A hajtás után minden különösebb kommentár nélkül eredetiben közöljük az MLSZ és a Szurkolói Iroda között május 3-án létrejött megállapodást. A blog működésére nézve a 7-9. pontok lehetnek érdekesek, amelyek megerősítik az MLSZ márciusban bevezetett sajtórendjének azon látens/látható szándékát, hogy a labdarúgás népszerűsítésére, a labdarúgó eseményekről való tudósításra nem csak a hivatalos médiumok képviselői, hanem az általuk amatőrnek nevezett egyéb fórumok (szurkolói oldalak, blogok) is jogosultak. (Természetesen a klubok önkényes megoldásai továbbra is élhetnek, de talán pont egy ilyen megállapodás kell(ett) ahhoz, hogy felszínre kerüljenek az egyes helyeken még jelenlévő visszásságok.)
Nagyobb mérethez kattints a dokumentum alatti szürke sávban a Scribd felirat melletti első gombra.
Fagyi egy felesleges és egy szükséges taktikai faulttal begyűjtött kétsárgás pirosa miatt kihagyja a vasárnapi diósgyőri derbit. Dél állítólag sérült, Tchami büntetést kap a mestertől (meccskihagyás?), Hadzic úgy tűnik körön kívül, Bobál pedig szintén és állítólag begyűjtött egy sérülést a Rákóczi ellen. Vidovic már most sem játszott (sérülés), Czár meccshiányos, Vernes visszatért a második kerethez, szóval brutálisan beszűkült az amúgy sem bő keret. Ezért tartjuk fontosnak kicsit ránézni a laphelyzetre, hiszen hamár szegényember, akkor az ág is húzzon.
A sematikus ábrán azt láthatjuk, hogy ki mennyinél tart éppen. Az NBI-ben öt sárga után jön az automatikus eltiltás, vagyis Botis, Dél, Lovric és Tchami a határon mozog, ráadásul Lovricnak ez már a második lenne a bajnokságban. Vidovic, Debi, Marshal és Hajdú talán kihúzza év végéig. Ahhoz, hogy a Pécs elleni utolsó fordulót adminisztratíve kötelező büntiből mellőzzék, a Diósgyőr és a Loki ellen is be kellene gyűjteni egy-egy sárgát. Náluk nincs tehát jelentősebb para.
Azonban ha a másik négyesből egy is kiesik, igen. Lovric helyére ott van Moga vagy Baráth – ahogy a szurkolók szeretnék, illetve Hore, ahogy Supka szereti. Botis alternatívája Lovric, esetleg középről Marshal Muflon és akkor Hore kezd szűrőben. Végszükségben ott van a tarcsiból Bjelkanovic, aki az elmúlt évben még a kispadra is csak alig-alig fért oda. Tchami helyére jöhet Czár, esetleg a Pakson tesztelt Hore (úgy látszik a jó Adrián szinte bármelyik posztra elképzelhető, mondhatni univerzális játékos), netán Faggyas, akit addigra már nem érint a most még aktuális eltiltása. Délczeg viszont probléma. Nem mintha Dél annyira hozta volna az atombiztos csatárjátékot, de nagyon cseréje sincs (legfeljebb Hore ugyebár). Hadzic helyzete kérdéses, Bobál még fiatal és egyelőre kevés teljes meccsekre, Porcari nem megoldás, vagyis maradt Faggyas és Bozovic, vagyis a rémálom. (Hirtelen most nem tudjuk, Erdélyi a nagycsapattal készül, vagy a fakóval?)
Jelenleg így állunk, vagyis nem elég a szűk keret, a sérülések, az eltiltás, mindezek mellett még ott lebeg egy sneciző damilon lógó páncéltőkés zongora is a fejünk felett, bármikor leesésre készen. Fasza kis kilátások.
Ilyen meccset ha egyszer látni egy életben, vagy legalábbis nagyon-nagyon kevésszer. Csaknem nyolcvan perc emberelőny (mínusz Faggyas), két kihagyott büntető, a második félidőben ötven-hatban métereket előretörő Debreceni, és csőd, totális csőd, úgy a pályán, ahogy a pálya mellett is. Mert …
… kedveljem bármennyire is Supimestert, ezt a tegnapot nem fogja tudni kimagyarázni nekem sehogy. Az alapprobléma egyértelműen Tchami lehozatala volt. Ügyes próbálkozás, és valahol el is fogadom a mindenféle megposszanás-elméleteket a jó Tchamiról, de ettől még fenntartom, maradnia kellett volna. (Bakker srácok és lányok, most tényleg egy Tchamiért sírok?) Tchami gyors, a Kaposvár emberhátrányban, szétfutni, szétfutni és szétfutni őket a délutáni hőségben. De megposszant, vagyis a sárgája utána attól féltek, benne lehet a piros. Legyen. De akkor …
… miért a Bobál-gyereket kellett behozni a helyére? Vécsei ki szélre, támadóban Bobál és Délczeg, Gege pedig előrébb jöhetett egy sorral. Az addig még a fülével is jó passzokat adó Vécsei hirtelen kikerült a játékból, légüres térbe navigálta az edzői ukáz. Egész meccsen megfigyelhető volt, hogy a széleket alig-alig használtuk, de erről majd később, mert itt is bőven van téma. Szóval Bobál be, Tchami le, váltás a korábbi 4-2-3-1-ről 4-1-3-2-re. Stimmt, fogadjuk el, hazai pályán, emberelőnyben, a Kaposvár ellen, miért ne? Hogy miért ne? Mert az alapjátékunk jó volt ehhez a meccshez, felesleges volt beletúrni. Sőt …
… úgy tűnt, erre Supimester is rájött, mert a Délczeg-Faggyas cserét nem tudjuk másra vélni (hacsak le nem sérült Dél, ami mellett szól, hogy valóban volt egy pillanat, amikor erősen húzta a lábát, de ellene, hogy a cseréje előtt még ő végezte volna el a második büntetőt). Szóval Délczeg le, Faggyas be a szélre, Vécsei középre, vissza az egész, amit alig 20 perce próbáltunk – teljesen haszontalanul. Amúgy ebben a pillanatban lehetett volna megfogni a meccset …
… de ahogy jó szokásunk, kihagytunk még egy büntetőt. Kész. Az elsőn még túltettük magunkat, játék nélkül is uraltuk a meccset, mert az ellenfél halovány volt, mindössze egy kószanégert hagytak csak elől a felvágott labdákkal kezdeni valamit, amiből pedig nem volt túl sok. Nem is maga a kihagyás ténye fáj igazán, az benne van a játékban, akár kétszer is egy meccsen, sokkal inkább az, hogy az ilyen – és hasonló – apróbb hibák tömkelegének köszönhetően állunk ott, ahol. Mert …
… lehet, hogy objektíve szarok vagyunk, de a mezőnyhöz képest semmiképp. Az elmúlt négy fordulóban úgy szereztünk négy pontot, hogy abban simán benne volt a 12 is. De a 10 mindenképp. Érdemes ránézni a tabellára, hol lennénk, ha nem magunkat akarnánk megverni? (Esküszöm, kitalálok rá valami módszertant, és bebizonyítom, hogya Honvédot elverő Kispest önmagában is dobogós lenne, képzeljük el, mire mennének, ha egyszer nem egymás ellen játszanának?)
