a történelmi pillanatban miért nem a Kispest lett a harmadik nagycsapat a Fradi és az MTK mellett, az Újpest helyett, arról hamarosan külön poszttal jelentkezünk, mert a kérdés érdekes, és talán kevesen tudják, de ezek az évek egészen a Honvéd érkeztéig meghatározták a történelmünket, valamint ma, amikor a hagyomány éltetne, újra.

3. Ha nem vagyunk szegény külvárosiak, és nem mennek el a legjobbjaink a két háború között?

A kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, a majdani posztban lesz kifejtve.

4. Ha 1949-ben nem a honvédség, hanem a nyomdászok csapata lettünk volna?

És ez nem vicc, tényleg volt rá lehetőség. Annyit azért érdemes tudni, hogy a korszakban a honvédség kasszája mint olyan nem létezett, hanem volt az országban fellelhető források összessége, és akkor abból nagyjából a negyedét ráfordították, de persze papíron korántsem annyit. Ez persze jó, de mi mindebből jóformán csak annyit élvezhettünk (erősen idézőjelben!), hogy bárkit bármikor besorozhattunk, vagyis az igazolásokkal nem kellett szarozni, jött bárki, akit kinéztünk. Mondjuk ez sem kevés. Ezzel szemben állnak a nyomdászok, ahol legfeljebb egy Vasas-szint lehetett volna belőlünk.

5. Ha nem igazol Kispestre Budai, Czibor, Grosics vagy Kocsis?

Akkor megoldjuk önerőből, és még a magyar focinak is jó lett volna. 1949-50-ben saját jogon, saját játékosokkal, de decembertől már Honvédként lettünk bajnokok, vagyis az alap jócskán adva volt. Ha nincsenek az érkezők, lett volna egy erős Fradi, egy erősebb Újpest, egy bivaly MTK, és talán máshol is némi játékoskoncentráció, vagyis a bajnokság kiélezett, nem kétesélyes. A válogatottnak nagyobb merítési bázis, miközben a Honvédból és az MTK-ból szemezgető Sebesnek kicsit több lesz a gondja, nem veheti át egy-az-egyben a kékek játékrendszerét, a kispestiek zsenialitásával megfűszerezve. Szóval ellettünk volna nélkülük is.

6. Ha 1956-ben befejeződik a bajnokság (vagy nincs maga 56)?

De ha már itt voltak, akkor mi kiemelkedtünk az európai fociból, egészen 1956-ig, amikor hirtelen mindennek vége lett. Néhányan haza sem jöttek, a bajnokságot végül sohasem fejezték be, pedig vezettük, a nemzetközi kupák indulásakor (BEK) pedig kihullottunk, de hogy is lehettünk volna ekkor megfelelő mentális állapotban? Talán egy BEK-győzelem ekkor bennünk maradt, egy-két Aranylabda az Albertet megelőző korok itthon játszó játékosai közül, egy továbbnyújtott sorozat bajnoki címekkel, egy rutinszerűvé váló szupercsapati státusz, ami máig nézőket vonz, statisztikákat gyártat, bármi. 1956 nem csak a kommunista berendezkedés számára volt egy cezúra, hanem a Budapesti Honvéd futballcsapatának is.

7. Ha csak egyszer elkapjuk a Dózsát a kilences bajnoki sorozata alatt?

25 évig nem nyertünk bajnokságot. Közben a Dózsának kilences sorozata van, a Vasas ekkor szerzi mind a hatot, a Fradi VVK-t nyer, tehát még nem gyenge a magyar foci, csak épp mi nem vagyunk benne meghatározóak. Stabilan második-harmadikak vagyunk, Bicskei, Kocsis Lajos, Komora soha nem nyer bajnokságot. De ha egyszer elkapjuk a Dózsát, és nem egyszer télen az élen fordultunk, akkor talán.

8. Ha Komora csak manager a nyolcvanas években és van egy rendes ezdőnk?

Komora Imre volt a szocialista korszak Fergusonja. Állítom. Tudta kivel mikor kell elmenni vadászni, ha akarunk egy középpályást; kinek mi a szívesség, ha védőt, vagyis nagyon értette egy érthetetlen rendszer logikáját, és volt benne annyi, hogy mindezt kihasználja a csapata épülésére. De az nem igaz, hogy az 1980 és 1993 között nyolc bajnokságot nyerő három csapatunknak (mert az bizony három csapat volt) soha nem jött össze semmi nemzetközileg. Például mi van akkor, ha Mezey a szövetségi kapitányság mellett, már 1983-84 környékétől a Honvédnál van? Vagy Verebes? Imrebá tette a dolgát, motiválni nagyon tudott, de a szekundánsok (Haáz, Both), ahogy azt később láttuk is, önmagukban kevésnek bizonyultak.

9. Ha Negrau fejese bemegy?

Akkor nem Koeman lövi azt a sistergős bombát Rómában a Sampdoriának, hanem Plókás. A második BEK-győzelmünk itt ment el, legyen átkozott Pagliuca. Ennyi.

10. Ha az elmúlt években nem vagyunk bundagyanúsak?

Erre mit lehet mondani? Hemibá és Supka első közös éve után vezetjük a tabellát, utazunk Tatabányára őszt zárni, majd jön egy tavasz. Köszönjük az érintetteknek, hogy egy álmot vettek el tőlünk.

11. Nálatok mi az igazi mi lett volna ha?

Felsoroltam tíz olyan sorsfordító pillanatot a történelmünkből, amiben tényleg benne volt valami másnak a csírája, most már csak arra vagyok kíváncsi, másoknál, nálatok mi fáj még, mi miatt nyüszítettek egy-egy megkeseredett pillanatotokban a lelátón, mire mondjátok azt: na, ott és akkor, ha…