Mastodon

Álmomban igazolóbizottságosat játszottam

Elképzeltem, ahogy A-tól Z-ig betűrendben felsorakoznak a Honvéd (FC Kft.) alkalmazottai, játékosai, állandó szerződéses partnerei az ajtóm előtt, és én egyenként hívom be őket az irodámba.

Kedvesen leültetem, kávéval, teával, üdítővel, amit kér, azzal kínálom, majd megkérem arra, hogy:

egyetlen, legfeljebb bővített mondatban mondja el nekem, hogy pontosan mit csinál a klubnál.

Ha nem tudja megfogalmazni, akkor vége a beszélgetésnek: viszlát!

“Álmomban igazolóbizottságosat játszottam” bővebben

Vajon mit hagynának maguk után?

A Csakfocin megjelent egy pletyka, miszerint akkora a baj Kispesten, hogy a tulajdonosok új tulajdonost keresnének a klub élére.

Gondoltam csak kommentálom pár bekezdésben.

“Vajon mit hagynának maguk után?” bővebben

Még itt sincs a tél, de már kezdenek bedőlni az első dominók

Fehérvárott a téli szünetben nullára csavarják vissza a stadiont, vagyis se pályafűtés, se napoztatás, se semmi nem lesz, mindössze a szükséges állagmegóvásnak megfelelő minimum – jelentette be az elszabadult energiarákra reagáló válságtervében a város polgármestere.

Azt már a Nemzeti Sport tette hozzá, hogy ha januártól sem nyitják meg a Sóstói stadiont, akkor a Videoton Felcsúton játszhatja a hazai mérkőzéseit.

“Még itt sincs a tél, de már kezdenek bedőlni az első dominók” bővebben

Nincs itt semmi látnivaló, kérem oszoljanak

Még egyszer: ahogy eddig, most is minden a legnagyobb rendben.

Az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy tíz forduló után mindössze egyetlen pontos átlagra vagyunk képesek, és ez a kereken egyetlen pontos átlag, amióta tizenkétcsapatos a bajnokság, mindössze egyetlen évben, még 2015/16-ban nem jelentett kiesést.

Ha egyáltalán lehet tovább fokozni a probléma súlyát, akkor mindenképp meg kell említeni, hogy még saját magunkhoz képest is gyenge az egy pontos átlag. Az elmúlt két szezonban az 1,12 és az 1,15 eleve történelmi mélypontok voltak, azonban idén már ennyinek is örülnénk, főleg azért, mert egy idény kivételével ezek az átlagok a bentmaradást jelentették.

"Nincs itt semmi látnivaló, kérem oszoljanak" bővebben

Téli felkészülés, első hét

  • elmarad a törökországi edzőtábor;
  • többen koronások a keretből és a stábból;
  • három játékos távozott;
  • senkit sem igazoltunk;
  • 20 nap van az első bajnoki meccsig.

Ennyi összefoglalva a felkészülés első hete.

“Téli felkészülés, első hét” bővebben

Világirodalmi kontextusba helyezve próbáljuk meg elmagyarázni miről szól a Kispest-MTK, majd elkanyarodunk a felelősségek firtatásának irányába

minden rejtve rajtam,
a lényeg láthatatlan,
légy gyengéd, de hajthatatlan,
érd el azt, hogy látni hagyjam!

részlet Sallai János és Vandulek Zoltán: Tanga c. dalművéből.

Legőszintébb sajnálatunkra, posztunk nem a kilencvenes évek kortárs költészetével kíván foglalkozni, hanem annál valami sokkal fontosabbal. Sajnáljuk, hiszen ha mégis a kilencvenes évek kortárs költészetét választanánk, akkor egy olyan kultúrtörténeti pillanatról beszélhetnénk, ahol megtörtént, hogy Csokonai reménye (földiekkel játszó égi tünemény), Radnóti szülőhazája (lángoktól ölelt kis), esetleg József Attila hűsége (talpig nehéz) által kitaposott ösvényen elindulva, Orbán Tamás leírta az évtized talán legfontosabb, és egyben legnagyobb hatású metaforáját: a szerelem is napolaj.*

*_ amennyiben mégis inkább ebbe az irányban indulnál el, ajánljuk a Régen minden jobb volt podcast vonatkozó adását, illetve a hozzá kapcsolódó posztot.

