Szerző: vh

A múlt héten már volt téma, hogy tavasztól valószínűleg az olasz Givova látja el mezekkel a csapatot, és hogy ez alapból nem gond, mert a végső megoldás akár lehet szép is, csak el kellene találni pontosan a rendelést. A gyártó sajnos nem könnyíti meg a dolgokat, hiszen online is elérhető katalógusában az egyes kitekről (mez+nadrág) csak fantáziarajzok vannak fent, ráadásul a 2008-as alapítás óta még nem volt lehetőségük túlzottan ellepni a piacot, így képekből is csak keveset találni a már jelenleg is futó dresszeikről.

Mindezek ellenére azért belebotlottunk néhány piros-fekete-(fehér) színekkel operáló kombinációba, amiből látszik, tudnak, ha akarnak, sőt!

Rögtön egy gyönyörű darab a cég Seattle-i bemutatójáról. Fehér alapszín, a hasi oldalon a válltól indulva a derékig piros-fekete csíkozás, az ujjvégeken és a gallérokon szintén. Hasonló megoldás itthon sem ismeretlen. Az MTK (Nike) évek óta hagyományosan fehér vagy kék alapon átellenes színű átlós csíkozású mezben játszik, és a közelmúltban a Haladás (Legea) is bepróbálkozott a meghonosításával.

Az elmúlt bő évtizedben dominánsan piros-fekete függőleges csíkozású mezekkel próbálkoztunk, amelyek között sokszor csak a piros pirossága (vöröse), illetve a csíkok darabszáma volt eltérés. A kétezres évek eleji keresztcsíkos, a centenáriumi kettős osztatú, valamint annak utódja, a bordó-piros szintén kettős osztatú inkább csak a kivételt jelentette. Ha valóban frissíteni szeretnénk, egy ilyen választásra vélhetően igen sok szurkoló tudna támogatólag rábólintani.

A Givova fő vadászterülete természetesen Olaszország, ahol a világon is komoly szurkolótáborral rendelkező nagyokon kívül, szinte mindenki hazai márkában játszik. A jelenleg másodosztályú Reggina így remek példázat számunkra, lévén szinté piros-fekete alapszínekkel operálnak.

A bal oldali képen egy egyszerű fekete alapra piros V-nyakat varázsoltak, valamint az egészet megbolondították egy, a jobboldalon függőlegesen futó piros-fehér csíkkal. Közel parádés megoldás. Itthon a Győrnek van fekete meze, a Puma szállította darabot második számú szerelésnek használják, pedig talán annál azért többet érdemelne.

A jobb oldalon egy piros-fekete keresztcsíkosat látni, a szépnek mondhatónál talán valamivel vastagabb csíkokkal. A színhatárok fűszerezése egy-egy vékony vonalkával azonban ötletes, kár, hogy az egészet elcseszi a vállrész kialakítása, és a fekete kifolyása okozta diszharmónia a bal kar fölé.

Három példát láttunk tehát arra, hogy a Givova igazából tud szép dresszeket gyártani, így csak remélni tudjuk, hogy az unalomig ismert, bár rajongva szeretett függőleges csíkozású piros-fekete mellé sikerül valami igazán szemet gyönyörködtető, és az eddigiektől eltérően formabontóan vállalható darabot is lehalásznunk a kínálatukból. Az pedig legyen külön kérdés, hogy a piros milyen piros, esetleg vörös árnyalatot vesz föl a tavaszra?

A vörös árnyalatai a wikipediáról.

Amúgy: A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a vöröshöz kapcsolni. A színek között ezt tartották a legtöbbre. (A vörös jelentése a címertanban.)

Magunk sem hittük volna: mindösszesen fél év múlt el legutóbbi vadonatúj mezeinket bemutató, vagy legalábbis az ügyben találgatásokba bocsátkozó, utóbb – racionálisan gondolkodva – felelőtlennek ítélhető, de átlagdrukkerre oly jellemző, hasraütésszerű tippelést sem mellőző és szavaztató posztunk óta, most ismét feltárul blogunk mezes aktája, hogy újabb irat kerüljön az eddigi opusok mellé.

