Mastodon

Kategória: Beharangozó

Elindulunk felfele vagy jön a harmadik szezonbeli Vasas-égés? Beharang, kibeszélő.

Kátyúba hajtás lesz a vége vagy rekordidős célba érés? Este 8-ra meglesz a válasz.

A címbeli kérdés több, mint adekvát: a múlt heti Fradiverés örömhullámai még mindig nyaldossák kispesti lelkeinket, és én is szívesen átélnék még sok olyan hétfőt, mint a mostani volt, amikor a megelőző péntek harsány kurzusfradista kollegáit napokig nem látom, mert nem mernek a szobám 100 méteres körzetébe jönni, nagy a csend, hiába. Még szebb, hogy azóta a zöldek a Vidit is kiverték a kupából, azaz nem az ő hullámvölgyük nagy, hanem mi voltunk megoldhatatlan feladat múlt héten, hehe. Tudom, ezek bullshitek, de akkor is jó ezen élvezkedni. Ma viszont jön a Vasas, papíron az egyik leggyengébb idei vetélytárs, akik azonban

ad1) keretileg egyáltalán nem gyengék;

ad2) idén már kétszer levertek minket.

Na, mi lesz ma? “Elindulunk felfele vagy jön a harmadik szezonbeli Vasas-égés? Beharang, kibeszélő.” bővebben

A Fradi elleni az Fradi elleni…. beharang, kibeszélő.

…tényleg mást most nem tudok ideszülni. Nem vagyunk esélyesek, nem indultunk jól tavasszal, gyengébb a keretünk, rövid a padunk, sok a sérültünk, semmi, de semmi nem szól mellettünk. Mondjuk az is igaz: volt már ilyen. Leginkább 1997 őszén nem adtam volna egy lyukas garast sem a frissen vargazolitlanított és krémerkárolytalanított csapatunknak hogy az akkori közelmúlt kétszeres bajnok Fradiját elkapja… Elkaptuk. Szóval lehetnek csodák, és a Fradi elleni meccs az mindig más, ilyen és hasonló bullshitekkel tudom max biztatni magunkat. Hát, ez így elsőre nem hangzik valami túl jól. “A Fradi elleni az Fradi elleni…. beharang, kibeszélő.” bővebben

Imádom és utálom – kibeszélő és beharang holnapra

Miskolctól nekem valahogy mindig utánamsrácok (=békebeli) hangulatom lesz. Remélem, Kapufa most csak a fotón szerepel és nem a holnapi támadásainkról szóló beszámolóban… (index.hu)

“Imádom és utálom – kibeszélő és beharang holnapra” bővebben

Délután indul a nagy tavaszi kérdőjel-rájd

Érdekes helyzettel állunk szemben, az biztos. Sorrendben a második átigazolási pauzában nem történt nálunk egetverő változás, ami az utóbbi éveink kaotizmusát tekintve sokkalta inkább jó hír, semmint rossz. Biztonság-érzés, némi kiszámíthatóság, tudatosság (oké, befejeztem) kezdene körvonalazódni, mondanám, azaz mi sem lenne könnyebb, mint  jósolni egy vereteset most a tavaszra. De mégsem tudok, mert akármi is lehet. Tényleg. “Délután indul a nagy tavaszi kérdőjel-rájd” bővebben

Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg

Amikor 2010 őszén elkezdtük a blogot, emlékszem, mennyire tetszett, hogy a sorsolásunk szerint úgy zárunk, hogy itthon a Siófok meg a Vasas, aztán idegenben az MTK ellen, azaz két hazai + egy vendég pesti, és milyen jó lesz forraltborozni a Hungária körúton, és még az sem érdekel, ha nem nyerünk mert a hangulat király lesz.