(Most tartunk félidőnél.)
A másodikban az volt a szép, hogy az érthetetlenséget, a magunk elverését szándékoló momentumokat a végletekig fokoztuk. Szinte az utolsó pillanatig bennünk volt a klasszikus tavaszi Kispest-faktor, hogy egyszer hagyjuk az ellenfelet 2-a-2-ben támadni, majd gólt kapunk belőle. Most megúsztuk valahogy, miközben …
… elől konzekvensen nem voltunk hajlandók használni a széleket. A jobbon Iván néha-néha kapott labdát, de a beadásai szánalmasra sikeredtek, és vagya az első emberhez érkeztek térdmagasságban, vagy jöttek a szokott hosszú és magasak az átellenes oldal – mögé. Fagyi inkább összekötőben kereste a helyét, hátha lőni tud, a szélen alig-alig tűnt fel. A másikon egy hirtelen ötlettől vezérelve Hajdú és Czár helyet cserélt, hogy majd (a küzdés és az alibizés között ingázó) Norbi megoldja a gólpassz témakörét. Egetverő …
… butaság volt ez. Amint visszacsinálták, Czár máris kapott három labdát (vajon miért csak ennyit, és miért csak ekkor?), majd csinált belőle két helyzetet, hogy …
… két perccel később Bozsóra cserélje Supimester. Miért, Attila, miért? Igaz, hogy Czár picsafos volt az első félidőben, és igaz, hogy Norbi mögött sem lett jobb, de pont ebben a tíz percben kvázi a hátán vitte a csapatot. Bozsóval amúgy …
… visszaváltottunk a kétcsatáros játékra, bízva abban, hogy majd erőből megoldja. Távolról persze ez nem buta gondolat, hiszen addig mindent középen erőltettünk, Bozsó meg nagydarab, de ha jobban ránézünk máris két apró ellenérvet találunk: adegy, épp a behozatala előtti percekben kezdtünk éledezni a széleken; adkettő, Bozsó nagydarab, de/és nem virtuóz, aki 5-6 kaposvári védő között majd megoldja a lehetetlent. Szóval maradt a …
… nyomás, az erőlködés, és a végén a teljes kilátástalanság.
Ilyen meccs márpedig nincs, vagy ha van, akkor tuti, hogy azon nekünk kell lennünk a szenvedő félnek.
Egy biztos, Lantos Peti ezt a szülinapját sosem feledi. Gratulálnánk innen is, és még sok kispesti meccset, túrát, címeket kívánunk neki! (Ajjaj, mi lesz velünk, hiszen Peti – alig láthatóan – máris hetven, Jani ötven, és mi is elmúltunk már harminc.)
Szinte napra pontosan egy éve készült legutóbbi interjúnk Sisa Tiborral, exedzőnkkel – ami akkor is furcsa érzés volt és most is érdekes hangulatok kerülgettek minket a beszélgetés közben. Ami 2009 tavaszán és az azt követő nyáron-koraőszön heti rutin volt, az ma már csak évente 1-2 alkalommal ismétlődő ritka eseménnyé vált – és az idő múlására különösen érzékeny bloggerünk bizony hajlamos ilyenkor elgondolkodni. Az pedig nyilván speciálissá teszi a személyét számomra, hogy ő volt az első edzőnk akivel rendszeresen interjúztunk a meccsek után – hát bizony ezek se ma történtek…
Ami viszont nem változott, az a Tréner csibészes mosolya, korrekt hozzáállása, gondolatai, no és az a hihetetlenül szimpatikus és emberi hozzáállás amiért országszerte bármely stadionban igen szívesen fogadják a derék palóc mestert. Amíg nem ismertem, jóval több manírt, mintsem természetességet sejtettem ebben, hiszen annyi fura muksó sertepertél a focink környékén – de a Tanár Úr tényleg olyan amilyennek tűnik. Ne ragozzuk tovább, ő egy jó ember. Akármilyen giccsesen hangzik is ez. Amikor meglátott minket Babar kollegával, és egyből jött kezet fogni a sajttáj elején, a végén pedig első szóra ott maradt egy kis beszélgetésre, majd mosolyogva közölte: “Gyerekek, ti semmit nem változtatok!“, hát mást nem tudok hozzáfűzni, csak azt: ő egy true arc. Az ember ilyenkor sajnálja igazán hogy úgy alakult a kispesti pályafutásának második köre, ahogy – viszont az MK sikerrel így is beírta magát a történelemkönyvünkbe, bármennyire mondogatja is, hogy ő csak kis pont volt itt csupán. Lehet hogy kis pont, de fontos pont. Kupagyőztes pont.