“Világirodalmi kontextusba helyezve próbáljuk meg elmagyarázni miről szól a Kispest-MTK, majd elkanyarodunk a felelősségek firtatásának irányába” bővebben

Nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben, kérem oszoljanak!

Két és fél nap telt el a debreceni zakó óta, és a klubtól még mindig nem szólalt meg senki. Kéthetes szünet következik, illetve tart, a bajnokságban sorozatban négy vereséget szenvedtünk el, ilyenkor valamit szokás reagálni. Legalább annyit, hogy megerősítjük posztján az edzőt, és elmondjuk, mennyire töretlen a bizalom a szakvezetésben.

Bármit, csak vállaljuk fel.

A sunyítás a legrosszabb. Két és fél nap alatt képtelen volt bárki megszólalni hivatalosan. Hadd ne minősítsük.

Pénteken edzőmeccs a Budaörssel (igaz, egyelőre még a szokásos heti program sem került ki), és van rá egy fogadásom, hogy a nagyobb őszinteség jegyében zártkapus lesz — feltéve, ha egyáltalán bejelentik a meccset hivatalosan.

“Nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben, kérem oszoljanak!” bővebben

Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni

Bp. Honvéd – Felcsút 0-1 // osztályozókönyv

Én sem vagyok jobb ember az emberek többségénél, ugyanúgy érzek némi elégtételt, ha kárörvendhetek egy kicsit: márpedig én megmondtam, miközben ti, a birkák csak tapsikoltatok. Na, kinek lett igaza? – árad szét bennem az elégedettség.

Illetve áradna minden más helyzetben, mert most egyszerűen csak kurvaszar minden. Így, magyarul: kurvaszar. Előre féltem a Bódog-lufitól, előre féltem a négyedzős (négy vezetőedzős!) modelltől, előre féltem attól, hogy a klubnak nincs célja csak megjelenése, hogy a dolgoknak nincs felelőse, hogy nincs valódi tulajdonos mögöttünk. Egyszerűen mert a dolgok úgy működnek, hogy ha egy vállalkozást nem teljes szívvel csinálsz, akkor az egy idő után magától összeomlik a gecibe. Kispesten ez történik éppen: belefulladunk a rohadt nagy (elképzelt) szakmaiságunkba.

“Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni” bővebben

Sorra jönnek a történelmi vereségek, felelős meg sehol

Bp. Honvéd – Kisvárda 1-5

Egyik nagyapám mondta volt: szarnak, bajnak nincs gazdája. Mondták és mondják még rajta kívül sokan, azonban a lényeg, hogy az öreget egyáltalán nem hatotta meg a labdarúgás, vagyis feltételezhetem, hogy a mondás az élet majd’ összes területére érvényes kell legyen. Így a futballra is.

Amikor játékost kell bejelenteni, valaki mindig mosolyog a fotókon. Ha mobilapplikációt jelentünk be (az elmúlt fél-háromnegyed év emblematikus csúcsterméke!), akkor hosszú, részben önfényezős pr-cikkben megyünk ki a sportlapba. Ha szép az idő, és épp vannak eredmények, akkor előkerülünk valahonnan, nyilatkozunk kicsit, a célok változatlanok, a legnagyobbakkal akarunk versenyezni, igaz, mégsem most, legyen inkább pár éven belül.

“Sorra jönnek a történelmi vereségek, felelős meg sehol” bővebben

Egyetlen kérdésem van a Kisvárda után:

Igazából több, de mindegyik nagyjából ugyanaz.

ki az, aki a klub nevében kiáll a közvélemény elé, és felelősen megszólal?

Ki mondja ki azt, hogy ennyi volt, arrivederci, Lütyő?

Ki vállalja, hogy az arcát adja az elmúlt fél-háromnegyed év történéseihez?

Vagy marad minden a régiben, kiadunk pár képes-videós anyagot, hogy legközelebb majd nem lehet így játszani, és most már egész biztosan jobbak leszünk?

Neveket és felelősöket akarok látni!

“Egyetlen kérdésem van a Kisvárda után:” bővebben
Exit mobile version