Mastodon

Lehetőség egy új kezdetre – elmesélem

Már egy jó ideje mozgatta a kíváncsiságomat a KLTE, vagy teljes, polgári nevén a Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület. Tudjátok, az, aminek Gyimesi Laci az elnöke.

Az megvolt, hogy szerveztek korábban Tichyről elnevezett kupát a környék iskolái számára, és a CSAK Karácsonyt is hozzájuk lehet kötni, de nagyjából ennyi. A közelmúltban azonban egyre inkább bekerült a köztudatba, hogy lesz a Fő utcában egy Kispesti Futball Ház, ami nemhogy nekünk nem volt sohasem, de legjobb tudomásom szerint, más klubnak, szurkolói szervezetnek sem.

Ezek után elkezdett izgatni kicsit az egyesület, mert ha valami idáig jut, akkor annak a létezés valamiféle csíráját azért illene felvillantania.

A Kispest-Honvéd Facebook-oldalra néhány napja kikerült egy felhívás, éves közgyűlést tartanak március 12-én a majdani Kispesti Futball Házban, ahová szívesen várják az érdeklődőket is.

Elmentem, mert miért ne, ráadásul vitt előre a kíváncsiság.

“Lehetőség egy új kezdetre – elmesélem” bővebben

Korrektség. Nagyvonalúság. Sportszerűség.

Ritka az olyan alkalom, amikor már meccs közben csörög a telefon interjúért. Eleve a magyar online tér csak marginálisan érzékeny az NB I. eseményeire, kivéve ha valami igazi balhészagot érzékelnek.

Félidőben hívott az origo, a lefújás körül már címlaposak voltunk, estére a szombati nap legjobban pörgő cikke lettünk a portálon. Hamarosan rácuppant az esetre a 444, és Erdélyi Peti egy igazán vicces anyaggal köszöntötte a felcsútiakat, majd jött sorra az index, rangadó, Nemzeti Sport és a franc tudja még ki. Kedd reggel pedig a Digisporton nyilatkozik majd valaki a táborból. Egyedül Felcsútról nem szólalt még meg senki.

Foglaljuk össze a dolgokat.

“Korrektség. Nagyvonalúság. Sportszerűség.” bővebben

Szeretnék bemutatni egy szerb srácot, aki nagyon érezte miről szólt ez a szombat

Tessék csak megnézni, hogy mit csinál Ignja a gólja után.

Igen, pont azt: megmutatja, hogy hol az igazi Puskás.

Nem kell csodálkozni, kedves felcsútiak, még egy cacaki szerb gyerek is tudja, hogy mi a világ rendje, pedig ő aztán tényleg sohasem írt életrajzi köteteket Öcsibácsiról. Egyszerűen így nevelték.

Szombati értékelés, bár sok minden extra nem történt

A tegnapi nap az örömé és az elégtételé volt a posztunkban is, most pedig kicsit mélyebbre is nézünk – ami magát a meccset illeti. Olyan rengeteg elemezni való azért nem maradt: a tegnapelőtti találkozónak és az ott kivitelezett kiütésnek inkább eszmei jelentősége volt számunkra és a Felcsút a csapatot sem késztette különösebb erőkifejtésre. Azonban írni mindig van miről, így egy pár kérdés ezúttal is felvetődött amolyan osztályozókönyv-közeli tematikákban, így ezekből szemezgetünk most. “Szombati értékelés, bár sok minden extra nem történt” bővebben

Legendát lehet lopni, csak nem érdemes

Két meccs, 7 rúgott, 0 kapott gól, ennyi lett a mérlegünk 2013-2014-ben a Felcsút ellen, és ha valaki évekkel korábban azt mondja nekem, hogy ez a párosítás fontosságában sokunknál már-már el fogja érni a Fradi vagy UTE elleni meccsekét, megmosolygom. Nos, tegnap délután is széles mosoly ült az arcunkon, de ezúttal egész más okból. A csapat Marco Rossi jóslatának megfelelően tényleg fél-háromnegyed gőzzel is simán verte le a legenda-elsíbolók klubját, olyan magától értetődő természetességgel, ahogy mondjuk a kora kilencvenesekben tettük helyre évente a Bp Volánt vagy a kiesőjelölt Zalaegerszeget. Prosser Dani gólja pedig arra is méltó választ adott, hogy Puskás öröksége hol is él igazán tovább – nem mintha ez igazi kérdés lett volna valaha is. “Legendát lehet lopni, csak nem érdemes” bővebben

Tartozom egy vallomással

Na, jó, most már meccshangulatom van.