Úgyhogy lehet, hogy interjúnk sok újat nem mond a tavalyihoz képest, és biztos, hogy nem ez a beszélgetés viszi el a Vitár Róbert-nagykereszttel ékesített sportPulitzer-díjat, de mégis itt kell hogy legyen a blogunkon, mert… igenis szükség van ilyen arcokra a döglődő magyar fociban mint amilyen a Tréner. Hogy a tegnapi meccs nihilje után legalább egy picit kevésbé kesernyés szájízzel indulhassunk haza.
És ha bármikor eszembe jut a Kispest név, az én Honvédom, akkor a Bozsik-stadion, a centerpálya mögötti jegenyék, a kopottas, 3 kocsis UV villamosok (még a hannoveriek előttről) ötlenek az eszembe és még inkább Csábi-Cseh-Csepregi-Csehi, Mezey doki és Kuusela, Pisont, Warzycha és Kovács Kálmi – és 2009-ből Sisa Tibi, nem pedig Hercegfalvi Zoltán vagy Rabóczki Balázs. Azt hiszem értitek. Ennyi.
Azt hittük, Újpesten abszolvált önszopatásunk vendégjátékunk után már eldőlt erre a tavaszra “a félszezon idióta meccse” cím, de nem, ma sikerült valahogy annak is fölé lőni (azaz: alálőni). Ami, valljuk meg, nem könnyű. A 15. perc körüli kis show (szokásos Tchami-tizi, a sértett önjelölt ítélet-végrehajtóként kapufás-fölérugós előadása, majd Dél a labdáért futva kibicsaklítja a saját bokáját) egyfajta zanzaként mindent elmond a mai délutánunkról. Érdekes módon azonban az újpesti gázos derbivel szemben, most nem vagyok mérges a csapatra, inkább sajnálom őket – és magunkat is. Nem tudom, melyik a jobb. Supka az interjúban -majd halljátok- elmondta: sokadszor sem léptük túl az árnyékunkat – úgy látszik, ez az év erről szól. Nem repesünk tőle – noha helyezésünk továbbra is messze magasan az elmúlt 15 év eredményei fölött van. És mégis, a tudat hogy ez lehetne jobb is…
KEMENES: Szabinak sok dolga nem volt, 2-3 alibivetődést és 2 komolyabb tornagyakorlatot kellett bemutatnia, a legnagyobb Kapos ziccernél pedig csupán szemmel vert, de ez is elég volt az ex-cukorgyáriak fogalmatlan csatára ellen. Megkapja a 6-ost ennek ellenére, mert a foglalkoztatlanságtól lemeredve is rendre biztosan avatkozott közbe, ha nagy ritkán kellett.
LOVRICS: Jól kezdett, majd bénázások, sérülés, visszatérés, javulás, romlás… folytonos hullámzásban töltötte a meccset, és ami tavaly ilyenkor az erőssége volt, azaz a gyenge csapatok elleni vezérszerep, jó játék és gól, az sajna úgy fest, a múlt ködébe vész. Reméljük nem örökre… 4. BOTIS: Nagy hajtás, és az utóbbi hetekben megismert bizonytalankodás. Volt melléfejelés, összerogyás, de utolsó pillantbani tisztázás is. Ha tényleg elhagy minket, sajnálom, hogy ilyen dicstelen-szerűség felé hajlik a búcsú…5. DEBRECENI: Volt egy nagy hibája, viszont a második félidőben felvállalt (mondjuk tökéletesen ártalmatlan) előretörések miatt mégis kijár neki a védelem mai legjobbja cím. 5.5. HAJDÚ: Védőként kevesebbet, elöl annál többet hibázott. A régi, kreatív HajdúNorbi is a múlté, nagyon úgy tűnik. Több megoldása kapcsán rugdostuk tehetetlen dühünkben a korlátot. Kár, és sajnos valahogy szimbolikus leképeződése az ő vesszőfutása is a csapat egész idénybeli karrierjének. 4.
CZÁR: Ricsi kezdőszerepének nagyon örültünk, ám az általunk korábban megkedvelt, vállalkozószellemű, távoli lövésekkel tarkított, agilis balszélső-játékából ma nem sokat láttunk viszont. Nem is volt persze könnyű dolga egy önmagát saját gödrébe módszeresen belelökdöső csapat fiatal játékosaként… amikor pedig 2 jó beadással jelezte, hogy valamit kezd érezni, le is hoztuk. Ennél jóval több van benne, hozzuk hát ki. 4.5. Cseréje, Bozovics helyzetét nem könnyíti, hogy durván előítéletes vagyok vele szemben, ma délután Hanta is többször megfeddett, hogy miért szidom, amikor azért volt 1-2 normális megmozdulása. Majd’ fél óra alatt. Nem tudom. Lassú, darabos, és nem látom benne a fejlődés szikráját sem. Mondjuk ma nem lógott ki ezzel…4.5. IVANCSICS: Gege ma jobbik arcát hozta. Az utóbbi hetekben kissé hátrább lett vezényelve, és mélységi labdái Pakshoz hasonlóan most is jobban ültek. Amikor viszont a második félidőben a totálisan szétzuhanó csapatnak kellett volna valamiféle vezér, az a szerep most megint nem jött össze neki. 5. MARSHAL: Muflon úgy kezdett, ahogy az utóbbi hetekben. Biztos szűrés, kevés hiba. Aztán ahogy a csapat egésze is lejtőre tette magát, úgy a derék nigériai skac is úgy érezhette: ha ez a vonal, akkor őneki is illik besülni. Ezt meg is oldotta, szinte alig értékelhetővé téve mai teljesítményét… 4. VÉCSEI:Bálint csodásan kezdett, egy remek zsugával fényezve tovább saját karrierkilátásait és a mi belénk vetett hitét. Aztán a Tchami-szeánszot követően a Supka által megvariált felállásban a szélre került, ezt felejtsük el nála, rossz edzői ötlet volt. Arra mindenesetre elég, hogy a kihagyott tizivel együtt tovább demoralizálja a fiatal srác önbizalmát. A második félidőre aztán lassan magára kapott, mikor visszakerült középre, de az önpusztító csapattal együtt süllyedt ő is a mocsárba. Azonban sokadszor is leírom: hiba egy frissen beépített, holnap érettségiző arctól várni a megváltást. Bárányos anno ígéretesen kezdett, de könyörgöm, ő Pisont, Illés, Stefanov és Durci mellett kellett beépüljön. Szegény Vécsei meg… nem is sorolom a neveket. 5. TCHAMI: Remek kezdés, trademarkos tizikiharcolás, majd utána egy lövéssel p*csánrúgta magát és a csapatot. Hantával mi azt fejtegettük a korlátnál, hogy cseréje így is kár volt, hisz ő legalább szétfuthatta volna az emberhátránnyal küszködő somogyiakat, de jobban átgondolva, Supkának is igaza volt: a posszanás jeleit mutató, sárgát is begyűjtő megmakkanó afro arcnak jönnie kellett lefele. 4. Cseréje, Bobál Geri egyszerre kapott óriási esélyt (emberelőny egy gyengusz Kaposvár ellen) és került nem túl irigylésre méltó helyzetbe (egy morálisan és önbizalmilag szétesőfélben lévő csapatba kellett beszállnia). Az eredményt elnézve sajnos az utóbbi faktor volt az erősebb: egy remek labdaátvételt és -leosztást leszámítva a srác sajnos még csak kereste magát a felnőttek között – mint Vólent 2009-ben. Jó lenne őt még érettebben is látni 1-2 év múlva NÁLUNK, de ki tudja, erre lesz e még esélyünk. 4.