Nyáron még nagy örömmel tudósítottunk a Nike őszi szezonra szánt vadonatúj csíkos és fehér dresszeiről, azonban az amcsi kompánia szezonkezdeti szállítási késlekedése valószínűleg rányomta a bélyegét a klubbal való, addig kétségtelenül virágzó együttműködésre. A végletekig felháborodott Hemi úr emiatt dönthetett úgy, hogy a Harmony-Diaby-Marshal triumvirátust a klubhoz irányító talján Porsche-tulaj menedzserre, az azóta nemzetközi igazgatónkká avanzsált (és Lovi kollégánk által konzekvensen zsíros hajúként aposztrofált) Fabio Cordellára hallgatva ezúttal egy csizmaországi céggel köt kontraktust.

Így jött képbe a tavalyi év végén először a Legea, később pedig a végső befutó Givova, amely egyébként a Rákóczit már szponzorálta a 2009-2010-es szezonban. Nem mondható túlzottan nagymúltúnak a salernói vállalat, hiszen mindössze négy éve, 2008-ban alapították, ehhez képest viszont már több olasz első- (Chievo, Catania) és másodosztályú (Modena, Salernitana, Avellino) klub mellett a máltai válogatott, illetve a szerb olimpiai csapat technikai szponzorának mondhatja magát. Összességében nem egy Kappa vagy Lotto – riposztozna lemondó tekintettel a fenti tényeket hallván a pöffeszkedő Hólé Sándor, majd jókorát harapna egy maradék kakaós csigába.

Nézzük tehát a tényeket: az utóbbi időszak Nike-s hagyományaihoz képest változás, hogy a klub ezúttal nem kettő- (egy hagyományosan piros-fekete csíkos, illetve egy fehér), hanem mindjárt háromféle garnitúrát választott a kínálatból, ami magyar viszonylatban luxusnak számít, főleg annak a tükrében, hogy az őszi bajnokikat egy színben sikerült végigtolni.

Az elsőszámú mezünk nem sokban tér el az eddigiektől: a legnagyobb változásnak talán a különös gallér számít. Imádkozunk, hogy ez ne legyen olyan iszonyatosan szűk, mint legutóbbi talján szállítónk, a Macron esetében, azt ugyanis csak egy varrónő utólagos segítségével lehetett hordhatóvá tenni. Megemlítendő még, hogy a Nike pirosával szemben ezt a darabot – a vállon futó csík miatt – inkább a fekete dominálja, a hátán pedig nincs egyszínű felület a mezszámok és nevek számára. Szerencsénkre Danilo egykori szlovák klubja, a Spartak Trnava pontosan ezt a modellt használja, így számos akciókép is fellelhető róla. Ezek bizonyítják, hogy vállalható mezről van szó.

Továbbgördülve megállapíthatjuk, hogy a vezetőség által berendelt fehér alapszínű készlet nem a hagyományosan unalmas és emiatt kevésbé kultivált Nike-fajta. Egy arany elemekkel díszített fehér felső-fekete gatya kombóról van szó, amely igen bátor választás, főleg, hogy csupán próbababás fotót találni róla, melynek konzekvenciája annyi lehet, hogy kis modellen nem áll jól a kb. XXL-es, tehát majdnem Zelenka-mértékű sörfogyasztást feltételező szerkó.

A tartalék tartalékaként beharangozott utolsó mezcsoda egy egészen meglepő és egyben rendkívül unalmas tiszta sárga alkotás fekete mintával. Alapszínként a kilencvenesek közepi Diadora-korszak óta teljesen eltűnt a Bozsik környékéről a citromszín, most azonban még egy esélyt kap, de csak abban az esetben, ha az első két garnitúra mosásban van, vagy a szurkolók letépik azokat spílereinkről az Üllői úti Horváth Adrián-mesterhármas ünneplése közepette.

Ennyit tudunk tehát jelenleg, azonban a kérdéssel foglalkozó marketingosztály egyik napról a másikra képes megváltoztatni mezpreferenciáit, így lehetséges, hogy az idei kollekció teljesen más darabjai kerülnek végül a tavasz kezdetén a szertárba. További gondokat okozhat a cuccok ajándékboltban való értékesítése, hiszen úgy tűnik, az olasz kollégák még akkor sem lennének hajlandók nadrág nélkül küldeni mezeket, ha a klub a redkívül tehetséges Szuri Bá’-CorLEOne Oroszlán-duót felajánlaná dizájnernek a következő néhány idényre. Ennek következtében jelentős árnövekedésre kell számítani a Nike-termékekhez képest, a vásárló pedig hiába kér gatyesz nélküli felsőt olcsóbban, ilyen nem fog létezni, de legalább lesz miben nekiállni a nyári hónapok szombat délelőtti fűnyírásainak.