Szombat a reggel, túl vagyok két kávén, a turistaház udvarán már megtekintettem a félbevágott disznót (nem, nem a sajtóst, hanem az esti hurka alapanyagát), lassan minden kezd a helyére kerülni.

Tizenketten jöttünk le Gántra, ketten ebből kora hajnalban (pestiesen nyolc körül, errefelé az már bőven a nap része), a többiek éppen túráznak a marsbéli tájra hasonlító egykori bauxitbányához, miközben én a kocsmában ülök és ezt írogatom.

Francnak sincs kedve kutyagolni, túl városi vagyok én már ehhez. Mégsem a szépemlékű Stadlerral játszunk ma, hogy a civilizáció-stadion viszonylaton sarat kelljen dagasztani úgy, ahogy azt csak a Sátántangóban tud a két demizsonos. Szerencsére Tarr Bélából csak egy van, bár érte pont kár, hogy nem vállal szerepet a magyar fociban. Hirtelen más dimenziói tárulnának fel az unalomnak.

Csináltunk szelfiket is magunkról, ilyen az ha társaság vagy. Délután majd a kisbabar vagy lovi fog, de akkor majd ott állunk talpig Puskásban.

“Tartozom egy vallomással” bővebben

Ankéttal hangoltunk a falusi vendégjátékra

A 42-esről leszállva az a hiú ábrándom, ami még a Corvin körúti megállóban élt bennem, miszerint az alábbhagyóban lévő eső a végállomásig teljesen el is fog állni, szertefoszlott: az égi áldás csak jobban rákezdett. Esernyő tehát felcsapva a fej fölé, és indulás a Bozsik szürke csöndben hallgató tömbje felé, igazi balladai magányban: rajtam kívül csak egy, a fejére nejlonszatyrot oktrojáló kollega sietett a messziről is üresnek tetsző tribün felé. Hát igen, az időjárás sem segített az ankétra látogató tömeg megnövelésében, ahogy a péntek 5 órai kezdés sem, én is épphogy beestem a melóból. Ennek ellenére hangulatos kis miniszeánsz kerekedett az eseményből, amely után én jó szájízzel indultam haza, és azért ez is valami. “Ankéttal hangoltunk a falusi vendégjátékra” bővebben

mondhatom? mondom. legyen ez valamiféle behari felcsútra

elég nyilvánvaló, hogy miért ezzel a giffel nyitom a felcsútos posztot

az van, hogy baromira nem szeretnék beharangozót írni a felcsút ellen. már eleve az van, hogy nehezemre esik, sőt, fizikai fájdalmat okoz egyáltalán egy posztban említeni minket velük.

például az nem lenne baj, ha mondjuk egy hírverő meccsre utazna le a honvéd, megmutatni magát fejér megye népének, vagy akár a felcsúti akadémia ellen játszana a mi akadémiánk megfelelő csapata, de most ugyebár korántsem erről van szó.

és abból is elegem van, hogy mindezt sokadjára írom le.

inkább beszélni kéne valami egészen másról.

“mondhatom? mondom. legyen ez valamiféle behari felcsútra” bővebben

Tegyük helyre a dolgokat MXCVIII. rész

Az elmúlt évek egyik legcsodálatosabb vizuális alkotása (kösz, Jerry)

Szombaton Felcsút-Honvéd Videotonban, ami ugyebár manapság nem kicsit pikáns párosítás egyrészt (és főleg) a kispestieknek, másrészt a jóérzésű emberek többségének.

Mégis hogyan lehet több egy szimpla NB I.-es bajnoki a szokásosnál, ha az egyik fél egy történelmi nagyegyesület, a másik meg egy frissen gründolt és ilyen–olyan módon kistafírozott akadémia?

Elmagyarázzuk, és letörünk néhány feleslegesen rátelepült képzettársítást.

“Tegyük helyre a dolgokat MXCVIII. rész” bővebben

Exit mobile version