minden rejtve rajtam,
részlet Sallai János és Vandulek Zoltán: Tanga c. dalművéből.
a lényeg láthatatlan,
légy gyengéd, de hajthatatlan,
érd el azt, hogy látni hagyjam!
Legőszintébb sajnálatunkra, posztunk nem a kilencvenes évek kortárs költészetével kíván foglalkozni, hanem annál valami sokkal fontosabbal. Sajnáljuk, hiszen ha mégis a kilencvenes évek kortárs költészetét választanánk, akkor egy olyan kultúrtörténeti pillanatról beszélhetnénk, ahol megtörtént, hogy Csokonai reménye (földiekkel játszó égi tünemény), Radnóti szülőhazája (lángoktól ölelt kis), esetleg József Attila hűsége (talpig nehéz) által kitaposott ösvényen elindulva, Orbán Tamás leírta az évtized talán legfontosabb, és egyben legnagyobb hatású metaforáját: a szerelem is napolaj.*
*_ amennyiben mégis inkább ebbe az irányban indulnál el, ajánljuk a Régen minden jobb volt podcast vonatkozó adását, illetve a hozzá kapcsolódó posztot.
Visszatérve Sallai és Vandulek örökbecsűjéhez, vegyük észre, hogy a minden rejtve rajtam, a lényeg láthatatlan rész annyira, de annyira a mai Kispest, hogy azon se lepődnénk meg, ha duplacsavarként a Hajdú Szabina hangját adó Keresztes Ildikó, Kozma Orsi és a többi bérénekesnő mintájára, nálunk is valami (valaki) egészen más lenne a háttérben, mint az előtérben tátogó arcok.
Az utóbbi hetek és hónapok alapján egészen nyilvánvaló lett, hogy a klub komoly energiákat kénytelen fordítani a saját alkalmatlanságának elfedésére. A csendbe burkolózással, a profizmus hangoztatásával párhuzamosan a boldogság, a minden rendben van érzésének kommunikálása (vö.: tánc, zene, ritmus, láz! tempó, erő!), az állandósuló fogadkozások súlytalansága tényleg alkalmas arra, hogy a magát értőnek gondoló szemlélő számára úgy tűnjön, valóban minden rejtve rajtam, a lényeg láthatatlan.
A citált szövegrészlet azonban nem ér véget annyival, hogy általános jelleggel leírja a helyzetet, hanem megpróbál a felismerést követő cselekvéshez is segítséget nyújtani: légy gyengéd, de hajthatatlan, érd el azt, hogy látni hagyjam! — vagyis a klubod hosszútávú érdekeinek figyelembe vételével (légy gyengéd), a saját szurkolói habitusoddal összhangban (hajthatatlan) tegyél meg mindent azért, hogy te legyél az ártatlan és őszinte kisgyermek, aki rákiáltja a császárra az igazságot: De hiszen nincs is rajta semmi!, hogy a császár végül felismerje: valóban meztelen (látni hagyjam).
Sallai és Vandulek dalműve, illetve Hans Christian Andersen a Császár új ruhája című meséje egymást magyarázva és kiegészítve helyezik világirodalmi kontextusba, valamint teszik számunkra könnyen értelmezhetővé az ún. Nagy Büdös Helyzetet:
Ennyi idő telt el a debreceni 5-3 óta, és ennyi idő alatt a lehetséges tizenötből hét pontot gyűjtöttünk be. Csak az idióták (tehát mi) nem veszik észre, mekkorát bizonyított a stáb és a csapat! Köszönjük!
[easy_countdowner name=”feri_out” theme=”default” animation=”smooth” end_date=”2021-11-06″ end_time=”18:48:00″ day_label=”nap” hour_label=”óra” minute_label=”perc” second_label=”másodperc” day_color=”#60686F” hour_color=”#60686F” minute_color=”#60686F” second_color=”#60686F” circle_bg_color=”#E2E2E2″]
Nem egyszerű a szituáció, illetve ahogy barátok közt becézzük: a szitu. A klubérdek egyszerre kívánja meg, hogy a saját hibánkból novemberre előrehozott első kiesési rangadónkon megverjük az MTK-t, valamint a minket idejuttató klubmodell bukását. Viszont ha nyerünk, ráadásul egy kéthetes szünetet követően, akkor jöhet a következő mérkőzés ugyanebben a felállásban. Nincs ember, aki ilyenkor mondana fel, rúgná ki az edzőt, hiszen rögtön jönne a kérdés: magadnál vagy? Miért most? Miért nem két hete?
