Mastodon

Kategória: Csak

Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa

Ha már kezdesz begolyózni a bezártságtól, mert kiolvastad az összes könyved, a Netflixen megnézted a világ összes filmjét, és a családdal is átbeszéltetek minden lehetséges témát Ablaktól Zsiráfig, akkor hadd ajánljuk figyelmedbe a friss levegőt és a túrázást. Természetesen este nyolcra mindenki legyen otthon, mert a gonosz vírus előszeretettel vadászik éjszaka! (Kivéve, ha van nálad fénymásolt A4-es papír!)

Megfigyelésünk szerint, az emberek hajlamosak felkerekedni azért, hogy magas dolgokra felmászva megnézzék távolról, mi van ott, ahonnan felmásztak a magas dologra. Aztán szeretnek gyönyörködni házakban, kastélyokban, templomokban, mindenféle nagy épületekben. Sokan inkább a zöldet szeretik, és erdők felé veszik az irányt, mások pedig a vonatokat, buszokat, ezért pályaudvarokra, felüljárókra járnak fényképezni.

Mi a kerítésekért rajongunk.

“Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa” bővebben

Szemelvény az értelmetlen infografikák c. sorozatunból

Egyébként azért nincs poszt több napja, mert az Éder-féle vendéglőt keresem nagy erőkkel, és egészen magával ragadott egyrészt a kutatás, másrész dr. Varga Bálint élettörténete. Ha véletlenül pont tudnád, hogy hol volt a kérdéses vendéglő, akkor mindenképp jelezd felénk!

“Szemelvény az értelmetlen infografikák c. sorozatunból” bővebben

Napiegyéb 2020.11.20.

  • elszomorító, hogy mi lett a Nemzeti Sportból // ma például ezt a valamit nevezik elemzésnek. A leadben még azt ígéri, hogy “Összefoglaltuk, kik milyen szerepet játszottak eddig a Marco Rossi-éra sikereiben.”, ezzel szemben kapunk egy semmitmondó felsorolást, két még semmitmondóbb grafikont, viszont az egyáltalán tudjuk meg, hogy kik milyen szerepet játszottak.
    • igen, arról a lapról beszélünk // amelyik száz éve még a világ élmezőnyébe tartozott például adatvizualizáció tekintetében, és amely kimondottan magas presztízsűvé tette évtizedekre a sportújságíró szakmát Magyarországon. Bezzeg manapság. (nehogy kattints!, Szöllősi újabb vezércikke lesz mögötte)
    • sajnos az ilyesmi semmitmondó anyagok és összemosások // patent helyzetet teremtenek, hiszen az egyszeri olvasó könnyen elbizonytalanodik, hogy pontosan mit is kéne értenie, hogy aztán belefusson Csányi Sándorba: “A futball ma Magyarországon sokkal szélesebb és magasabb színvonalú bázison nyugszik, mint korábban, ez a sportág csúcsán is tükröződik. A hazai bajnokság színvonala lényegesen erősebbé vált, stabilizálódott a csapatok pénzügyi helyzete, ugyanakkor a költségvetésük még mindig csak töredéke például egy jó horvát élvonalbeli együttes költségvetésének”
    • sőt, hogyasznogya // “A magyar labdarúgásban jelenleg minden értelemben rend van, innen feljebb lehet lépni, és cél az is, hogy a válogatott ott maradjon, ahol jelenleg van, valamint innen is előrébb jusson” – mindezt azt követően, hogy az Izland elleni pótselejtező 88. percében már biztos volt(!) abban, hogy a csapat elveszíti az összecsapást. Vagyis temette az egészet, miközben az Eb-selejtezősorozat nem számított, az előző NL-ben elért helyezésünk és a finnek kijutása miatt pótselejtezhettünk, ahol végül az utolsó két percben fordítottunk. Két meccs kellett, és megcsináltuk, ha neccesen is, de megcsináltuk. (Rossi <3) Tényleg érdekelne, hogy mit jelent az a szint, ahol a válogatott jelenleg van, és szeretnénk ha legalább itt megragadna.
    • még a végén // Kelét kell linkelnem?

