Én egyelőre még emésztgetem.
Mastodon
mert célunk csak egy van
Én egyelőre még emésztgetem.
Az Öreg néhány napon belül nekiment a rossz bíráskodásnak és Andó-Szabó ténykedésének, valamint Szöllősi Györgynek, akit nemes egyszerűséggel hazug embernek (hazugságokat mondó embernek) nevez, aki anyagi megfontolásból, vagy valami más személyes okból, de megpróbálja leválasztani Puskást Kispestről. Az interjú ötödik percétől aztán egy olyan sztorit hallhatunk, amit már én sem hiszek el, akkora sunyításról és szervilis seggnyalásról van benne szó. Egészen félelmetes.
2016 őszén lesz száz éve, hogy a Kispest lejátszotta első élvonalbeli mérkőzését (és tíz éve, hogy Hemingway vette át a klub irányítását), ezért gondoltuk nem árthat, ha néhány érdekességgel vagy amolyan leg-leg-leggel megismertetünk titeket, hátha lesz köztük néhány apróság, amit még nem hallottatok.
A lényeg az, hogy terveink szerint addig írjuk a dolgokat, amíg sorozattá növi ki magát, és aztán meglátjuk, lehet-e belőle valami ebookot gyártani. Ellenben ígérjük, hogy rendszertelen megjelenéssel, és rendszertelenül összeválogatott darabokkal találkoztok majd, ahogy éppen belefutunk valamibe, amit érdemesnek tartunk megosztani. Persze ha ti tudtok egy jó kis réteginformációt, sztorit a családi legendáriumból, akkor tudjátok a címünket: csak@taccs.hu. Megírjuk.
“100 év az élvonalban: kispesti elsők, legek, érdekességek #01” bővebben
Néhány éve elhangzott egy ember szájából, nem érti, miért támadják a kispesti érzelműek Felcsútot. Akkor is, és azóta is ezerszer elmagyaráztuk, hogy nekünk Felcsúttal nincs semmi bajunk, az egy település, olyanból háromezernél is több van az országban, miért pécéznénk ki pont őket?
Sőt, próbáltuk ezerszer beleverni a kis kobakjába, nekünk mindössze egyetlen észrevételünk van, mégpedig az, hogy egyesek pofátlanul visszaélnek Puskás Ferenc nevével, és ennek az leghangosabb képviselője épp a felcsúti futballcsapat egykori sajtófőnöke.
A kispestiek, valamint – és ezt merem állítani – a szélesebb közvélemény szimpla kifosztásként, történelemhamisítási kísérletként, erkölcsi alapnormák elleni bűnként éli meg azt, mai jelenleg Felcsúton zajlik. És mielőtt bárki meggyanúsítana vele, hogy bla-bla-bla, politikai támadás, bla-bla-bla, politikai támadás, bla-bla-bla, annak jeleznénk, hogy részünkről ebben a témában egyáltalán nem játszanak szerepet a felcsúti intézményhálózat egyéb viselt dolgai. Ha szerencsénk van, akkor arról reményeink szerint egy független bíróság fog ítéletet mondani valamikor a jövőben. Mi maradnánk Puskásnál. És maradnánk Szöllősi Györgynél.
Idézet az írásból:
Nem értjük amúgy, miért ment házhoz a pofonért George F. Hemingway futballvállalkozása, hiszen – amint azt a különböző első és másodfokú bíróságok is megállapították – nekünk eszünk ágában sem volt bántani a mai Honvédot, egyszerűen a szörnyen egyoldalú közéleti vita (amely egy állítólagos molinóletiltást követett egy Honvéd-meccs után) kellős közepén helyt adtunk egy olyan glosszának, amely a borzalmas Rákosi-rendszer mintaklubját, azaz a hajdani jogelődöt és az ultrák egy szűk, intoleráns, kisajátító csoportját karikírozta.
Egyelőre még keresem a szavakat, mert alapvetően tetszik, simán el tudnám képzelni a falamon. Az alkotó egyébként egy ír illusztrátor, Donough O’Malley és a kép az angol, amúgy focikultúrával és designnal foglalkozó Pickles Magazin tizedik számában jelent meg. (A teljes cikket itt olvashatjátok || a találatot pedig vadkutyának köszönjük.)