Pedig bármikor, csak történjen meg végre.
Az elmúlt két és fél év bebizonyította, hogy ebben a modellben létezve a Honvéd képtelen működni, és ha képtelen működni, akkor képtelen előrelépni, változni, vagyis képtelenség, sőt, egyenesen butaság elhinni a különböző szintekről (vezető, edző, játékosok) hétről-hétre érkező fogadkozásokat. A modell leszerepelt, változás kell.
Feri eredménytelensége nem feltétlen Feri hibája //
A Honvéd-MTK innen nézve, vagyis a pályán nem több, mint egy átlagos bajnoki mérkőzés, amit meg kell nyerni, viszont Debrecen óta az első lehetőség a mutatott teljesítménnyel elégedetlen szurkolók számára, hogy hangot adjanak a nemtetszésüknek. A meccs tehát csak egy meccs, ahol kellenek a pontok, és kilencven perc véleményt mondani.
Nagyjából két és fél év türelmi idő elég kell legyen. Eddig lehetett egyes játékosokra, rossz igazoláspolitikára (és annak felelősére), edzőre, satöbbire kenni a mérhetően (l. tabella) gyenge teljesítményt, eddig belefért, hogy alkalmi személyi döntésekkel átmenetileg elhitessük, csak az adott személy kiválasztása nem sikerült, a háttérben minden rendben.
- Sannino, Pisont, Bódog, Pisont, Horváth – négy edzőváltás.
- Lóránth, Kun – egy ügyvezetőváltás.
- Urbányi – kitalálják a sportigazgatót, majd kevesebb, mint egy éven belül megszüntetik.
- Nagy László – nem is értjük a szerepét.
- Moutari, Lefkovits, Niba, Kesztyűs, Egerszegi, Kulach, Ikenne-King, Moretti, Lanzafame, Tujvel, Aliji, Vadócz || Mayron George, Hidi, Ugrai || Zsótér, Baráth, Tóth-Gábor, Tamás, Nagy Sándor, Traoré, Gale, Craciun, Balogh, Sani, Eppel || Bőle, Bardea, Nagy Dominik, Klemenz || Szappanos, Nono, Pantelic, Talys, Lukic, Machach – 36(!) igazolás öt átigazolási időszak alatt, ami még úgy is sok, hogy Gale és Sani már Hemingway idején itt volt, viszont akkor nem köthettek velük szerződést.
Valahogy nem úgy tűnik a lista alapján, hogy minden rendben lenne. Vegyük csak a játékosokat:
- Nibával két éves szerződést kötöttek – nyolc bajnokit játszott, egy év után távozott.
- Egerszegit egy évre kölcsönvették a Pakstól – egy bajnokin játszott, pont a Paks ellen.
- Morettivel két évre szerződtek – egy hónap és egy bajnoki múlva bejelentette a visszavonulását.
- Boubacar Traoré – inkább nem részletezzük.
- Tóth-Gábort valami homályos felnőttprogramra hivatkozva kivásárolták az NB II-es Haladástól, aláírtak vele 2+1 évet, hogy két idény alatt összesen hat bajnokin lépjen pályára, és előbb kettős játékengedéllyel Siófokra, majd Kazincbarcikára, végül a Haladásnak adjuk kölcsön. A szerződése Szombathelyen fog leketyegni.
- Bardeával télen kötöttek két év plusz opciós szerződést. Tavasszal öt bajnokit kapott, ősszel pedig kitették a keretből – azóta az NB III-as csapatban játszogat.
