Mastodon
mert célunk csak egy van
update4: Zivanovic visszatért a hosszú sérüléséből, Kapacina pedig Kisvárdáról.
update3: Ha nem tévedünk az olasz Bonazzoli viszont itt van a hosszú hajával. Magas, és méretes a valaga. Eddig ennyit tudunk róla.
update2: Helyesbítünk: látjuk, csak sapkában volt.
update: Vécseit sem látjuk.
17 mezőnyjátékos, 4 kapus. Egyelőre Isten Lába Pereát nem látjuk, Godoy mester pedig civilben a lelátón.
Ennyit akkor a téli szünetről. Tizenharmadikán elstartol a Honvéd felkészülése, hogy megalapozzon valamiféle dicsőséges tavaszi hadjáratot, aminek a végén majd örülhetünk, és esetleg az első hatba beférünk.
Minden megy a maga jól megszokott kerékvágásában. A félszezon végetért, ködös, ónosszitálós szürke napok telepednek Budapestre, csöndes a XIX. kerületi sorompón túli sporttelep, légiósaink hazamentek, a keret pihenni tért egy szokatlanul hosszú, egy hónapos téli álomra, legjobbjainkat díjazta a KLTE, hanta statisztikákat gyárt és közönségszavaztat, vagy bennyhillesített Lanza-Martinez show-t heggeszt fel a blogra. RW táján nagy a csönd csak, de most ő is jön – és ha már szokott kerékvágás, akkor szokás szerint érzésvilágos-összegzős-csapongós poszt következik.
Hagyományos osztályozókönyvünk következik, ahol számokba öntve ti mondhatjátok el a véleményeteket, hogy aztán néhány nap múlva összegezzünk és értékeljünk – együtt.
Kérdőívre föl!
“Hurráhangulat és népharag – osztályozd a Kispest játékosainak őszi teljesítményét” bővebben
A kép két hete, december másodikán készült, és jól láthatóan nem a a Balcsiban lubickol Godoy, nyakában a gyerkőccel.
Igazából még szinte vége sem volt a bajnokságnak, a buszunk alig ért haza Pápáról, amikor Drissa Diarra ügynöke már ki is pakolta a netre védence legújabb házaló videóját.
Van benne minden, érdemes megnézni:
Köszi, áfonya bácsi!
Megmondom nektek őszintén: annyira vágyom már egy jó őszvégi/téli idényzáróra, hogy azt el nem tudom mondani (le nem tudom írni). Főként mióta fut ez a blogunk. Megélni a hangulatos idénybúcsút, 3 pontot zsebre rakni, majd a túráról hazaérve írásba önteni a tapasztaltakat, elkapni a momentumot és megörökíteni saját magunknak, hogy majd legyen miről emlékezni, a forraltbor- és csípős téli hidegszagú estékre valahol vidéken, vagy Pesten vagy a Bozsik korzóján, a korlátnál, majd este/éjszaka a meleg szobában a monitor előtt… de nem, kezdem azt hinni, ez már sose jön össze. Pont, mint egy Kecsó elleni végre-valahára győzelem. Az sem létezik a Bohóc univerzumában, és úgy látszik, az RW-nek kiutalt hangulatos idényzárás sem. Ez egy ilyen játék.