DÉLCZEG: Rossz lépésbe lesérülni, hát, ebben is benne volt Gergő és a csapat egész éves története. Noha félig sérülten nyomta le a fél félidőt, azért az egy szem lövés, ami kapura ment tőle, így se sok…4. Cseréje, Faggyasmost is nyomta a gyalogkakukk keveredik Forrest Gump-pal jellegű flúgos futamát, egy szép lövéssel, több jó passzal, számos kapkodás okozta labdavesztéssel, majd egy buta pirossal – bár akkor már ki tud tiszta fejjel gondolkozni? 5-2=3.
* * *
Hát ez van. Az utolsó négy fordulóval előzetesen úgy számoltunk: a Kapost ütni kell és lehet és fogjuk (hacsak nem Kispest-faktor de hát csak nem), Diósgyőrben és Pécsett a tavaszi halovány away-forma miatt 0 vagy 1 vagy 2 pont jöhet össze, a DVSC elleni pedig a többi meccs függvénye. Vagyis: a zöld-fehérek elleni, mai meccs volt a legkönnyebben hozható a 4. helyért folytatott ádáz küzdelemben, innentől már csak neccesebb ellenfelek/meccsek jönnek. Sokadszor ebben a szezonban magunknak tettük nehézzé az idényt, így nem is kell felelősöket keresnünk… mi magunk vagyok azok. Legszívesebben azt írná hirtelen felháborodásában és dühében a posztszerző, hogy hagyjuk is a fenébe az egészet, de
ilyet nem mondunk
az üldözőink permanens szerencsétlenkedése miatt MÉG MINDIG itt az esély a szub-dobogós helyezés elérésére.
Ha már ennyire nyújtogatják felénk a sajtot, legalább próbáljuk meg elvenni, legalább tegyünk egy kísérletet. 3 forduló van még, a Sió elleni második félidős játékot ha hozzuk, akkor senki egy rossz szót nem fog szólni, kapjunk ki akár akárki ellen. Menni fog, srácok?
Soha vissza nem térő ajánlat! Legyél te is a Honvéd igazolt játékosa! Amennyiben a képre kattintva elinduló játékban egyetlen büntetőt sem tudsz berúgni, hétfőn a portán leadva vár majd a névvel ellátott mezed, a klubházban pedig a biankó szerződésed!
Játékra fel, és hajrá!
(Adalék: Gege kettőt, Hajdú, Vécsei és Tchami egyet-egyet hagyott ki idén bajnokin, míg Danilo nyolcat, azaz minden próbálkozását belőtte.)
Ismét egy hét, amikor ismét nem volt fikarcnyi időnk sem. Sőt! Eddig ha azt mondtuk, hogy nincs időnk, akkor is volt heti három poszt legalább, tehát el lehet képzelni a jelenleg érvényes állapotokat. Mivel más ötletünk most sincs, marad egy kibeszélő, ahol előzetesen csak néhány pontot dobunk be, a többi mehet kommentben.
Kikapott a Kecskemét (Videtotontól) és a Paks (ötös a Halitól), tehát ismét a mi kezünkben van a negyed hely és az összekapható négypontos előny. Ehhez csak a Kaposvárt kéne verni. Ami
nem lesz éppen egyszerű, hiszen a Rákóczi az ötödik(!) legkevesebb vereséget szedte be a bajnokságban, mégis csak három pontra van a kieséstől. Külön spuriok számukra, hogy tegnap a Vasas és a Pápa is nyert, tehát egy esetleges kispesti vereséggel ugyanúgy a víz alá nyomott fejjel küldik felfelé az utolsó buborékokat.
Nyert a Diósgyőr Pécsett, és hiába a Szentes Lézerrel sorozatos vereségek, feljöttek mögénk öt pontra, vagyis a jövő heti miskolci túra akár még a hatodik-hetedik helyről is dönthet, ha ma véletlen kikapnánk.
Mostanság otthon nyerünk, idegenben pedig magunkat verjük meg. A Bozsik hazai pálya!
Vidó továbbra is sérült, Bobál a kispadon kezd. (Vajon akkor mi szólt Bozsó idehozatala mellett, amikor a téli felkészülésiken játszott Erdélyi és Bobál is? Hadzic pénteken végigjátszotta a fakó hazai vereségét a kisLoki ellen.)
Megkaptuk a 2012/13-as idényre szóló UEFA-licencet, ami egyfelől szükséges a mindenféle nevezésekhez, másrészt bőven jó az NBI-re is. Csak legyen csapatunk is hozzá.
