Volt már róla szó, hogy igazából minden mindegy, kötelességből kitesszük a hét közepét, de tudjuk, hogy a valóság a #mégXmeccs, és semmi más. Amíg matematikai esély van a tizennegyedikre, addig #mégXmeccs.
Talán a Fradi előtt mondtuk először egymásnak, hogy #mégtízmeccs, és azóta valahogy benne maradtunk. Négyet közben letudtunk, tehát #méghatmeccs. Gondoltuk volna? Gondoltuk volna akár februárban, amikor azonos pontszámmal három csapat vezette a bajnokságot? Gondoltuk volna, hogy itt van április vége, és még mindig? Remélem az megvan, hogy tavaly április 30-án volt vége az egész bajnokságnak? #méghatmeccs
Így néz ki a tavaszi tabella eddig, ami azért különösen érdekes, mert ma Honvéd-Paks lesz a Bozsikban. Vagyis az összesítésben második, tavaszi harmadik fogadja a tavaszi elsőt, az összesítésben ötödiket.
Csakblog on tour #Sopron – itt még tét nélkül, tavaly nyáron (Fotó: Babar-1909foto.hu)
Legutóbb nyáron rándultunk le a Civitas Fidelissimába (majd a töriszakosok kijavítanak, ha rosszul írtam), és akkor egy szokásos megfáradt, szürke idényre készültünk lélekben. Azóta ez a szezon minden lett, csak szürke nem, így a jól megszokott punnyadt tavaszközepi hangulat helyett most megint összeszorult gyomorral ülhetek autóba… és ez nem csak azért lesz így, mert Old Babar Kratelli Dzsozefinnel és K.O. Lacival tölti fel (Hantát boldogítva) az autós daltárat. “Megint Sopron – de mégis mennyire más hangulatban” bővebben
Ahogy látom, különösebb beharang most nem lesz a Fradi ellen, mert minek. Max a kérdések:
Ötből öt a Fradinak, vagy végre behúzunk egyet idén?
Puskás kilencvenedik szülinapja alkalmából vajon a Puskás-ügyi nagykövet úr kilátogat Puskás egyetlen magyar klubjának stadionjába, ahol egész véletlenül NB I-es meccset rendeznek? Vagy annyira nem nagykövet? (Bónusz, ugye mi április 2-át ünnepeltük éveken át, mert Puskás is ezt a dátumot használta, csak a Nagyonanagyonnagykövet úr derítette ki, hogy az igazából elseje, és azt kéne inkább.)
Kelly hősei, hülyemlsz, Soros György, van itt minden.
A szurkolók támogatják az MLSZ stratégiai céljait és eszközeit
– ezzel a címmel publikálta az MLSZ az elmúlt hetekben futtatott “kérdőívének” az eredményeit. Azért tettem idézőjelbe, és raktam át dőltbetűssé a kérdőív szót, mert ha nem teszem, akkor a bennem lévő szociológus spontán öngyulladásba tör ki.
A lényeg, hogy publikálták az “eredményeket” (l. a formázás okait fent) azzal a felcsapással, hogy a szurkolók támogatják. Tessék a 8. pont “grafikonjához” lapozni, hogy lássuk, mennyire:
Szövetségi aggyal gondolkodva a bekarikázott érték azt jelenti, hogy a szurkolók mintegy fele szerint a sportszerű szurkolás egyáltalán nem fontos. Ez például annyira találkozik az MLSZ stratégiai céljaival, hogy
22 forduló alatt 79 büntetést osztottak ki, összesen 13 millió forint értékben, és ennek csaknem felét (34 esetben) az MLSZ szidalmazásáért!
Ba-da-bammm-tssssssh – hallom a dob-dob-cintányért a háttérben vihorászó zenekartól.
Azt a részt most hagyjuk el, hogy a kérdőív olyan alapvető szakmai minimumnak nem felelt meg, mint
az összevethetőség, értelmezhetőség biztosítása, vagyis nem ártott volna valamiféle ellenörzőkérdéseket beletenni. Teszem azt:
nem (férfi? nő? nem mindegy); kor (fiatal? idős? nem mindegy); lakhely (nb1 közelében? alföldön, mindentől távol? nem mindegy); anyagi helyzet (egyáltalán van pénze a focira? nem mindegy)
aktív meccsrejárás? egyáltalán kitől akartak kérdezni? akik járnak meccsre, vagy akik járnának?
mivel biztosították, hogy egy szurkoló/érdeklődő csak egyszer töltse ki az ívet?
De tényleg, mit akartak egyáltalán?
(Azt pedig végképp zárójelbe, hogy már az első “grafikonnál” kilóg a lóláb. Itt az NN I. és az NB II. csapatszámáról kérdeznek, és a válaszolók 70%-a szerint a 10-12 kevés. Ismételjük át a címet: A szurkolók támogatják az MLSZ stratégiai céljait és eszközeit)
Az utolsó katartikus Vidi elleni idegenbelink, mikor Perea császár verte a győztes gólt a végén. A képen Nagy Geri, Hidi és Daud köszönti a puhos gólvágót.
„Az álmunk egyik fele elszállt sajnos. De nincs idő a szomorkodásra, mert hétvégén fontos mérkőzés lesz. Győznünk kell, hogy életben tartsuk az álmunk másik felét. CSAK!” –írja Baráth Boti a népszerű közösségi oldalon, és nem tudok vele vitatkozni. Holnap Felcsútra látogatunk a szerdai MK-fiaskó után a másik (papíron) legerősebb hazai csapat ellen. Soha könnyebb napokat, yeah! “Brutális hét, második felvonás” bővebben
Azért még nem egészen =, de az irány be lett lőve…
…és ez most nem RW szokásos mindenben Atletit látó hülyesége (dehogynem, mondja az olvasó). Rossi újdonsült nyilatkozataiban egyre többször bukkan fel a matracos mániákus kispadvezér credójának nem egy eleme (mi csapatként vagyunk nagyok; meccsről meccsre kell haladnunk; a mi keretünk nem tud rotálni, nem pihentetek; nincs különbség bajnokság és MK között; megyünk előre, stb.), ami örvendetes, hát ha még mindehhez a cholói pedagógiai képesség is társulna, már most megtenném magunkat az év meglepetésének. Így még azért vannak fenntartásaim…
Sose jön be a nagy patetikusan monumentális beharang, akármikor próbálkozok is ilyennel, így most sem teszek így. Ennek ellenére hajlok a címben foglalt ítéletre: én úgy érzem, sok minden, ha nem is eldől, de legalábbis irányba áll holnap. Hát, meglátjuk. “A Hidegkutiban árazhatjuk be a kispesti tavaszt” bővebben