A magyar válogatott jelen formájában csak korlátozottan nevezhető a magyar futball termékének: na és? Ott vagyunk az Eb-n!

  • A TAO-val felturbózott akadémiai rendszer hatásai alig érezhetőek a válogatott keretén.
  • Az NB I-es játékosok többségükben legfeljebb kiegészítő szerepre alkalmasak, és
  • a helyükön honosított, esetleg az NB I-ben soha pályára nem lépő légiósok, tehát nem a magyar futball termékei játszanak.
  • Rossi mégis egy működő elegyet varázsolva belőlük, kijutott velük az Európa-bajnokságra.

Pedig 2012-ben csak egy pizzára ugrott le Budapestre.

“A magyar válogatott jelen formájában csak korlátozottan nevezhető a magyar futball termékének: na és? Ott vagyunk az Eb-n!” bővebben

Százkét éve a spanyolnátha miatt rendeltek el zártkapus meccseket

1918 igencsak sűrűre sikeredett az emberiség történelmében. Utolsó évében járt az első világháború, tombolt (korabeli szóhasználattal: grasszált) a spanyolnátha-világjárvány, és ha mindez nem lett volna elég, Európában sorra bomlottak fel a hagyományos hatalmi struktúrák, és jöttek létre új, sokszor egymással ellenséges országok.

Pár napja a kormány újabb intézkedéseket vezetett be a koronavírus-járvány második körének megfékezésére, ami alkalmat adott arra, hogy az emberek megismerkedjenek családjukkal, hiszen este nyolc és reggel öt között kötelezően össze lesznek zárva egymással.

Posztunkban a spanyolnátha 1918-as őszébe kaphattok egy kis betekintést a Sporthírlap, a Sportlap és a Pesti Hírlap (utóbbi újság vitt viszonylag egységes szerkezetben állandó rovatot a járvánnyal kapcsolatos hírekről) cikkei alapján.

“Százkét éve a spanyolnátha miatt rendeltek el zártkapus meccseket” bővebben

Happy birthday, Győztesek!

Szülinapi levelek landoltak postaládánkban. Örültünk.

Ma cseten rám írt Hanta, hogy Attis, holnap 10 éves a blog, kaparsz valamit? Merthogy ő is tervez, de ha van mondanivalóm, ne fojtsam magamba. És mivel ma épp túl lettem egy húzós munkanapon, ki nem hagynám a kedvenc műfajom, a hol szívszorító, hol keserédes visszaemlékezést, gondoltam elsőre… Aztán rájöttem, hogy azt már százszor megírtam, a keményvonalas kollegák pedig kb. annyira örülnének neki, mint egy meghatott visszaemlékezésnek az 1919 tavaszi hadibajnokságról… A törzsközönség is már százszor elolvasta ezt tőlem…

Úgyhogy csavarjunk kicsit a dolgon, saját ömlengés helyett átadom a szót másoknak. A 10 éves születésnap ugyanis mégiscsak 10 éves születésnap, és az elmúlt évtizedünk meghatározó arcai közül többen is e-mailben, táviratban, levélben, vlogban jelentkeztek a csak@taccs.hu címen, elküldve nekünk jó vagy rossz kívánságaikat, gondolataikat rólunk. Mi pedig nem vagyunk szégyenlősek és ezeket közzé is tesszük!

“Happy birthday, Győztesek!” bővebben

Egészen frappáns címadás következik: boldog tizedik szülinapot, Csakblog!

nem szeretek kényszerből posztot írni, most mégis az van, hogy napok óta szenvedek. mutatom miért:

Igen, tíz évesek lettünk, illetve leszünk holnap, november negyedikén.

“Egészen frappáns címadás következik: boldog tizedik szülinapot, Csakblog!” bővebben
Exit mobile version