Mastodon
mert célunk csak egy van
Tiszakécske – Honvéd 1-1
Tegnap többen is kérdezték a lelátón: „mit lehet erről írni?” Ugyanazt tudtam mondani nekik, mint egyet aludva a meccsre: „valószínűleg egyszavas poszt lesz”. És tényleg:
szánalmas!
szánalmas!
szá-nal-mas!
“Lesz ugyan pár felesleges betű a posztban, azonban már a címbe beleírjuk a teljes tartalmat: szánalmas” bővebbenHonvéd – Nyíregyháza 1-1
Hát, akkor ez most elment. Talán ki lehet jelenteni. Múlt héten azt számolgattuk, amennyiben az ETO tartja a formáját, akkor három pont felett valamennyivel kellene zárnunk a meccseinket, hogy idény végén feljutó helyre kerülhessünk. Tegnap nyert az ETO, mi döntetleneztük, a szükséges átlagpontszám pedig 3,49-re ugrott. Ekkora bukásban sajnos reménykedni sem érdemes, pedig tudnák kárörülni Lukic miatt a bukásuknak.
Vagyis jövőre is másodosztály.
Az a másodosztály, ahol jelenleg az összes néző, tehát a bajnokság összes nézőjének (a klubok adatközlései alapján) 28 százaléka a Kispest meccseire kíváncsi. Nagyjából minden harmadik-negyedik ember, aki kiment egy NB II-es meccsre, az láthatta a Honvédot, vagy, és ez a jellemzőbb, már eleve a Honvéd miatt váltott jegyet.
“A veretlenség megmaradt, de sokra nem mentünk vele” bővebbenA hétvége pár tanulsága.
A mérkőzés osztályzata 3,05, ami az ETO (2-1, 3,97), Tiszakécske (2-1, 3,37) és Budafok (2-2, 3,29) után negyedik legjobb az idényben.
Az év végére várt helyezés 6,38, ami komoly emelkedés az őszt záró 9,64-hez képest. Utoljára 2023 október elején, a Mosonmagyaróvár elleni győzelem után járt ilyen magasságokban (5,83).
Az összetett élmezőnyének állása:
Minden további infó a megszokott táblázatban, vagyis itt.
“Holman, trógerek, nézőszámok” bővebbenHonvéd – Csákvár 2-2
El is felejtettem milyen érzés az, amikor feladsz mindent, és már az eredményességért sem szorítasz, hanem csak állsz, és őszintén röhögsz az egészen. Amikor teljesen elengeded, kivetkőzöl mindenből, amit addig képviselni próbáltál, és belekiáltod a hideg kispesti délutánba:
„Hajrá!”
Nem többet, mindössze egy „hajrát”, kontextus vagy bármi egyéb nélkül. Aztán a szépítő öngólunk után a vendégszektor felé fordulsz, és artikulálatlanul ordítani kezdesz:
„Mivan, mivan, mivaaaaaaaan???!???!!”
Mindkét öklöd a levegőben, a középső ujjak az ég felé, indulhat a mutogatás.
“Az ilyen meccsekért érte meg kiesni” bővebbenHonvéd – BVSC 1-1
A. fejtette meg a meccs valódi lényegét: ha majd behúzzuk a tizenötödiket, akkor néhányan elmondhatjuk, mi ott voltunk 2023. december 3-án, a BVSC elleni fagyos hazai 1-1-en az NB II-ben. Természetesen már most biztosak lehetünk afelől, hogy a tegnapi papíron 1299-ből utólag simán lesz három-négyezer, és úgy fognak szaporodni a jelenlévők, mint a partizánok Magyarországon – 1945 után.