A lényeg:Bp. Honvéd – Kaposvár, Bozsik-stadion, ma délután négykor, várhatóan kellemes napsütésben.
Hosszú és fárasztó nap volt ez, ki is kaptunk és a torkom is megfájdult estére. Mégis, ez a túra valahogy a jó emlékek közé masírozik be majd a privát Honvéd-annaleseimben, ugyanis végigröhögtünk egy oda- és egy hazautat, betoltuk a Hanta által már reggel vizionált gasztronómiai védjegyet (kicsit túldimenzionálták benne a sót és az erőspistát, de összességében korrekt volt), és az ország leghangulatosabb megye II-es stadionjának speckó hangulatát is kiélvezhettük a tyúkszaros ülésektől kezdve a tényleg minden tekintetben szolgálatkész és riszpektes helyi rendezők hozzáállásáig. Már csak három pont kellett volna… az viszont nem jött meg. Nyilván túl kerek lett volna vele a nap…
KEMENES: Az első félidőben egy veszélyes paksi lövés jött mindössze a kapunk felé, az be is surrant a jobb alsóba. Szabi ezt talán bravúrral foghatta volna, talán nem, messze ültem a korrekt ítélethozatalhoz. A második félidőben megint 2 kisebb és egy hatalmas bravúrt szállított le. Ma sem rajta múlt a vereség, lassan rátalál a tavaly ősszel még meglévő fonálra. Ami nagyon jól is van. 6.
LOVRICS: Jól kezdett, látszott, jót tett neki a Sió elleni második félidő, a gól, s az ott látott jó játék. Aztán a paksi gól után a csapattal együtt besült, a második félidőre pedig hullámzó (gyenge vs. átlagos) teljesítménnyel rukkolt elő. A Kapos ellen ezért legalább egy fejesgólt kérek jóvátételként! 4.5. DEBRECENI: Szokásos teljesítmény jött tőle az első félidőben, a jobb verziók közül. A másodikban a gólnál megint bolygó hollandit játszott, majd a záró paksi kontráknál is inkább csak nyomozta az ellent, s a labdát. Hát, hát… 4.5. BOTIS: A meccs háromnegyedében biztosak voltak Debivel hátul, de inkább a tavaszi jobb teljesítmény-változatokat értve ezen a biztosságon, semmint a tavaly őszi nyugodt hátsó betonozást. A második félidőben ő is bizonytalankodott nem egyszer.4.5. HAJDÚ: Úgy fest, amikor esélyt kap, hogy kiszorítsa aktuális posztellenfelét, valahogy sose megy neki a nagy villantás, de ezt valahol meg is értem: nem lehet jó érzés úgy játszani, ha nem érzed az edző bizalmát. Norbi ma is szétgörcsölte magát, és a játék amúgy se ment neki, de a nagy baj az, hogy ezzel nem is nagyon lógott ki az egész védelemből. 4.5.
FAGGYAS: Milánról bebizonyosodott hogy vállalható cserejátékos, de kezdőnek még kevés. Bár a tiszántúli gyalogkakukkról legalább elmondható: néha lövésre is vállalkozott. Összjátékba bevonhatósága ma nagyon gyenge volt, viszont ami utána jött, az még őt is felértékelte. 4.5. Cseréje, Vernes Ricsiugyanis szokás szerint hozta azt a se íze se bűze, akaratgyenge előadást, amit a Vasas ellen ősszel és tavasszal is már láthattunk tőle. Noha technikailag az egyik legizgalmasabbnak tűnő akadémistánk, egyszerűen a felnőtteknél úgy szerepel, mint egy elkényeztetett kiscsávó, akinek ha nem jönnek be az első húzásai, inkább megsértődik és leáll. Cseréje, bár megalázó volt, ami egy fiatallal szemben nem mindig kifizetődő, sajnos teljesen jogosnak mondható. Kár. 3.5.Bozsovics váltotta őt tehát a végén 5 percre, és hozott mindent, ami kell a Bozsó show-hoz: kemény kapura fejelés helyett erőtlen bólintást, labdaátvétel helyett összeesést, lusta poroszkálást. Nyáron adjuk ki az útlevelét, ne is lássuk többet (-). IVANCSICS: Gege küzdött, hajtott, de lassúsága ma még szembetűnőbb volt mint a közelmúltbeli meccseken. A második félidőre el is készült az erejével, Supka le is kapta őt a pályáról. Némethért könyörögnék a posztján, ám Norbit még nem érzi formában a Mester. Bár ennyi talán neki is menne, megkockáztatom – igaz nem én látom őt edzéseken. Gegének tehát 4.5, cseréje, Hadzicspedig kapott egy jó 20 percet, és két, a felkészülési periódus biztató elemeit idéző kiküzdött labdaszerzésén kívül nem sok vizet tudott zavarni elöl. Továbbra is talány, de ha nem tud bizonyítani a hátralevő meccseken, akkor nem irigylem a nyári keretátalakítás előtt… 4.5. MARSHAL: Egy nagyobb hibája volt az első félidőben, különben korrektül hozta a z alapjátékát. Ebbeli örömömben egy alkalommal odáig merészkedtem, hogy vastapsot csalt elő belőlem a lelátóról, ám a kedvemet némileg rontotta a csapat körül mostanság ólálkodó (újabban épp Bobálék kiközvetítésében jeleskedő), alattunk folydogáló olasz koleszterinmenedzser reakciója, aki szintén üvöltve éltette játékosát. A második félidőben egy fontos mentést mutatott be rögtön az egyenlítő gólunk után, majd kicsit elszürkült a gárda egészével együtt – hogy a végén majdnem egyenlítsen. Ha kicsit hosszabbra hagyja irokéz punk taraját, most 2:2 a vége… 5. VÉCSEI: Bálint szimpatikusan játszott ma is, igaz, egy fokkal gyengébben, mint az utóbbi hetekben megszokhattuk. Vernes pályatársával szemben azonban végig csatázta a meccset, felvállalta a párharcokat, és egy szép indítást most is prezentált. Persze ennél több kell, de nehogy már tőle várjuk el a húzóemberséget – épp elég baj, hogy sokszor ő emelkedik ki magasan a csapatból. 5. HORVÁTH ADRIÁN: Küzdős, rakkolós játékát most is hozta, az pedig nem az ő hibája, hogy támadójobbszélsőként erőltetjük, amihez nem elég labdaügyes – mindezt tizenhatos-környéki totojázásaival bizonyította is. Aztán olyan történt a második félidőben, ami valószínűleg valamilyen az univerzumban bekövetkező error eredménye: csukafejelt egy egyenlítő gólt. A mislényi terrier tehát feltette a koronát a mai teljesítményére – aztán bár a csapat szintjére szürkült vissza, ma a jobbak közé tartozott így is. Ez persze senkit sem dicsér. 5.