- Machach nyáron érkezett kölcsönbe egy év plusz opcióra – pár meccset követően kitették a meccskeretből
- Talys szintén nyáron érkezett kölcsönbe egy év plusz opcióra – három bajnokin lépett pályára, de legalább a keretből nem tették ki. Hiszen ki a fenét zavar egyáltalán a jelenléte? Azon kívül, hogy egy kuvikszerű hang kiadásával kéri a labdát, ha megindul a szélen.
- Kulach, Ugrai, George – inkább ne feszegessük.
- Egyedül talán Kesztyűst nem tudom szidni, hiszen ő becsületesen kihozta magából azt, amit tud. Hogy csak ennyit, az nem őt minősíti, hanem azt, aki szerint ez Kispestre elég.
Hiába lehetne a nevek alapján egy egész jó keretet összeállítani, ha egy pillanatra sem működött az egész. Volt egy-két jó sorozatunk, tartotta egy-egy hónapig, viszont két évre ennyi édeskevés.
Nincs rá jobb szó, egy kényelmetlenül feszengős viccé silányították a Honvédot. Hemingway alatt még lehetett röhögni a nyári bálabontásokon, tudtuk, hogy mik a korlátaink, milyen meghatározottságok mentén működik a klub, mostanra viszont ugyanaz a viccforrás egyszerűen kínossá vált. A Nagy Profizmusba egyszerűen nem fér bele.
Egy stabil, dobogóközeli keretet és klubot sikerült leépíteni kurva sok pénzből. Fogták, és mindenféle kontroll nélkül, az egészet ráöntötték a klubra, megtolták a fizetéseket — és ezzel megszüntették az eredményességben való érdekeltséget. Felelős persze nincs.
Nem feltétlen Horváth a hibás, hogy itt tartunk. Horváth az edzők Kesztyűse, pontosan lehetett sejteni, hogy mit várhatunk tőle, és pontosan azt is hozza.
Az első idénye kiugró volt Kecskeméten, azt követően viszont komolyabb teljesítményt csak egy tavasszal átvett, bajnoki címvédő Győrrel, valamint egy ősszel átvett, szintén címvédő Videotonnal tudott felmutatni. Ezeken kívül egy 1-1,2 pontos átlagot hozó edző.
Érdemes megfigyelni, hogy
- Győrött a Pintértől átvett idényben 2,46 volt a mutatója, majd miután végigcsinált egy felkészülést, 1,25 ppm-nél váltják le.
- a Videotonnál Casoni és Pető után vette át a csapatot, és ősszel 2,25 pontos átlagot hozott, majd tavasszal, tehát egy téli felkészülést követően már csak 1,79-et.
- a kispesti teljesítménye pontosan belesimul a korábbi adatsorokba, hiszen a Bódog-Pisont párostól átvett csapattal 1,25-öt hozott, egy felkészülést követően a sajátjával már csak 1,08-at.
Korábban mi is felhívtuk a figyelmet erre a kockázatra, azonban a klubházban úgy látszik teljesen más kritériumok mentén választanak edzőt. (Érdekesség, hogy Storck neve nem idén nyáron merült fel először, hanem tavaly márciusban. Azóta háromszor váltottunk edzőt.)
Konklúzió //
Mindenek előtt a klubházban kell rendet tenni:
- szükség van egy hozzáértő emberre, aki fel tud építeni egy klubszervezetet, meg tud határozni követelményeket, és képes azok ellenőrzésére;
- szükség van egy hozzáértő emberre, aki tudja értelmezni a sok pénz fogalmát, és tudja hogyan kell hatékonyan elkölteni;
- szükség van egy edzőre, akivel reálisan elérhetőek olyan célok, amikre megvan az anyagi fedezet;
- és legfőképp szükség van egy olyan emberre, aki hajlandó felelősséget vállalni.
minden rejtve rajtam,
a lényeg láthatatlan,
légy gyengéd, de hajthatatlan,
érd el azt, hogy látni hagyjam!
Bp. Honvéd - MTK
Bozsik stadion, 2021.11.21. 19:45
vezeti: (később)
címlapkép: Burcunur Elmas/Pexels.com
? a hozzászólás // előmoderált.
? az offtopicot // az offtopicba.
