Mastodon

Kategória: Beharangozó

Kevés dolgot rühellek annyira, mint Felcsútra járni

Figyeld a lollerkoptert, beszarsz: aszongya erkölcs. Muhhahhahahhahaa.

Továbbra is rühellem ezeket a napokat. A francnak kell nekem Felcsútra járnom? Tényleg, miért kell szembesülnöm évről-évre ezzel a jelenséggel? Annyira szépen ki tudom zárni az életem jelentős részéből a Fiúkat, próbálom elérni, hogy semmilyen formában ne jöjjenek be a lakásomba, törjenek rá az életemre, de egyszerűen nem megy. Itt van ez a kurva NB I., és a sorolás szerint Felcsútra kell mennünk. F*sz kivan ilyenkor.

Az ember próbálja élni a maga kis világát. Néha elkap egy-egy hírt, például mostanág volt a zalai autóipari tesztpálya, ami olyan kurva sokba kerül, és annyira a kutya se használja, hogy inkább költünk rá még többet. “Legfeljebb meghosszabbítjuk Lovasberényig.” – állítja a rendszer logikája. Ha valamire azt hinnéd te, mint normálisan gondolkodó ember, hogy na, bazzeg, ez már tényleg hülyeség, ilyen egyszerűen nem létezhet a teremtésben, akkor nemhogy átgondolnák, hanem egyenesen fokozni kezdik.

“Kevés dolgot rühellek annyira, mint Felcsútra járni” bővebben

Mindig magasabbra, és nem csak azért mert van honnan, hanem, mert az kell legyen a normális

Bp. Honvéd – Kaposvár @ Hungária, 19:00

Aztat(at) szeretném mondani, hogy nagyon nem mindegy, hogy ötödik, hatodik, vagy hetedik, esetleg nyolcadik, kilencedik, hovatovább tizedik(!) helyen végez a Kispest. Nagyon egyszerű lesz a magyarázat.

Kezdjük azzal, hogy per definitonem a Kispest, mint fogalom azon túl, hogy önálló jelentéssel rendelkező entitás, az önálló jelentése tartalmaz egy olyan meghatározást, sőt, meghatározottságot (is), miszerint mindig magasabbra, ahogy azt az LGT nevű zenekar (supergroup!) is megénekelte egykor, igaz, nem feltétlen ránk gondolva elsődlegesen, hiszen a magyar popszakma, úgyismint a zenére szöveget éneklő zenekarok csak elvétve foglalkoznak olyan fontos témákkal, mint a magyar labdarúgás. Tehát alap, hogy az ötödik minden körülmények között jobb helyezés, mint a hatodik, hetedik, és így tovább.

“Mindig magasabbra, és nem csak azért mert van honnan, hanem, mert az kell legyen a normális” bővebben

Egerszegre csak kibeszélő lesz

Ez.

(Mertet már nem is írok.)

Három meccs van hátra. Hatra a dobogó, hatra a negyedik hely és kilencre a kiesés. A lényeg, hogy kedden is legyen még értelme számolgatni. Természetesen előrefelé.

Rágódni és egymás torkának menni azért bedobok egy témát:

“Egerszegre csak kibeszélő lesz” bővebben

Kifejezetten gyengére sikerült gondolatkísérlet az ún. negyedik fal áttörögetésére

Negyedik fal.

Az utóbbi időben méltatlanul elhanyagoltuk azon kedves olvasóinkat, akik mindennel elégedettek, és akik kizárólag a sikereinkről szeretnének olvasni. Éppen ezért eljött a pillanat, hogy önkritikát kell gyakoroljunk, hiszen hagytuk kijátszani az éberségünket, és teret adtunk az örök fanyalgóknak, akik a széniparunk és vájáraink hősies munkáját is mindössze egy felelőtlenül odavetett sületlenséggel intézik el: Minek az a sok szén? Nyáron nem kell fűteni!

Nem ezért állított minket bölcs népünk és nemzetünk a billentyűzet mögé, nem ezt várják tőlünk a tömegek. 

El kellene végre ismerni, csapataink harcban állnak, a külső és belső ellenség féregként rágja, hiénaként marcangolja szét klubunk, országunk, oktatásunk, egészségügyünk, egész népy és nemzethy létünk testét. Parancsoljunk együtt minden féregnek, minden hiénának mindörökre megálljt! Húzzuk elő tokjából legerősebb fegyverünket, a vak hitet, szabaduljunk meg az ön- és a kisközösségi érdekek talmi gyönyörének ármányától, vessük le a ránk erőltetett elnyomás béklyóját, és emeljük végre fel az igazi hangunkat:

Éljen, Mákosi!

(A jelszavakat majd aktualizáljuk, most a cselekvés gyorsasága a fontos, nincs egy talpalatnyi percünk se tovább toporogni.)

Az idő előrehaladott. 