A fagypont körüli időjárás önmagában nem lett volna gond, a hideg ugyanis olyan, hogy öltözködéssel átmenetileg lehet védekezni ellene. Vastagabb talpú bélelt cipő, akár két zokni, aláöltöző (jégeralsó, -felső), meleg pulcsi, télikabát, sapka, sál, kesztyű, miazmás. Tüneti kezelésnek forró tea, forralt bor, gyakori mosdóhasználat, hogy a szervezetnek minél kevesebb hőt kelljen pazarolnia olyan fölösleges dolgokra, mint a felhalmozott vizelet fűtésére. Bőven vannak praktikák.
“ciki (főnév) szleng: kínos helyzet, zavarba ejtő viselkedés, mások előtt megalázó tárgy, körülmény, ügy.” bővebbenOsztályozókönyv, évforduló, személyes top3, bunda
#2023/11/26 Gyirmót-Honvéd 1-1
#2023/11/26 Azerbajdzsánban lőtt nagy gólt Kadiri. #hovasz*rjak
#2023/11/27 Tíz éve költöztünk át hivatalosan a már általunk üzemeltetett taccs.hu doménre, vagyis tíz éves a csak.taccs.hu.
Gyirmót – Honvéd 1-1
A Honvéd oldaláról kellett megtudnia az érdeklődő lakosságnak, hogy mi, vagyis a Honvéd élcsapat vagyunk! A forduló előtt a Gyirmót 21 ponttal a hetedik volt a tizennyolc csapatos mezőnyben, mi pedig két ponttal lemaradva a tizedikek. A két csapat rangadója (ha két élcsapat találkozik, akkor azt nyugodtan nevezhetjük rangadónak) után a különbség maradt két pont, a Gyirmót maradt hetedik, mi viszont visszaestünk a tizenegyedik helyre. Vagyis keményen tartjuk az élcsapat státuszt! Tizenöt ponttal lemaradva a feljutó helyektől, viszont öttel előzve a kiesőket.
Honvéd – Ajka 1-0
A mérkőzés előtt úgy voltunk vele, mindegy hogyan, csak nyerjünk. Tessék, megcsináltuk.
A hogyant tényleg nem érdemes feszegetni, mert ez a meccs azon túl, hogy élvezhetetlen, egyben nézhetetlen is volt, valamint szinte semmi olyasmit nem hozott, amit a későbbiekben érdemes lehet felhasználni. Egyedül Eördögh bizonyította be ismét, hogy ha nagyon nincs más, akkor használható a Klagenfurt által számára kitalált [bal]hátvéd poszton.
Sokszor az egyszerűre is képtelenek voltunk, és mindezt tettük úgy, hogy a fejekben benne volt: nincs cserénk, nekünk kell végigjátszani a meccset. Nem mondom, hogy görcsösek volta a srácok, mert ahhoz kellene egy viszonyítási pont. Egyszerűen csak rossz volt és nézhetetlen, de legalább nyertünk, és ami a legfontosabb
320 perc után újra gólt lőttük a bajnokságban.
“Lábszagot kértünk, és lábszagot kaptunk” bővebbenPécs – Honvéd 0-0
20 óra 41 perc, M6 Fácánkerti pihenőhely, MOL kút. Megálltunk feltölteni a készleteket, pisikélni, dohányozni, kinek mi volt épp a szükséglete.
20 óra 45 perc (körül) begördült egy másik busz is a kútra. Lassan araszolt, a hátsó úton közelített, majd mintha meglátta volna, hogy tele van szurkolókkal a környék, nyomott egy kövér gázt, és továbbhajtott. Igen, a csapatbuszról beszélünk.
Pár perccel később a következő kúton láttuk ácsorogni, azonban akkor már minket nem érdekeltek. (Jó, ez nem igaz, mert bőven akadt közöttünk olyan, akibe így beleszorult pár kitörni vágyó keresetlen szó.)
Pont a poszt írása közben jött szembe a Facebookon a Honvéd egy bejegyzése: Találkozz játékosainkkal!
Esküszöm, próbáltuk, de elhajtottak.
“Szánalom három tételben” bővebbenHonvéd – Mosonmagyaróvár 3-1
Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos “meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.
