Sikerült valami egészen szánalmas teljesítményt nyújtani hétfő este. Lehet, hogy Csertői értékelni tudja az első húsz percet, és ziccerekről beszél, azonban ilyenkor jusson eszünkbe, hogy az egyik alkalommal (19. perc) Bobál az ötösön akkora luftot lőtt, hogy bedobás(!) lett végül a beadásból.
Eleve a meccsnek úgy mentünk neki, hogy Benczenleitner eltiltott, Futács sérült (hahahaha), Holman nincs, Kálnoki-Kist pedig valószínűleg kitették a keretből egy öltözői ügy miatt. Valójában közülük egyedül Benczenleitner tekinthető hiányzónak, azonban jól mutatja, hogy mennyire rövid a padunk, illetve milyen mentális állapotban lehetnek egyes játékosok, pláne ha csapatként akarunk rájuk gondolni.
Aztán játszottak egy meccset, ahol az első félidő végén mentek egy csúnya negyedórát kiállítással, három kapott góllal, téve mindezt a kispad asszisztálása mellett. A második félidő még akkor is értékelhetetlen, ha beleszaró Vasas miatt nem kaptunk újabb gólt.
Összeomlás, teljes összeomlás, és tök mindegy, hogy esetleg volt húsz jó percünk az elején, vagy sem, mert még ha igazságtalanság is ér a pályán, pillanatok alatt ki fog derülni, hogy az a húsz perc valójában mennyit ér. Esetünkben pont semmit, és felesleges kiindulni is belőle, hiszen láthattuk, hogy mi következik belőle.
Mint egy középkori gépezet, ahol az egész működésért egyetlen bütykös tengely volt a felelős, és amikor a bütyök letört, akkor a gépnek is vége lett. Egy dolgot tudott, az se volt valami bonyolult, és addig tudta, amíg minden alkatrésze a helyén volt.
“Minden pillanatában értékelhetetlen dolgok történtek a pályán” bővebben