“Kifejezetten gyengére sikerült gondolatkísérlet az ún. negyedik fal áttörögetésére” bővebben

Bár posztot nem kaptok a Videotonra, mégis találtunk alkalmat, hogy leírjuk Pini, Dolcetti és Tarlósi nevét

A Videoton elé csak kibeszélő lesz ma, mert

  • olyan sztori csak ritkán kerül nyilvánosságra, mint az Urbányi vs. beszéljük ki a feszültségeket a csapaton belül című, és ezt még emésztenem kell. Amúgy a sztori nem új, Pista már a 24.hu Ziccer néven futó podcastjében is érintette a témát, hogy azóta árgus szemekkel figyeljük a csapaton belüli dinamikát a meccseken.
  • felbaszta az agyam az életemben először vásárolt mobilbérlet. Soha többet, inkább maradok a papíralapúnál, jóval kényelmesebb és egyszerűbb, sőt, nettó időben mérve kevesebb a dolgom vele az érvényessége alatt.
  • hőbörgök rendesen az MLSZ vs. klubok vs. rendőrség cicaharcon, mert megint téma lett, hogy a magyar fociban soha és semmi problémának nincs felelőse, azonban ha kis részsikert érünk el, azonnal kitüntetnek mindenkit oda-vissza.
  • sok a munka.
  • éhes vagyok.
  • és amúgy is.
“Bár posztot nem kaptok a Videotonra, mégis találtunk alkalmat, hogy leírjuk Pini, Dolcetti és Tarlósi nevét” bővebben

A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket

Újpest – Bp. Honvéd @ Megyeri út, 21:05

Sziasztok, történt valami említésre méltó a héten?

Ahh, hogy nyertünk egy kupát? Hivatalosan az évek óta öreg Kamber két góljával? Padon Pisonttal és Dajkával, a pályán sok olyan játékossal, aki évek óta velünk van, netán egyenesen saját nevelés?

Nem akarok jönni a Nagy Honvéddal, hogy ilyenek nálunk a hétköznapok, viszont újra előjövök a Sokadik Nagy Generációval, amiben lehet mégis valami, hiszen RW is feszegette érintőlegesen másnap.

“A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket” bővebben

Egy kupadöntő elé

nem nagyon van értelme bármit írni. Beszélhetnénk arról, hogy az ellenfél a Mezőkövesd, és már csak a név hallatán is eszünkbe jut, mitól igazán (és milyen) szép egy kuparendszerű sorozat, ahol akár a döntőig is eljuthatnak a kisebb klubok. A század első felében egy Kispest, BEAC, Attila (Miskolc), Bocskai (Debrecen), Soroksár, Szolnok, Salgótarján, Diósgyőr, majd a háború után a Dorog, Komló, Pécs, Békéscsaba, Vác, Haladás, Siófok, Sopron és végül a Kecskemét.

Aztán folytathatnánk úgy is a posztot, hogy a Kecskemét után jött a Felcsút, az elődöntőben a Balmazújváros, és idén a Mezőkövesd, vagyis valamiféle sűrűsödés figyelhető meg egy adott körben, amiről lehet, utólag ugyanazt mondjuk majd, mint mostanság a BEAC, Attila, Bocskai, Soroksár kapcsán, hogy a kicsik miatt igazán szép egy kupasorozat.

Tessék, két felcsapás, ugyanabból a tényből kiindulva, hogy a Kispest (akinek helye van címre menő dolgok közelében) és egy másik, nem Kispest-kaliberű csapat játszik egy kupa döntőjében. Ilyen ez a kupa, és ilyen ez a történelem, feltételezve, ha van.

Most pedig következzen valami egészen más.

“Egy kupadöntő elé” bővebben

Bár a hülye példámban négytalálatos játékosokat szeretnék, nekem jó lenne négy egytalálatos is

Bp. Honvéd – MTK kupaelődöntő @ Népstadion, Puskás Aréna (ahogy tetszik), 21h

A 2019/20-as szezon végére sikerült nagyjából hasonló helyzetbe sodorni magunkat, mint tettük azt az elmúlt években: ismét egy idény, amit a végén kellene megmenteni.

2016-ban az utolsó fordulókra az lépett elő minimumprogrammá (a szurkolói elvárásokban), hogy valahogy kiejtsük a Felcsútot. A terv sikerült, bár nem rajtunk múlt, hiszen az utolsó fordulóban pont kikaptunk tőlük.

2017-ben nem volt mit megmenteni, ezért holnap lesz három éve, hogy bajnokok lettünk.

2018-ban egy még mindig bikaerős kerettel, az őszi ámokfutást kellett korrigálni, és elérni Európát. Egy negyedik hellyel sikerült.

2019-re meggyengült a keret, mégis sokáig a dobogón álltunk, hogy egy gyengébb tavaszi indulás után ismét Európa legyen a szent cél. Negyedik hely, kupaezüst, megcsináltuk.

“Bár a hülye példámban négytalálatos játékosokat szeretnék, nekem jó lenne négy egytalálatos is” bővebben

Végre újra tétmeccsnap

MTK – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Hetven nap után. Régen ennyi volt egy rövidebb téli szünet, ami alatt azért voltak pletykák, igazolások, volt pár edzőmeccs, lehetett számolgatni a tavaszra, vagyis valahogy el lehetett viselni szódával. Az utóbbi két hónapot azonban szinte sehogy, se szódával, se Unicummal. Mert egyszerűen nem volt foci, és úgy nem volt, hogy a létezés síkjáról is csaknem eltűnt. A hétköznapok egészen másról szóltak.

Ma viszont kupameccset játszunk az MTK-val, vagyis újra elkezdjük értelmezni a valóságot. Azt a valóságot amiben léteznek Kispest-MTK mérkőzések, mert bármilyen hosszú is volt a huszadik század, és talán tart még ma is, alapvetően az ilyen mérkőzések ugyanúgy a történetéhez tartoznak, ugyanúgy lenyomatai, mint a világháborúk, az internet, a mozi megjelenése (hanggal!), Einstein relativitás-elmélete, meg a minden egyéb, amit meg kellett élni. A Kispest-MTK meccsek azért is kiemelkednek a megélt dolgok halmazából, és képezik egy egészen kicsi részhalmazát, mert általában volt értelme őket megélni.

És ma újra.

“Végre újra tétmeccsnap” bővebben
Exit mobile version