Mastodon
mert célunk csak egy van
Kicsit több lenne, maradhat?
Elmondom miről szól a mai Mezőkövesd. Illetve, hogy nekem miről fog szólni:
bizony mi ott vagyunk, hogy esélyesek vagyunk, hogy ebből még bármi lehet. Hadd röhögjenek rajtam egész télen, ahogy kinézek az iroda ablakán, bambulom a dél-budai tájképet, és elmélázok, ebben benne van akár a bajnokság is.
Ismét stadiont avat a Kispest az NB I-ben, és ismét egy teljesen új csapat ellen. Otthon már találkoztunk, a kínkeserves 0-0-t próbáljuk meg elfelejteni (vajon nagyon fog hiányozni év végén?), inkább foglalkozzunk azzal, hogy kaptunk egy olyan esélyt, amilyet száz évente szoktak kapni a Leicester City-k, hogy van vagy egy tucat jobb csapat náluk, de amíg ők körbeverik egymást, addig jó kimaradni ebből a körből.
“Gondolom Alcufer volt a híres Alcufer-Perutz fedezetsorban az ész” bővebben
Bakker, mindjárt tizenegy, néhány perce keltem, lassan indulunk Paksra, a szerver továbbra sem működik, poszt még mindig nincs, ebédet is kéne főzni/enni, kávé sem volt még, mi legyen most?
Nyilván marad a kibeszélő kirakása, a legrosszabb hagyományaink szerint.
Viszont ne feledjük, valami fura okból, háromtól az M4 Sport minket ad (a meccs fél négykor kezdődik)! Majd integetünk anyu, csak nézd a tévét.
Ami viszont kérdés lehet:
A lényeg, hogy nagyon kéne a Paks, mert válogatott szünetek után eleve nem szokott nekünk menni, másrészt, a Paks, Vasas, Gyirmót, Mezőkövesd sorozatban simán benne van a 12 pont, az meg simán lehet bármi.
Húzós időket élünk (élek) mostanában, amit az is mutat, hogy már megint alig posztolok, ráadásul az olyan ziccereket, mint a korábbi években a szülinapi posztok, is elfelejtem megírni, pedig imádok cikkben érzelgősködni valami futurisztikus göteborgi muzsikát betéve a hifibe, és sokadjára leírni, hogy nem hittem volna 2010 őszén hogy ez lesz, de szerencsére van a Hanta úr, aki tavaly meg idén (meg tavalyelőtt is) észnél van, vagy csörög a smartphoneja vagy mittomén és mire feleszmélek már meg is van a poszt, nekem meg marad a beharang, de hát már azt is régen írtam, úgyhogy örvendek mint Guie-Guie Gnkei Abraham az ajándéklabdának, míg bele nem veri a kapusba.
Szóval beharang. “Ilyen is régen volt már: beharang!” bővebben
Lassan hozzászokunk a megszokhatatlanhoz, a világ egyik legértelmetlenebb dolgához, az egynapos és kétidőpontos NB I-es szombatokhoz, pedig nem kéne.
Amióta ez a félelmetes bugyuta gondolat uralkodik, talán először mondhatjuk el, hogy valóban fordulót fognak rendezni, és bizony ehhez sem az MLSZ, sem a marketing, sem a sportteljesítmény nem kellett, hanem csak egyszerűen
Vagyis ha minden összejön, talán-talán a hat meccs átlépi a húszezer nézőt – együtt.
Haha, tavaly hülyére nyerték a bajnokságot, 12 forduló után már 15 ponttal (34) vezettek a második Debrecen/MTK/Paks (19) hármasa, és 18-al a hatodik Kispest (16) előtt, ehhez képest idén egy pont a fórjuk hozzánk képest (19 vs 18), és hattal vannak leszakadva a Vasastól. Sőt, akár úgy is nézhetjük, hogy tavaly ilyenkor kétszer annyival mentek a másodikak előtt, mint amennyivel több pontuk van ma a csontutolsó Diósgyőrhöz (11) képest.
Így múlik el a világ dicsősége.
Ezért ha nem lesz időnk, akkor rendes Újpest előtti beharangozó sem, viszont egy kibeszélőt illik kitenni.
Bár mondjuk a tévé megint nem találta közvetítésre érdemesnek, ahogy például a Vasas-MTK-t sem, cserébe újra lesz Gyirmót-Mezőkövesd, és Diósgyőr-Videoton, ami legalább valahol érthető. Szegény Fradit sajnáljuk egyedül, mert szegény szurkolóik a pórnéppel együtt vagy a stadionban, vagy az m4sport.hu streamjén kell nézzék a csapatukat.
Továbbra is felfoghatatlan ez a közvetítési rend és darabszám.
“Szombati munkanapon mi mást csinálnánk, mint dolgozunk?” bővebben
Gondoltátok volna, hogy tíz fordulóval a rajt után két ponttal állunk csak a Fradi Vasas mögött, ráadásul mindezt úgy, hogy a Mezőkövesd és a Gyirmót ellen összesen egy gólt lőttünk és egy pontot gyűjtöttünk? Egészen vicces és sűrű a bajnokság, amire az okosok szeretik azt mondani, hogy izgalmas, de azért ezt járjuk kicsit körbe.
