Mastodon
mert célunk csak egy van
Bp. Honvéd – Videoton 1-1 // osztályozókönyv
Az imént írtam István barátomnak:
Ahogy a művelt angol mondta, miután feltalálták a labdát: tebenned bízunk eleitől fogva.
Visszagondolva a Kispest-Videoton eldöntetlen eredményt hozó mérkőzésre (szemerkélő eső, vezette Csonka), hirtelen nem is a pályán történtek jutnak eszembe, hanem az a minden, ami teljessé tette a tegnap esténket.
“Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél” bővebbenÚjpest – Honvéd 1-0 // osztályozókönyv
Ha léteznek babonák, akkor tegnap az összes bejött. Minden lócitromba beleléptünk, az összes galamb a fejünkre csinált, a falnak támasztott létra alatt átsuhanó fekete macskában is pofára estünk.
Kezdve onnan, hogy beérve a stadionba első utunk a büféhez vezetett, itt legalább iható a sör felkiáltással. Mindenfelé megmaradtak a Gallica reklámjai, a csapon azonban Borsodi. Jól indul. (Bónusz, az egyetlen tapodtat sem haladó sorba sikerült beállnunk, így konkrétan csaknem fél órát várakoztunk a sörünkre.)
“A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?” bővebbenBp. Honvéd – Debrecen 3-1 // osztályozókönyv
Majdnem nehézzé tettük magunknak, pedig
Paks – Bp. Honvéd 0-0 // plusz osztályozókönyv
Sokkal okosabbak nem lettünk ettől a null-nulltól sem. Az első félidőt egyértelműen uraltuk (még megvárom az InStat részletes számait, de nem hinném, hogy ennyire benéztem volna), széthúztuk a mezőnyt, sokat passzoltunk, többnyire jól, helyzetekbe is kerültünk, vagy legalább helyzetek közelébe, szóval az elmúlt hetekhez képest nem volt rossz. A második már igen, igaz, akkor nem történt semmi érdemleges a pályán sem.
Valami feszültség még (azonban?) látszik a csapaton, hogy egyszerre bátortalanok (félnek?), és egyszerre vállalkoznának, hogy a vége általában egy ordas nagy besülés legyen, földrehuppanással és némi reklamálással. A labdaszerzéseikből indított támadások, vagyis ellenfél térfele felé történő elmozdulások jelentős része így végződött. Kár, mert addig passzoltunk, akár a pálya teljes szélességében is, majd amikor elfogyott a tudomány, nem volt már hova és kinek, akkor szembesültünk a szomorú valósággal.
De erről majd részletesebben Pisont beszél.
“Volt egy jó félidőnk, de ennyi még a Paks ellen is kevés” bővebbenBp. Honvéd – Diósgyőr 0-4 // plusz osztályozókönyv
Nagyon nehéz egy ilyen meccs után bármit mondani. Már ahhoz is erő, kell, hogy visszafogjam magam, hogy ne küldjek el a vérbe nagyon sokakat, akik idáig züllesztették a Kispestet.
Az utóbbi tizenpár évben kétszer kaptunk ki négy góllal a bajnokságban. 2013 márciusában otthon, a Videotontól, amikor Ignja és Tandia eltiltott volt, Pascariu söprögetett, 0-4, négy tényleg szép góllal; majd 2014 októberében, Debrecenben, amikor Vérhód telefonon kapott utasításokat ki tudja honnan. Rossi 2013 tavaszán bronzot nyert, Vérhód pedig a következő meccsen már nem ült a padunkon.
“Minél több meccset játszol, annál inkább kibuknak a kozmetikázott számok” bővebbenBp. Honvéd – Felcsút 1-1
Komolyan az van, hogy egy, azaz egyszer (1!!!) sikerült kaput találnunk a Felcsút ellen nem tizenegyesből? Azt is pont Kambernak, akinek mostanában tényleg nincs szerencséje. Lövésünk se sok volt, szóval felmerül a kérdés, hogy pontosan hogyan akartuk megnyerni a mérkőzést? Rendben, vezetést szereztünk, tartottuk is, helyzetünk is volt, de ahogy szinte egész évben, elég egy, azaz egy (1!!!) hiba, és oda a pont, pontok.
Egyszerűen hihetetlen, mennyire a határon mozgunk. Azt már nagyjából mindenki elfogadta, hogy futball nem nagyon lesz idén, de akkor legalább győzzünk, hozzuk a pontokat, legyen belőle érem a végén. Azt viszont baromira nehéz megszokni, hogy minden ki van centizve, hogy minden csak éppen történik. Éppen nyerünk, éppen döntetlen, éppen vesztünk. Apróságok, nüanszok, hibák, villanások – és mindenből gondosan nagyon kevés, hogy egy (1!!!) is számítson.
“Úgy elég nehéz meccset nyerni, ha a kaput se találjuk el” bővebbenKaposvári Rákóczi – Bp. Honvéd 0-1
Kispest – Zalaegerszegi TE 2:0 // Plusz osztályozókönyv
Folytatva a tegnapi beharangozó felütését: Könnyű meccs volt? Nem. Szépen játszottunk? Nem. Nyertünk? IGEN. És a jelen helyzetben most valóban ez volt a legfontosabb.
“…és akkor most kezdjük el a jó sorozatot, oké?” bővebbenDebrecen – Bp. Honvéd 1-1
Érthetetlen, hogy voltunk képtelenek megnyerni ezt a meccset. Vagy képesek nem megnyerni. A Loki konkrétan semmit sem mutatott az első hatvan-hetven percben, igaz, mi se mostuk fel velük a padlót, mégis, érezni lehetett melyik csapatban van inkább benne a gól.
és persze kontrapersze, ha Kassai befújja Kamber ütközését a tizenhatosunkon belül, akkor az összes persze csak akkor ért valamit, ha két persze bejött belőle, és vezetünk kettővel, mert pár perccel a vége előtt tiziből gólt kapni nem feltétlen egészséges az álmoskönyvek szerint.
“Annyira kicentizett a játékunk, hogy egyetlen hiba sem fér bele // plusz osztályozókönyv” bővebbenKisvárda – Bp. Honvéd 2-0
Ha még nem jártál volna Kisvárdán, akkor jobb ha tudod, hogy a vendégparkoló hátsó része valahol Veronában van, és egyáltalán semmi furcsa nem lenne abban, ha Rómeótol kérdeznéd meg: merre lehet itt kihajtani?
A stadion mellett, egy szárazdokkban hajó ácsorog, a szomszédos telken csúszdapark, a vár mellett szálloda, sportcsarnok, az egészet valami nagyon furcsa, valami, a megszokottól nagyon távol álló hangulat lengi körbe:
“Osztályozókönyv // Kisvárda” bővebben“Régen ide még fel lehetett menni, a fiatalok kedvelt helye volt ez – főleg nyáron. Most viszont már senki nem jön ki ide, a szomszédba felhúzott sporthotelt is a kihasználatlanság jellemzi. Akkor volt megtöltve, amikor a készenléti rendőröket kellett elszállásolni egy időre”
Mocsárra épül Seszták Miklós meseországa // mfor.hu