DÉLCZEG: A Sió elleni második félidőben mutatott teljesítményét dicsérte Supka és dicsértük mi is, tényleg úgy tűnt: elkezd előre játszani, ahogy egy csatárnak kell. Az első félidőben ma ehhez képest nyomott egy sztornót, és minden ment tovább a régi mederben: a ’98-’99-es Borgulyát idéző tökölészések, állandóan kapunak háttali játék, illetve a szögletzászlóhoz levezetett, majd elvesztett labdák… A második félidőben a gól előtti jó helyezkedést leszámítva ugyanezt hozta, első kapura lövése 10 perccel a lefújás előtt jött. Mondanám, hogyha a Kapos ellen felpörögne, még minden kijavítható, de hetek óta ezt ismételgetjük, és szinte sehol semmi. Sajnálom… 4.
* * *
Nyerhető, de legalábbis ikszes meccsen játszottuk el a szebb eredmény esélyét, úgy, mintha a csapat nem is nagyon hitt volna magában. Nagy kár. És ami még zavaróbb, az az: nem tudom azt mondani, hogy e teljesítmény mellett a vereség nem volt jogos.
Addig ne is várjunk hosszabb távon változást, amíg:
beszarian játszunk, noha ez korántsem volt egy világverő Paks;
a gerincét vesztő csapatunkban a kvázigerincet alkotó játékosok képtelenek huzamosabb ideig az erősebbik arcukat mutatni – ez a szinuszgörbe (itthon oké, idegenben besülés) kezd kicsit unalmas lenni;
a minden valamire való oktatóvideón is alapkellék MITNEMSZABAD szitukból a védelem üzembiztosan lehoz megint kettőt (egy jó célzókával bíró Böde ne lőjön szabadon… egy beívelésnél miért van tök üresen az ügyeletes paksi cserególvágó?)…
Kár ezért a meccsért. Ha a presztízs-negyedik pozíciót tartani akarjuk (állítólag akarjuk) akkor a nyakunkon lihegő Paks leszakítása defaultból kellett volna megtörténjen. Nem tettük meg. Jön a Kaposvár, amit verni kell, aztán még 2 nehéz és kiszámíthatatlan túra, meg érkezik hozzánk a Debrecen. A kínálkozó esélyt ezeken sem lesz könnyebb megragadni. Pedig ha minél előrébb szándékszunk végezni, most már ezeket kell.
Nagyjából annyi a program, amennyit a címbe is belesűrítettünk. Ha RW jobban lesz (jobbulást neki!), akkor a volán mögé pattan, hogy az M6-oson száguldjon velünk Paks és a dunai halászlék Mekkája felé.
Háromkor indulunk Pestről, vagyis odafelé vélhetően még egy könnyed uzsonna gyanánt sem fér bele a túra erősen túlfetisizált, de közben már a számban érzett ízvilágú kelléke, a halászlé, az pedig külön valószínűtlen, hogy elvitelre kérjünk, és mint egy abszurd ungarische McDonald’s, fém ételhordókkal kanyarodjunk be a létesítmény parkolójába, kiskezitcsókolom, lesz három halászlé sörrel, egy ‘paprikás narancslével és két palacsinta. A halászlét meg kell tisztelni, ahogy a Paksot is, de ők most ellenfél, a halászlét pedig megesszük.
Rendhagyóan értelmetlen és furcsa beharangozó a tovább után.
Nem szokásunk lódítani, valóban fura beharangozó lesz ez most. Vagyishogy éppenséggel nem lesz beharangozó. Illetve annyi lesz, hogy iderakunk egy twitter-folyamot (@csaklive), amin majd próbálunk folyamatosan képben maradni, és mivel a meccs tévés (SportM!), azt pedig reméljük mindenki látja, így a meccsre nagyjából elhallgatunk. De addig mindenféle gondolatok, infók jönnek ide majd. (Sajnos a twitter csak az utolsó 25 csiripet mutatja a dobozban, de talán elég is lesz annyi. Ha azonban mindent akarnál látni, akkor kattints a doboz tetején lévő Csaklive feliratra.)
Hanta tegnapi cikke után adta magát a dolog, hogy egy lendületesebb bejelentkezéssel a szívlapát-díjra, bepróbálkozzam a “Számvető szerda” örökbecsűvel, de mielőtt az olvasóközönség virtuálisan lerókázna mindezért, visszakozok és maradok a fenti verziónál. Nézzünk előre.
Előre nézés, igen, ugyanis bár az idei célegyenesben még küzdünk a negyedik helyért, jómagam már egy kissé előbbre járok agyban, a következő szezon környékén, hogy ott mire lehetünk jók, és ebből az aspektusból az általam már sokszor kárhoztatott tavasz mire lehet elég, milyen potenciálokat és veszélyeket hordoz magában? Egyáltalán, mit tudtunk meg ebből a tavaszból eddig?
