Nem érdemes semmiféle következménytkilátásba helyezni, franc se akarja visszazavarni Rossit az olasz sokadligába, megvagyunk a nyakukba “szégyellem magam” feliratú táblákat akasztó játékosok kanosszája nélkül, és még a tulajdonost se küldjük el a vérbe, hogy tíz év alatt képtelen volt tartósan olyan csapat-edző kombinációt összerakni, amelyik
legalább ötből egyszer képes megverni a Kecskemétet (nem nagy elvárás ugye?);
amelyik kettőből-háromból egyszer képes megverni a Pápát; (arról nem tehetünk, hogy önhibájukból mindkét klub eltűnt, de köszönjük valahol)
amelyik otthon nem megalázó null-nullt játszik a Gyirmóttal;
amelyik egyáltalán képes gólt rúgni a Mezőkövesdnek.
Következő posztunk szerkesztői és nem szerkesztőségi vélemény.
Fura dolog lett a magyar futball. Belerúgni még mindig odamondás, szapulni szinte kötelesség, de informálódni tisztességgel róla smafu, miközben a meglévő értékeiről soha egy büdös szó sem esik. Pedig igenis vannak értékei, elég komoly értékei.
Érdekes és markáns véleménybe botlottunk ma az nb1.hu-n közölt GFH interjúban.
“- Ősszel ismét belekóstolhatott a Honvéd a nemzetközi kupa küzdelmeibe. Vélt-e felfedezni előrelépést a korábbi szereplésekhez képest? Közelebb került csapata Európához? – Nehéz erre jó választ adni, de egy dolog tény a Honvéd esetében: a szerencse több alkalommal is elpártolt tőlünk. Korábban a Hamburgot, a Fenerbahcét, legutóbb pedig az Anzsi Mahacskalát sodorta elénk a szél, amely idén akár még az Európa Ligát is megnyerheti. Azt gondolom, hogy a mai Honvéd játékosállományát tekintve a legjobb 2006 óta, ám azt, hogy ez mire lesz elég, nem tudom.”
Csak 3 összeállítás, kiegészítésül 3 jó emlékű találkozóról, kiemelve a felállásokból a posztján legjobb játékost a 3 keretből (ha nincs kiemelés, kb egyenszilárdságról beszélünk minőségben).
2007 május: (MTK elleni hazai bajnoki): Tomic – Schindler, Debreceni, Smiljanic, Vincze Z. – Dobos (Koós 66.), Benjamin, Szabó T. (Genito 52.), Ivancsics – Hercegfalvi (Abraham 54.), Bogdanovic.
2012 ősz (DVTK elleni hazai kupasiker): Kemenes – Lovric, Ignjatovic, Tandia, Baráth – Nagy G., Hidi – Vernes, Vécsei (Diarra 73’), Ivancsics (Faggyas 60’) – Délczeg (Abass 79’).
Nyilván minden ilyen eszmefuttatás szubjektív. Messzemenő következtetések levonása sem illdomos (?). Azonban annyit mégis ideírok: ha az be is igazolódik, hogy a Zelenkás-Sanyis tavalyi csapat visszasírása kicsit a saját hülyeségem, hiszen az ideiben is ott a potenciál (lásd a 2 vs 3 kiemelt játékost, azaz kvázi hasonló erők rajzolódnak ki, amit az őszi bajnoki helyezések is bizonyítanak: tavaly 4., most 5.), azért a 2007-es MK győztes csapatra ne mondjuk hogy ez alatt volt. Az emlékeink nem hazudnak.
Ha optimistán közelítek, jó csapat lehet a mostaniból is, és nagyon reméljük, hogy lesz is! Ám ehhez kell 2-3 komoly erősítés és a fiataljaink további egy-másfél éves érése. Ezt hirdessük is. De sokadjára a marketingoptimizmust a józan ész elé tenni lehet, hogy nem a legmegfelelőb kommunikáció a drukkerek felé.