Mastodon
mert célunk csak egy van
Mert vasárnapi ebéd, nb3, ilyesmik. // Kisvárda – Bp. Honvéd 1-1
Három kapufa ellenünk, Danilo végre vállalkozott ziccerben (bár a végén lehet, a passz jobb lett volna), történtek a dolgok, fincsa volt a gulyás, azonban ebben csak ennyi volt.
Videó egyelőre az M4 Sport oldalán, fotók pedig a szokott helyen.
Amúgy ha más nem, legalább a zászlók szerelmesei jól érezhették magukat, és újranyithatták a régi aktát: a Kisvárda vajon minek van? És ha van, miért az adófizetők pénzéből? (Ez veszélyes!)
Bp. Honvéd – Haladás 1-3 // + osztályozókönyv
Tegnap este hazai pályán kaptunk ki a Haladástól 3-1-re, értékelhetetlen futballal.
Bp. Honvéd – MTK 2-1 // Osztályozókönyv
Édesanyám azt mondta, mínusz öt fok volt tegnap Gyirmóton a meccs idején. Átkapcsolt a tévés közvetítésre, állítása szerint nézte is egy ideig, de annyira unalmas volt, hogy inkább más műsort keresett. A hőmérséklet azonban megmaradt neki: mínusz öt. Gondolom ezért fáztam én is talptól felfelé.
Aztán az is volt, hogy folytatódott a sorozatunk, és ismét kispestiek hozták össze a meccs jeleneteinek nagy részét: Holender góljánál Gengeliczki faultol, majd Torghelle berúgja a második tizit. Ben-Hatira, Mezghrani beadása, majd Kukoc fejjel centerezése után szerzett gólja valahogy rendszeridegennek tűnik mostanság.
Amúgy jól számolom, hogy Gróf öt, sorozatban kivédett büntető után hasalt el? Ejnye-bejnye, ennél azért többet várnánk a Honvéd mindenkori kapusaitól. Na.
“Az egész bajnokság annyit ér, mint a nyitható hátsó szárny a formaautózásban” bővebbenAz van, hogy lassan hozzá kell szoknunk, az ellenfeleinknél legalább annyi kispesti nevelés játszik, mint nálunk. Bukrán, Vernes, Prosser vs. Szendrei, Holender, Gazdag és Májer.
Bukrán hatalmasat véd N’Gog fejesénél, Vernes gól, Prosser gól, Gazdag gólpassz – ezt hívják rossz leosztásnak. Mondhatjuk tehát, hogy Diósgyőrben magunkat vertük meg, és nem csak személyekre lebontva, hanem egy valóban gyenge ellenfelet engedve játszani.
Felkészül az MTK és King, Torghelle, Schön és Gengeliczki.
A csapat újra a dobogón, Holender pedig a góllövőlista élén.
Csodálatos ez a magyar bajnokság. November elején, hat meccsel ezelőtt nyersz utoljára, majd hirtelen egyet, és máris visszaugrasz a dobogóra. Sőt, kettő, azaz kettő pontra vagy a második helytől, az amúgy a lehetőségeivel behozhatatlan távolságban pöffeszkedő Videotontól.
Rendben, az is igaz, hogy a dobogó igazából a 3-6. helyeket jelenti ebben a pillanatban, annyira sűrű a mezőny. Viszont így még hihetetlenebb, hogy a teljes véletlenszerűség, és a hónapokon át tartó nyeretlenség együttesen képtelen volt ún. középcsapattá silányítani minket tabellaügyileg.
Szokásos osztályozókönyv, én pedig csomagolok, mert elutazok pihenni végre néhány napot.
“Osztályozókönyv // Honvéd – Felcsút 2-1” bővebbenCsak a szokásos.
Azt hiszem hatalmasat hibáztam azzal, hogy tegnap mégis kimentem az Üllőire. Végre lement a lázam, aminek nyilván örültem, mert évek óta nem voltam beteg, valahogy soha nem szoktam elkapni a korszerű népfertőzéseket, szóval szokatlan volt az érzés, kezeltem is mindenféle vény nélkül kapható csillapítóval.
A hatvanadik perctől azonban remegtem. Hiába öltöztem melegen, még jégerfölsőt is vettem, miközben tíz fok, körülöttem pulóveres emberek. Nem tudom hogy jutottam haza, visszanézve kiesett néhány pillanat. Most 37,8, egy osztályozókönyvre jó vagyok, de többet tőlem ne reméljetek. Bocsi.
Bp. Honvéd – Újpest 2-2
Azt írja az újság, a meccs utáni összefoglalójában, hogy
Az egész őszt a dobogón töltöttük, kivéve az első és az utolsó fordulót követő tabellát. Nagyon kíváncsi leszek a téli átigazolási időszakra.
Egyébként poszt most (még) nincs, csak osztályozókönyv.
“Osztályozókönyv az Újpest elleni 2-2-höz” bővebben
Videoton – Bp. Honvéd 2-0
Ahogy a beharangozó végén ígértem, lassan meg kell tenni egyes kijelentéseket. Ott még, ugye, arról volt szó, hogy ha meg tudnánk nyerni pár (de legalább egy) rangadót, akkor lenne esély kilépni a középcsapat státuszából, addig azonban marad a küzdés, hogy mi legyünk az egyenlők között a legegyenlőbbek, vagy színesfémre fordítva a bronzérem mondjuk.
Sajnálom, hogy sanszunk se volt.
“Igazából semmi érdekes nem történt, csak ismét NEM nyertünk meg egy rangadót” bővebben
Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-1
Mint az MTK ellen, csak helyzetek nélkül, rosszul, vagy ha nem is rosszul, de mindenféle cél nélkül futballozva úgy egy pont, hogy simán lehetett volna három is, miközben teljesen veszélytelenek voltunk a kapura. Azért mondom, hogy mint az MTK ellen, amikor viszont jól játszottunk, mert az utókornak úgyis csak annyi marad meg, hogy vezetünk, majd a végén egyenlítenek, két pontnak pedig pápá, nagyon fog hiányozni.
“Ha gólt kapunk, képtelenek vagyunk nyerni, vagy mondjuk így: második gólt rúgni” bővebben
Paks – Bp. Honvéd 0-0
Nehéz szavakba önteni a tegnap történteket, illetve nem történteket. A Paks-Honvédot ugyanúgy hivatalosan bajnoki labdarúgó mérkőzésnek csúfolják, ahogy bármi mást, amit az NB I. keretében rendeznek, azonban ezek többségét a gondos futballvezetésnek hála nem láthatjuk, hiszen mi magunk is mérkőzésen vagyunk, a többi pedig velünk azonos időben.
Szóval. Mi csak a saját meccseinket látjuk, amik ugyanúgy bajnoki labdarúgó mérkőzések, mint a többiek, ugyanúgy pontot ér az azokon mutatott teljesítmény, ugyanúgy belépőjegyet szednek rá, a liga neve is ugyanaz, tényleg minden.
Ezek a meccsek aztán vagy nézhetőek, vagy nem, de többnyire inkább nem. Azonban Pakson kiderült, hogy a nézhetőségnek, illetve a nem nézhetőségnek is vannak fokozatai, és ez a meccs egy időre beállította a tengely egyik végét.
“Maradjunk annyiban, hogy hoztunk egy pontot a Fradin” bővebben