Evidenciák
Amit már biztosan tudunk, azok jórészt kimerítik az alcímben foglalt gyűjtőkategóriát. A keret gyengült, ezt sejtettük előre, a tulaj optimista kampánya ellenére féltünk és ez be is jött (sok ész és látnoki képesség nem kellett mindehhez). Supka mester az utóbbi hetek interjúiban már többször kibökte azokat a frázisokat (látni kell, mire alkalmas ez a keret, látni kell, hogy a kispad újfent rövidebb stb.) amik mindezt alátámasztják, már szakmai oldalról is. Van akadémiánk, ahonnan megint kipróbáltunk új és régi-új arcokat a felnőttben, illetve az utánpótlás szinten továbbra is királyok vagyunk itthon. Kár, hogy az NB2-es szinten megáll a tudomány, bár az utóbbi hetekben azért a tarcsicsapat is szépen menetelgetett. Tudtuk, hogy csatártéren lehetnek gondok és lettek is. OK. Ezeket tudtuk. Mi van még?
Pozitívumok
Azért volt ilyen is e tavaszon, ne csak a siránkozással teljenek tehát lapjaink. A felcsúti névbugázók alázása a Suzuki-kupa döntőjében igazi koronaékszere volt a szezonnak (bár fura hogy ennek kell a legjobban örülni, nem degradálva a srácok sikerét, de valljuk meg, bármennyire is őrjöngtünk mondjuk az U20-as VB-bronzkor, valszeg mindannyiunk becserélné ezt a ’86-os VB-selejtezős menetelés élőben végigizgulására… értitek…). A Bobál gyerek már meg is indította a fantáziánk, ám sajnos a Man Citynek is, így az első igazi robbanásnak tűnő halacska úgy fest, rögvest egy ipari halászbárka hálójában köt ki a Kispesti Halásztanya szegedi fatányérosa helyett. Kár.
A nagycsapatnál szintén egy fiatal harcos, Vécsei Bálint folytatja majd a jó emlékek sorát a mostani hónapokból. Bálintról már ömlengtem az osztkönyvekben, írtam is, hogy a tavalyi győri debütje, és mostani érett és biztató játéka közt ég és föld a különbség, ezt csak megerősíteni tudom. Kiélezett helyzetben (Újpest) szegény még látszik, hogy kevés, de jó lesz ez. Jó lesz ez? Csak akkor, ha nem száll el a srác, ha keményen készül továbbra is, és nem jön a kispesti akadémistákat sújtó fránya sérülés, akkor 2-3 év stabil játékkal ismét lehet egy igazi ászunk. Egy új Németh Norbi mindenképp, egy új Vadócz talán, egy új Bárányos? Esetleg. (Játékintelligenciáról beszélek, nem emberi oldalról és akarati tényezőkről). De Bálint még az út elején van csupán – segítsük mi is őt a lelátóról hogy bejárhassa azt a pályát amire predesztinálva van a már most villogtatott passzai alapján!
Szintén pozitívum az Akassou kiesése okozta űrt, és azt ezt sikertelenül betölteni próbáló Hidi helyét újfent elfoglaló, ezen a tavaszon igen biztos teljesítménnyel előrukkoló Muflon ügye. Úgy tudjuk, csak nyárig van nálunk kölcsönben, amit most már sajnálunk, hiszen ő egy következő évi csapatban sem lett volna elhanyagolható jelölt a szűrő posztra amennyiben tartja jelenlegi formáját. Az új igazolások közül Vidovics az, akit még kiemelhetünk e téren, az ő szerződése még ki is tart a továbbiakban is, személyében egy biztos cserebalhátvédet látok körvonalazódni a jövőre nézve – nálam őszi teljesítménye alapján egy a sérülését sutba dobó Novák Alexisz azért prioritást élvez balbunkóban.
És… igazából ennyi.
Negatívumok
Ebben a mérlegserpenyőben már sajnos több a zöldséges kofa által odakészített súly. Beszélhetünk itt a március végére betligombát evő Botisról, a cerberus-mizéria eredményeként az ősszel még zsinórban csodált kapusbravúrjaink elmaradásáról-mérséklődő menyiségéről, a bizalommal nem élő (Vernes), vagy hamar megsérülő (Czár) esetleg a Kispesten meg sem melegedő (Bobálék) fiatalokról. Kiemelten azonban 3 élharcos kínálkozik e témához. Gege irányító- (vagy az obskúrus taktikusok kedvéért: középső középpályás-) játéka katasztrofálisan gyenge volt, főként az őszi tapasztalatokhoz (Zelenka, néha Zelenka-Németh duó, november elején pedig maga Gege jó formás játéka) képest. Ami azért is fájó, mert Gege magyar szinten jó kis futballista. Szerintem simán benne lehetett volna a Piri vagy Németh Norbi-féle fikcsi, hogy középre kerülve egy jó kis kvázi-irányító nemesedik ki belőle… persze ez nem megy egyik napról a másikra na de könyörgöm, Siófokon és Diósgyőrött is ezt tolatta vele Aczél, nálunk meg Supi az ősz közepétől, erre nemhogy javulna a helyzet, de romlik. Sokan azt mondják, a szélre már lassú, hát nem tudom, én akkor is visszanyomnám balra (persze ehhez fel kéne adni a Tchami alapvetést a szélen, ami a taktikát nem túl gyakran módosító Supkánál eleve egy nehéz sztori…), vagy ha oké, oda Tchami kell, akkor ki jobbra, mint idén évkezdetkor Németh Norbit Zeli mögé, ki, jobbról befele záró pótirányítónak. Több értelme lenne. Egyszerűen középen szenved a gyerek – pedig ha meglelnénk a tényleges posztját, igenis erőssége lehetne a keretnek. Nem csak elviekben, mint most.
Ceo is ebben az kategóriában üldögél – de mivel kölcsönszerződése lejár a nyáron, Pinyő úgyis kedveli, Abass fél év múlva jön vissza, és jobboldalra ott van Faggyas, én már nem erőltetném a brazilt. Akaratgyenge primadonnajátéka nagy csalódás volt nekem – úgy fest, Supkának is. Ezen nincs mit ragozni. Könnyűnek találtatott, fényeskedjenek neki szebben a Rába/Rábca habjai. No igen, és itt van még Bozsó. 7 év távolléte alatt nem sokat változott, max kicsit még lassabb lett. Opciónk van rá nyáron, és magunkat ismerve nagy erőkkel meg is tartjuk…ne legyen igazam…
Velük meg mi legyen?