Ide jövünk ma (via labdarugas.vasasc.hu)

Végül a Sió ellen kikaptunk, a Vasassal meg döntetleneztünk, ha minden igaz, az MTK-meccs meg annak rendje és módja szerint elmaradt a havazás miatt (ami pont a Vasas elleni végén indult meg, így már hóban vezettem át egy várostúlvégi Halloween-bulira, ahol amúgy iszonyat finom pulykasültet készített egy amerikai lány), de annyira már nem is bántam az elmaradást, olyan kilátástalan volt a Morales-Supka interregnumban a csapat, azt leszámítva hogy az Eger elleni MK-visszavágon láttam Baráth Botit, a bajnokikon meg Nagy Gerit és Czárt, és azt gondoltam, mind az ászaink lesznek majd. Kettő végül  be is jött, nem rossz arány. Nos, azóta várok egy hangulatos pesti ősz-zárásra, talán ma megkapom.
“Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg” bővebben

Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú

Hosszú hetek vannak mögöttem, és nem jó hetek, volt benne minden, ami megnyomhat egy erwét, néha patetikusan el is gondolkozok azon, hogy mennyit bírnak még ezek a csoffadt, Honvédmezes vállak, de most az van, hogy, ha nem is újult erővel állok a vártán, de csak visszasétáltam a csakblog istállóba, hogy visszavegyem Hantától a jól megszokott RW-penzumokat a hétvégi verklik képében (ezúton is köszönet neki a sokadik szólóbani kitartásért), sőt megint lesz Nektek is meglepi a téli szünetre, az Én Kispest sztorim még idő függvényében alakul, azt nem ígérem 100%-ra, de van azzal majdnem egyenrangú finomság, majd meglátjátok.

Szóval most az a nagy helyzet, mint az Ardennekben 1944 decemberében, a hősiesen a túlerő ellen egyedül kitartó hantai gyalogos- és tüzérhadosztályokat már erősen támadják a 277-es népi gránátos-, a 12. SS páncélos hadosztáyok, Hasso-Eccard Manteuffel 5. páncélos hadserege és Sepp Dietrich 6. páncélosai, és a Panzer Tanhadosztály, ám az utolsó pillanatban beérkezik felmentésként az utóbbi hetekben a frontról visszavonva pihentetett  5. számú RW-harccsoport 12 coub-bazookával meg 7 anti-tank életérzés-páncéltörővel és ezzel valamelyest kiegyenesedik a frontvonal.

Kell is, holnap megint háborúba megyünk ;) “Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú” bővebben

A Paks nem csak egy jelenség, hanem a magyar futball jelenjének egy furcsa és megmagyarázhatatlan csimborasszója

Nagyon repülnek az évek. Kilenc, azaz kilenc éve játszunk meccseket a korábban rendre enbéhármazó Pakssal az NB I-ben, és az van, hogy ha nem is egy Kecskemét, de nagyon messze van attól, hogy valódi líblingünk legyen.

A kilenc hazai meccsből megnyertünk kettőt, kikaptunk egyszer, vagyis egy egyszerű matematikai művelettel, az úgynevezett kivonással könnyedén megkaphatjuk, hogy hatszor lett iksz. Nem valami fényes mutató.

“A Paks nem csak egy jelenség, hanem a magyar futball jelenjének egy furcsa és megmagyarázhatatlan csimborasszója” bővebben

Bort, búzát, Békéscsabát!

Mit nem adtunk volna egy Mracskó-Csató-Selleck középpályáért

Bajnoki labdarúgó mérkőzés következik tizenöt óra harminc perckor a kispesti Bozsik stadionban. A mérkőző felek: piros sarokban a tizenháromszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes, a világfutball egyik megújítója, a történelmi, a környező telepekről származó, a létezés több szintjét egyszerre magán hordozó Budapeeeeeeeeeeest Honvéd, és a lila, a viharos sarokban, az egyszeres kupagyőztes, a bajuszok leborotválása óta önmagát kereső Békéscsaba.

“Bort, búzát, Békéscsabát!” bővebben

Csámcsogó Debrecenre

Mindenszentek helyett Halloween, Bálint nap helyett Valentin, labdarúgás helyett amerikai foci, csülökpörkölt helyett hamburger, kakaós csiga helyett bagel, és így tovább. Látjuk hogy tör be fokozatosan a nem is tudom mi az életünkbe. De szerencsére a futballunk még kitart legalább a pályán – mert ott szinte semmi köze a világmindenségben játszotthoz, hiába mezben, labdával, huszonketten, még spori is van, meg kapu, néha nézők, a gyep ugyanúgy zöld, satöbbi.

“Csámcsogó Debrecenre” bővebben

Exit mobile version