Van ilyen kategóriánk is, és bizony osztályozókönyveinkben, ill. Hanta beszámolóiban is fel-feltűntek az utóbbi hetekben a rájuk vonatkozó passzusok. Dél kapcsán egyetértünk törzsszerző-társammal: egymástól függetlenül, kb. 2 nap késéssel elemezgettük, hogy adnánk neki még egy esélyt, amennyiben felpörög az utolsó meccseken. Én erre jó esélyt látok, viszont amennyire az ilyen megérzéseim nem szoktak bejönni, úgy elkezdhetjük félteni Gergőt. Énnekem még mindig szimpi karakter az arc, és bízom benne, hogy Supka múltkori dicsérete végre kihozza belőle azt, ami benne van… Hadzics kapcsán is ismétlem magunkat: jó felkészülés és biztató első meccsek, majd sérülés és legutóbb egy értékelhetetlenül gyengusz félidő. Ennél több kell, ami benne is lehet, őt még egy fél évig itt tartanám mindenképp, talán kár lenne a szokott gyors útilapu a nyáron.
Faggyas sporit egyre többen követelik a kezdőbe, engem viszont még alapvetően riaszt az a bukdácsolóshow, amit nagy igyekezetében bemutat meccsenként – mikor esélyt kap. Két gólja viszont tényleg nem rossz ennyi idő alatt, a legutóbbi pedig egész szép munka volt. 1 évet még mindenképp adnék neki, lehet, hogy végül lesz belőle valaki nálunk. Ki tudja…
Jövőre?
A problémák itt jönnek.Pozitívumként fölsorolt játékosaink (Muflon, aki valszeg megy, Vidó és Vécsei) jellemzően egy olyan csapatban igazán jók és lennének még jobbak, ahol van egy húzó gerinc, egy minőségi gerinc. Ez ősszel megvolt: KEMENES-BOTIS-AKA-ZELI-DANI-(SANYI). Ma már elég arra gondolni, ebből a gerincből ki van itt. És hiába jó a posztján itthoni léptékkel Debrő, egy felépülő Novák, hiába kivételes a lövőtechnikája Hajdúnak, Gegének és Németh Norbinak, ha egy ilyen gerinc hiányzik. Igazolunk vajon gerinc-tagot? Vagy azzá érik valaki? Kemi ismét felpörög a régi fordulatszámra? Németh Norbi visszatalál legalább a tavaly őszeleji, vagy még inkább a Vasas-évekbeli formájára? Vagy Supka már végleg leírta őt és egy újabb egykori emblematikus-jellegű exkispesti kerül a szemétdombra? Ne legyen így… Gegének lelünk posztot? A Hadzics-Dél-Faggyas csatárszerűségek közül megrázza magát valaki és tényleg ékké válik, vagy rövidebb-hosszabb távon mennek a levesbe? A fiatalok (Czár, Vécsei, Baráth, illetve Kapaczina, Nagy Armand, Erdélyi) közül ki és hogy válik be? Mi van/lesz Nagy Gerivel? Egyáltalán ki fogja majd őket össze, érettebb játékosként? Erre egy Németh Norbi remek lenne, Botis jó lehetne, Gege kevésbé, más meg nincs. Nehéz kérdések, hiányzó válaszok.
Egyáltalán milyen csapatunk lehet jövőre, látszik ez a mostani tavasz alapján? Tavaly látszott, és arra építve Supka egy -a lehetőségekhez mérten- remek nyári transzferidszakot hozott le. Most van két jó kapusunk, oké, ez remek. Hátul Botis bá kiöregedőben és távozófélben, amit még mindig sajnálunk, az utóbbi 3 meccs ellenére – rutinja a néhanapján bealvó Debrő mellől bizony hiányozni fog. A védelem ezt leszámítva, Novákkal és egy Lovrics mögé kinevelendő jobbhátvéd akadémikerrel (szakvezetés, halló!!! Baráth Boti, Moga, valakit izzítsunk be…) meg is van. Szűrőben ha Marshal megy -és Akassou is-, akkor marad Hidi és Hore, ez már szűkösebb. Ide kéne új ember. Mint ahogy a fent említettek miatt középső támadóközép is. És csatár, csatár, csatár! Halló, szakvezetés, klubvezetés…
Kérdés, Supka mire lesz képes az átigazolási időszakban, marad-e egyáltalán nálunk. Apró jelekből, nyilatkozatfoszlányokból vannak arra utaló jelek, hogy nem feltétlen. Nem hittem másfél éve, hogy ezt írom, és ilyen hévvel, de attól óvjon minket az ég, hogy Supka is veszi a kalapját. Hemy-t megfejni viszonylag értelmes igazolásokra úgy fest, csak ő képes. Ráadásul ha a mai edzői palettát nézzük, és Hemingway remek választási metódusát (gondoljunk csak Pölőre), akkor bizony összerándul a gyomrom.
Hát így állunk most. Ahogy írtam, tavaly ilyenkor az legalább látszott, hogy alakul egy középmasszív alap, van 13-14 játékos, akire lehet építeni. Jelenleg egy szolidabb alapocskát látok csak, amiből pont a főbb tartógerendákat vették ki, de a ház még áll. Nagy kérdés, hogy a nyári renoválás milyen alapelvek szerint történik: olcsó deszkákkal és vályoggal pótoljuk ki a lyukakat, vagy azért leúsztatunk a Kárpátokból 1-2 decensebb fenyőtörzset is támasztékok gyanánt? S ha belegondolunk, hogy egy nemzetözi szereplésbe is belebotolhatunk a Bohócliga össznépi célegyenes-dodzsemezése során, akkor a fenti kérdés méginkább nem mindegy.
Ember legyen a talpán, ki mindezekre választ tud adni.
